. "Aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat…
. "Gondolkoztál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká, amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s…
. " Felcserélted-e már magadban az én és a Te sorrendjét? Oda tudod-e adni másoknak azt, amit magadnak kívánsz? Elcserélnéd-e sorsodat valakivel, aki világi sikerben és gazdagságban él? ". Három kérdés Szepes Máriától...nagyon jól ki vannak ezek találva...és egy…
."A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban…
. "Néha kínai fallal körítem a kertemet. Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert, mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell! Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban. Egy hang tükörként kérdez a magasból: ki vagy te? Én a szenvedések szűrőin…
.Őszi szendergés. Újra kisdeddé vált a nyár,az Ősz hatalmas bölcsőjébenmost csak gyenge sugár.Megfáradt ágak ringatjákmálló-tarka lombokon,s már hidegebb szélcsókolja homlokon.A madarak rövidebbtrilláit élesenhasítják a hajnalok,s néhány késői virágmég a nyirkos…
... Ki soká nem borul emberi vállra,Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.Ki soká nem figyel emberi szájra,Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.Ki soká nem örvend az emberekkel,Egyszer a kertben, harmatkora reggelMegérti, mit csíznek a csíz üzenget,S mit a szél ujja az ágon kipenget.. Ki…
..." Véletlen nincs. És függetlennek kell maradni, mert ha elkötelezzük magunkat valahova, lehet, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek.Hamvas Béla mondta nekem, hogy ennek a világnak az a végtelen tragédiája, hogy hiányzik belőle a közép. Az aranymetszet. Ami középen…
Toll és kard... Egy szoba sarkában állt egy kard. Pengéjének csillogó, acélos felülete, melyet a napsugarak érintettek, vörös fényben tündökölt. A kard büszkén tartott szemlét a szobában; látta, hogy minden az ő ragyogásában gyönyörködik. Minden? - Mégsem!…
Utolsó kommentek