Minden, ami Amerika!

   ...hoztam nektek egy altatót...és megyek is olvasni...

  ....ma annyira rossz volt a net, hogy 3 percbe telt, míg egy oldalt megnyitott... 

  ...nagyon remélem , hogy tényleg csak a net pocsék, és nem a géppel van valami...!!!

Öleld magadhoz most a párnát
Ha nincs más,ki vár rád.
Csupán egy végtelen nagy ábránd
S a szíved kitárnád.
Álmodd,hogy szép leszel
Álmodd,hogy nagy leszel
S a vágyak útján indulj el!

Álomból valóság
Tudd meg,hogy eljön egyszer
Úgy lesz,hisz van rá még idő.

Álomból valóság
Pokolból mennyország.
Eljön ha kívánod,s kivárod őt.

Csodákról szólni néha vétek,
Én mégsem félek.
Álmodni ébren oly mesés,
Mint nyárban a vízesés.
Egy álom annyit ér
Ha egyszer véget ér
Emlékeimben mennyit ér?!

Álomból valóság,
Úgy lesz,ha úgy szeretnéd
Kívánd hát jó erősen őt.

Álomból valóság
Pokolból mennyország
Úgy lesz,ha van hozzá elég erőd!

Talán egy pillanat elég,
S a múlt egy perc alatt elég!

(Szandi : Álomból valóság )

A fekete zongora...

 

Magányosan álldogált az ebédlő közepén és semmit sem látott. Egy óriási fehér lepedőt terítettek rá, hogy ne szállja be a por.

 A ház zongoristája egy igen nagy tehetség volt. Gyönyörűen tudott  bánni vele.

Ó, azok a csodás esték! Mozart, Bach és Schubert zenéjét játszotta. Ilyenkor majdnem elolvadt örömében.

 De valaki felfigyelt rá, és meghívta  egy bécsi koncertre. Azután már csak a ruháiért jött haza, és úgy döntött ott folytatja a zenetanulást. Soha senki nem nyúlt hozzá, csupán a lepedőt szokták kirázni, de ismét lefödték .

  Egy esős napon vendégek érkeztek a házhoz. A zongorista testvére, két kamasz fiával. Berontottak az ebédlőbe, lekapták a lepelt róla. Éppen hogy csak felocsúdott az ijedségtől, mikor a két kölyök eszméletlenül elkezdte püfölni a billentyűit. Sírt, könyörgött, hogy hagyják már abba, fáj neki ez a bánásmód, de senki nem hallotta a könyörgését. A szülők is felfigyeltek az éktelen lármára, és siettek , hogy megnézzék mi is ez a hangzavar?. Nagymama , a ház lakója, szomorúan simitott végig a fekete , kopott zongora fedelén, majd így szólt.

- Évek óta nem játszik rajta senki, s ráférne már  a festés is az ebédlőre. Holnap szólok két erős férfiank, és felvitetem a padlásszobába.

 A vendégek este elmentek, és másnap a zongorát csakugyan felvitték a padlásszobába, de elfelejtették a  nagy siettégben letakarni. Pontosan az ablak alá helyezték, hogy ne legyen útba. Most már mindent láthatott, ami a ház előtt történt.

 Reggelenként napsütés melegítette fekete fedelét,  kinyilt számára a kinti világ.

 Évek teltek el, s ő magányosan éldegélt oda fönn, távol mindenkitől.

   Egy májusi reggelen autó dudálásra  ébredt. Kitekintett az balakon,  látta, hogy egy autó áll meg a ház előtt. Először nem ismerte  meg a zongoristát, kedves társát, annyira megváltozott. Egy csinos hölgy szállt ki a másik oldalon, karján egy óriási kosár, tele virágpalántákkal....nefeleljcsek, százszorszépek, árvácskák.

A vendégek nem egyedül érkeztek, két coffos lány követte őket a járdán. Hajuk ragyogott a reggeli napsütésben.

 A zongora elkezdett álmodozni.Behunyta a szemét, és hallani vélte a régi melódiákat, billentyűin érezte a zongorista ismerős ujjait.

 Eltelt egy egész nap, és ő türelmetlenül várta , hogy történjék már valami, mert tudta, érezte, hogy valami megváltozott, hogy számára még tartogat valamit a sors.

Másnap reggel a fiatal hölgyet pillantotta meg elsőnek...már nem volt rajta az a tegnapi csinos ruhája, de így is nagyon tetszett a zongorának. Elmosolyodott, mikor meglátta sötétkék kertésznadrágját, meg a sok virágot. Egy ásót hozott, és fellazitotta a földet.

