Minden, ami Amerika!

hit és tudomány...

„Nem hiszek abban - és örömre szolgál, hogy a tudomány néhány felfedezése ezt támasztja alá- , hogy a hit és a tudás ellentétben áll. Ez az egyik legnagyobb gondjuk a hívő embereknek, hogy sikerül velük elhitetni, hogy amit hisznek, az egy naiv, kezdetleges, elmaradott, primitív tudatnak a terméke, mert a tudomány ellentmond ennek. Nem mond ellnet, csak sok mindent nem tud még , amit meg fog tudni a jövőben, és bizonyítékul fog szolgálni, hogy ami az evangéliumból sugárzik, vagy a megelőző hitvilágból származik, az egy magasabb igazságon alapuló valóság. /.../

A hit és a tudás kapcsolatára számomra felfedezés értékű az a bizonyos különbség, amit Lukács és Máté evangéliuma között van. Lukács evangéliumában a pásztorok, a szív embrei kapják meg a jelzést az angyal által, és mennek el imádni a világban megjelent Szent Egzisztenciát. Ez a szív hangja.Nem kérdeznek, mennek, hisznek. Máté evangéliumában pedig a bölcsek, a világ királyai , a kor mágusai, az eszesek mennek. Őket nem az angyal szólítja, hanem saját maguk fedezik fel az égi konstellációból, a csillag állásából, hogy a Jel megérkezett. Mennek a tudás emberei...és talékoznak a bölcső körül. A szív és az ész. Az érzelem és az értelem. Mindannyian azt ajánlják fel, amijük van...Nekem ez a példa."

Jókai Anna...A mérleg nyelve

hiányérzet az elvesztegetett Éden miatt...

„De bizony mégis az -egyenes beszéd- a legnehezebb! Hogy volt Éden. És elvesztegettük. Legfőbb biztonyítéka, hogy volt: a szörnyű hiányérzet. /.../ A lecsillapíthatatlan sóvárgások. /.../ Folyton mérjük, folyton hasonlítjuk - tudva , hogy tudatlan - ezt a sokféle változatos semmit ahhoz a Valamihez, ami egynemű és változatlan. /.../ Minden bizonnyal korlátlan lét volt, ahol a látható világ természetes módon kiegészült a láthatatlannal ./.../ Az ember akkor harmóniában élt Istennel, a világgal és önmagával. Halhatatlan lény volt, tehát tökéletes. /.../ És most: az ember halálra szánt. Ön- és közveszélyes. Még az Isten sincs tőle biztonságban."

Jókai Anna

 ...a gondviselésről...

„...Avilai Szent Terész írja, hogy amikor a lélek belső sötét éjszakájá elkövetkezik, akkor semmit nem lehet tenni, hanem belezuhanni egy olyan mélységbe, melyben az ember úgy érzi, hogy az Isten elhagyta. Az „ Istentől elhagyatottság állapota „ ez, és ennek a leküzdésére minden erőfeszítés hiábavaló. Legjobb, ha az ember az adott pillanatban átadja magát e mélységes keserűségnek, ürességnek. Isten úgyis bedobja a kötelet, és az ember belekapaszkodhat, és erősebben jön ki a krízisből, mint ahogy beleesett. Ez a lélek sötét éjszakája, ami minden emberben megvan , csak egyik úgy jelzi, hog depressziós vagyok, a másik azt mondja ,hogy rossz kedvem van,a harmadik, hogy lehangolt vagyok, kint vagyok a formámból. Műveltségi szint és lelki élet mélysége szerint éljük meg: van aki azt mondja,  hogy most Isten próbára tesz, elhagyott. Mindezt szinte minden ember megéli, és meg is kell ,hogy élje, ami persze nagyon nehéz állapot. Egy művészember természetszerűleg többször és mélyebben éli meg, ami szinte feltétele az alkotásnak, s ez után a válságélmény után egyúttal mindig magasabb szintre jut. "

 

Jókai Anna

...közeleg a "Nők napja"...amit ugyebár már nem sokan tartanak... ...

...de nemsokára itt lesz az "Anyák napja " is...és talán érdemes kreatív ötleteket gyűjteni...:)

" Aki nem bízik meg másokban, nem kommunikál, nem nyitott, nem kapcsolódik, nem hoz létre mély és stabil emberi kapcsolatokat, az igazi barátságra sem képes.

Bizalom nélkül nincs kapcsolat. A bizalmatlanság nem más, mint a hitetlenség, és az önmagunkba vetett hit teljes hiánya, ami megbetegít."

...nézd meg itt a folytatást...hanggal...

A gazdasági válság idején induló Új szakmák listája:

Talicskatoló - Egynyomvonalú kézierőgép-kezelő technikus.
Takarítónő - Higiéniai manager asszisztens.
Ablakmosó - Síküveg restaurátor.
Gondnok - Háztömb manager.
Portás - Front door manager.
Sofőr - Kormánykerék-igazgató logisztikai supporter.
Árokásó - Okleveles nyeles lapát technikus
Disznópásztor - Élelmiszeripari alapanyag előkészítő koordinátor
Pénzbehajtó - Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző
Verőlegény - Nyeles testápoló-gép kezelő technikus
Rakodómunkás - Anyagmozgatási szakreferens.
Parkoló őr - Forgalombiztosítási szakmenedzser.
Tolvaj - Tulajdonáthelyező és biztonságtechnikai szakember.
Áruló - Szabadfoglalkozású megélhetési eladó.
Utcaseprő - Köztisztasági, tárca nélküli asszisztens.
Kukás - Hulladék managelési szakreferens.
Autómosó - Gépjármű optikai karbantartó.
Bérgyilkos - Humánerőforrás létszám leépítési ügyintéző
Szódás - Szikvíz termék menedzser.
Raktáros - Termékpozíció optimalizálásért felelős logisztikai manager.
WC-s néni - Anyagcsere manager

Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.

