Kézikönyvek és olvasnivalók...
Az olvasni való könyv soha semmiféle elekrtonikus ketyerével nem helyettesíthető. Arra van, hogy kézbe vehessük ágyban, csónakban, ott is ahol nincs konnektor, ahol és amikor minden elem kimertült; kibírja az aláhúzkodást, a szamárfüleket és a könyvjelzőket, nem árt neki , ha leesik a földre, ha kinyitva a hasunkon vagy az ölünkben felejtjük, amikor elbóbiskolunk, strapabíró, tűri, hogy olvasási szokásainktól függő, egyéni nyomot hagyjunk rajta, figyelmeztet (ha túlontúl frissnek és érintetlennek látszik), hogy még nem olvastuk, az olvasáskor úgy billentjük a fejünket, ahogy akarjuk, nem kényszerülünk nyársatnyelt képernyőbámulsásra, ami amúgy nagyon jó, épp csak a nyakszirtünket teszi tönkre.
Az olvasni való könyv a mindenkori technika olyan csodái közé tartozik, amilyen a kerék, a kés , a kanál, a kalapács, a fazék, a kerékpár. A kést nagyon hamara feltalálták, a kerékpárt csak sokkal később. De bárhogy ügyeskedjenek, módosítgassanak itt-ott egy -egy részletet a formatervezők, azért a kés csak kés marad. A kalapácsot a gépek is helyettesíthetik, de bizonyos feladatokhoz mindig szükség lesz valamire, ami a földkerekség legeslegelső kalapácsához hasonlít.
Hosszú évszázadok során az emberiség először kőbe , később agyagtáblákba, majd papírusztekercsekre írt szövegeket olvasott. Mikor rájött , hogy a papírlapokat - az akkor még kéziratosokat is - össze lehet fűzni, megkönnyebbülten felsóhajtott. És attól fogva már nem tud lemondani erről a csodálatos eszközről.
Umberto Eco:Gyufalevelek...
Utolsó kommentek