A zongora régen nem látott már ilyent. A kertész ugyan szokott  jönni  hetetne, de ő csak füvet vágott, no meg locsolt a nagy melegbe, s már sietett is el innen.

 De ez itt valami más-gondolta magában. Csakhamar egy kicsike virágszőnyeg lett a gyep közepén, tarka , illatozó kis fejecskékkel.  Nem győzött csodálkozni a változáson...de egyszer csak csilingelő gyermek kacagásre lett figyelmes.

- Első, első !- kiáltotta egy vékonyka kislányhang, s azzal kivágódott a padlásszoba ajtaja.

- Nem ér a nevem, káposzta a fejem - kiáltotta a másik nevetve, de ahogy megpillanotta  a zongorát, megállt a tekintete rajta.

  - Apa régi zongorája !

 

 ...folyt .köv.

 

"Egy apa levele a világnak!

Kedves Világ!

A fiam ma kezd iskolába járni. Ez furcsa és új lesz neki egy ideig. Arra szeretnélek megkérni, hogy bánj vele gyengéden. Tudod, mostanáig ő dirigált. Ő volt a hátsó udvar vezére, én pedig mindig ott voltam a közelben, hogy meggyógyítsam a sebeit és lecsillapítsam az indulatait.

De most - más lesz a helyzet.

Ma reggel lebaktat a ház előtti lépcsőkön, meglendíti a kezét és belekezd nagy kalandjába, amelyben valószínűleg háború, tragédia és gyász is elő fog fordulni.

Ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, élni akarásra, hitre, szeretetre és bátorságra van szüksége.

Ezért, Világ, azt szeretném, ha megfognád a kezét és megtanítanád azokra a dolgokra, amelyeket majd tudnia kell.

Tanítsd - de gyengéden, ha ezt meg tudod tenni. Tanítsd meg neki, hogy minden zsiványra jut egy hős; hogy minden csaló politikusra jut egy istenáldotta vezető; hogy minden ellenségre jut egy barát.

Tanítsd meg őt a könyvek csodálatára.

Adj neki nyugodalmas időt, hogy eltöprengjen a madarak, a napfényben röpködő méhek és a zöldellő dombok virágjainak titkán.

Tanítsd meg arra, hogy sokkal jobb tisztességben veszíteni, mint csalni.

Tanítsd meg arra, hogy bízzék az eszméiben, még akkor is, ha mindenki azt mondja neki, hogy tévesek.

Tanítsd meg, hogy csukja be a fülét a csőcselék előtt ... de álljon helyt, és harcoljon, ha azt gondolja, hogy neki van igaza.

Tanítsd gyengéden őt, Világ, de ne dédelgesd, mert csak tűzzel lehet minőségi acélt készíteni.

Nagy kívánság ez, Világ, de nézz utána, hogy mit tudsz tenni.

Olyan helyes kis fickó!"  :)

  (ismeretlen író tollából)

Március...

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?

Áprily Lajos

 "ELEM NEVE: Nő ...
VEGYJELE: Fm
TÖMEG: Optimálisan 54 kg, de változó 40-200 kg között
FELLELHETOSÉG: Nagy mennyiségben található urbánus környezetben

Fizikai tulajdonságai:

a) felülete általában színes mázzal van bevonva;
b) azonnal forr és ok nélkül fagy;
c) megfelelő eljárás alkalmazásával olvad;
d) rossz ízű, ha téves helyen kóstoljuk;
e) ritkán lelhető fel szűziesen tiszta állapotában;
f) erős hangokat hallat, ha a megfelelő helyre nyomást gyakorlunk;

Vegyi tulajdonságai:

a) könnyen vegyül az arannyal, ezüsttel és más nemesfémekkel, valamint a drágakövekkel;
b) nagy mennyiségű értékes anyagot tud abszorbálni
c) könnyedén felrobbanhat, minden előzetes figyelmeztető jel és világosan látható ok nélkül;
d). vízben nem oldódik, viszont vegyülésre való hajlama nagymértékben növelhető alkohol adagolásával;
e) az ember által ismert leghatékonyabb anyag a pénz mennyiségének csökkentésére;

Leggyakoribb felhasználásai:

a) leginkább mint díszítő elem, főként drága sportkocsikban;
b) kitunően alkalmazható relaxációs célokra;
c) nagyon hatékony tisztítóeszköz;

Elvégzett kísérletek:

a) színét gyakran vörösre váltja, ha csomagolás nélkül tálaljuk;
b) színét zöldre váltja, ha egy jobb minta mellé kerül;

Veszélyek:

a) nagyon veszélyes elem, csak szakemberek tudnak bánni vele;
b) illegális több minta tulajdonosának lenni, de tartható több is belőlük, de csak különbözo helyeken."