(Janikovszky Éva)

Ujjheggyel könyvet olvasni...

A házikönyvtár nem csak tarolja, hanem olvassa is helyettünk a könyveket. Hogy van ez ? Azt hiszem , mindenkivel, akinek elég sok a könyve otthon, megesett már , hogy sokáig furdalta a lelkiismeret, amiért ezt sem olvasta közülük meg azt sem, pedig szemrehányó figyelmeztetésük hosszú éveken át emlékeztethette bűnös mulasztására, valahányszor a polcokra nézett.

Aztán egy szép napon csak leemeljük az egyik ilyen elhanygolt könyvet, belelapozuk, és azon kapjuk magunkat, hogy mindent tudunk már, ami benne van. Sokan tanúsíthatják ezt a különös jelenséget, és csak háromféle magyarázata képzelhető el. Az első úgy szól, hogy valahányszor az évek során megérintettük ez a könyvet, hogy arrább tegyük, leporoljuk, az ujjunk hegye valamit mindig közvetít a bennne foglaltakból az agyunk felé, s így , tapintás útján olvastuk ki szép apránként , mintha Braille-betűkkel íródott volna. Nem hiszek a paranormális jelenségekben, de ebben igen, már csak azért is, mert ez a jelenség énszerintem nem is paranormális, hanem természetes, hiszen igazolja a leghétköznapibb gyakorlat.

A második magyarázat szerint nem is igaz, hogy nem olvastuk azt a könyvet; amikor arrább toljuk vagy leporoljuk, mindig vetettünk rá egy-egy pillantást, átfutottuk a fülszövegét, találomra fel-felütöttük valhol, és így vékül mégiscsak a magunkévá tettük úgy-ahogy. A harmadik magyarázat szeirint az esztendők múltával, más könyveket olvasva erről is megtudtunk ezt-azt (vagy mert híres könyv, amelyről mindenki beszél, vagy mert olyan banális és közhelyes, hogy a gondolataiba lépten-nyomon beleütközünk), míg észervétlenül meg nem tudtuk, miről szól.

Valójában azt hiszem, hogy mindhárom magyarázat igaz, hogy ezek a magyarázatok egymást egészítik ki. Amazt a könyvet olvasva észrevétlenül emebbe is bele -belekukkantunk, sőt elég akár csak megérintenünk, a grafikájábal, a papírjával, a színével is mond valamit egy bizonyos korszakról és közegről. Mindez pedig egyszer csak csodálatos módon „összeáll", és együttesen tesz számunkra végül is ismerőssé egy olyan könyvet, amelyet a szó tulajdonképpeni értelmében sohasem olvastunk.

Ha viszont egy könyvtár csakugyan arra szolgál, hogy sohasem olvasott könyvek tartalmát megismerjük, akkor bizony nem a könyv eltűnésétől kellene félnünk, hanem a házikönyvtárakétól.

Umberto Eco:Gyufalevelek...

 

 

 Kézikönyvek és olvasnivalók...

 Az olvasni való könyv soha semmiféle elekrtonikus ketyerével nem helyettesíthető. Arra van, hogy kézbe vehessük ágyban, csónakban, ott is ahol nincs konnektor, ahol és amikor minden elem kimertült; kibírja az aláhúzkodást, a szamárfüleket és a könyvjelzőket, nem  árt neki , ha leesik a földre, ha kinyitva a hasunkon vagy az ölünkben  felejtjük, amikor elbóbiskolunk, strapabíró, tűri, hogy olvasási szokásainktól függő, egyéni nyomot hagyjunk rajta, figyelmeztet (ha túlontúl frissnek és érintetlennek  látszik), hogy még nem olvastuk, az olvasáskor úgy billentjük a fejünket, ahogy akarjuk, nem kényszerülünk nyársatnyelt képernyőbámulsásra, ami amúgy nagyon jó, épp csak a nyakszirtünket teszi tönkre.

  Az olvasni való könyv a mindenkori technika olyan csodái közé tartozik, amilyen a kerék, a kés , a kanál, a kalapács, a fazék, a kerékpár. A kést nagyon hamara feltalálták, a kerékpárt csak sokkal később. De bárhogy ügyeskedjenek, módosítgassanak itt-ott egy -egy részletet a formatervezők, azért a kés csak kés marad. A kalapácsot a gépek is helyettesíthetik, de bizonyos feladatokhoz mindig szükség lesz valamire, ami a földkerekség legeslegelső kalapácsához hasonlít.

  Hosszú évszázadok során az emberiség először kőbe , később agyagtáblákba, majd papírusztekercsekre írt  szövegeket olvasott. Mikor rájött , hogy a papírlapokat  - az akkor még kéziratosokat is - össze lehet  fűzni, megkönnyebbülten felsóhajtott. És attól fogva már nem tud lemondani erről a csodálatos eszközről.

 

Umberto Eco:Gyufalevelek...

Itt a tavasz...

Itt a tavasz, tudod-e?

Leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet

virágszagú kikelet.

Rád füttyent egy bokorból,

füttyös madár-torokból.

Rügyes ággal meglegyint,

s érzed, tavasz van megint!

(Gazdag Erzsi)