"Egyszer mindannyian eljutunk oda,hogy legszivesebben

húznánk egy vonalat az időben,és a másik oldalán mindenre

azt mondanánk:az már semmi.

Levetnénk saját addigi életünket,mint vizes,sáros nadrágot,

letűrnénk a lábszárunkon a nedvesen tapadós anyagot,és

kilépnénk belőle.És mindannyian eljutunk oda is,hogy

megadnánk mindazt,ami elsorvadt életünkből még hátravan,

azért az egyetlen,tizenhét éves korunkban átélt júliusért.

De nincs Ariadné-fonal,ami visszavezethetne oda."

/Charles Frazier:A tizenhárom hold/

juli.freeblog.hu/categories/nosztalgia/

Akkor már ismertem Nietzsche Ariadné-misztikáját, és a fonal rejtélye állandóan foglalkoztatott. Bűbájosan szépnek képzeltem el, olyan ellenállhatatlanul szépnek, hogy azt legfeljebb csak külön e szépség számára teremtett tökéletesen új szóval lehetne kifejezni. Ami azonban az igazi varázs benne, az a benne levő nő. Ariadné szenvedése addig tartott, amíg a nő mellé nem talált megfelelő férfit. Lényének tündöklő, határtalanul meleg, puha és illatos volta megsemmisítéssel fenyegette őt magát is, és e súly alatt csaknem összeroskadt. Azt hitte, Thészeusz a férfi. De úgy látszik, Thészeusz ennyi nőt nem tudott elviselni. Isten kellett hozzá. Azért jött el érte Dionüszosz, aki aztán feleségül vette és az égre emelte.

Emberi nőkben azt találtam, hogy nem annyira odaadták magukat, mint inkább rám ültek és rám tehénkedtek és nyűgösek voltak. Az odaadásnak ez éppen az ellenkezője. Emberi nőknél azt tapasztaltam, hogy mindenüket odaadták, kivéve önmagukat. Lehet, hogy a mindent odaadás ürügy volt, nehogy magukat kelljen odaadni. Ariadné szerelme olyan, mint az alvás. Nincsen benne fenntartás. Amikor odaadja magát, nem marad benne semmi. És egész élete odaadás. Vak, tudattalan és ellenállhatatlan. Itt nincs teher és nehézség és nyűg. A női lény igazi megvalósulása. S mert az emberi nő nem tudja magát odaadni, azért válik olyanná, mintha az ember nyakába egy zsák korpát akasztanának, amit most már ezentúl cipelni kell. Nem varázs ez, hanem kereszt. Persze így kell lenni, és belenyugszom, mert mit is tehetnék. De nem adom fel az ariadnéi szerelem álmát, és a Gemmából Ariadné elbűvölő kék szeme néz reám.

 (Hamvas Béla)

 akit érdekel az egész írás , itt elolvashatja...

  ...nagyon régi ...s máig az egyik legjobb szlovák énekes...

...egy nagyon érdekes diós torta receptet kaptam a minap...a krém tejföllel vagy mascarponeval készül, és gyümölccsel lehet dúsítani...

...semmi vaj, és nagyon kevés liszt...

...én most eperrel csináltam, de bármilyen gyömölcsöt lehet használni...

...ha kell recept, jelezzetek...

Diós torta...

Tészta: 6tojás (külön) ,13 dkg porcukor,15 dkg darált dió, 2 evő kanál prézli, 2 evőkanál finom liszt.

Toraformában is lehet sütni, de én egy tepsibe sütöttem, és 3 részre vágtam.

Krém: 2 tejföl ( 4dl) vagy a tejföl helytt 50 dkg Mascarpone, 12 dkg porcukor, 15 dkg dió .

Gyümölcs/ eper, őszibarck kompót stb.

Ha tortafomában sütjük, kb 45 perc 180 fokon

Kétfelé vágni, krémmel megkenni, majd rárakni a feldarabolt gyümölcsöt, ismét egy kis krém . A maradékkal bevonni a tortát.

Ez egy elég lány állagú krém, nekem fura is volt először, de másnap olyan jól beszívta a diós tészta, hogy puha , omlós lett az egész.

Sok sikert a sütéshez !