. Temetők Szeretem és keresem őket,A gyönyörű, víg temetőket. .Mert csak az élők sírnak, búsak,A temetők mind koszorúsak. .Ott a virágok dúsan nőnek,Poraiból a szeretőknek. .A ciprusok úgy integetnek:Térj meg közénk, fáradt eretnek. .A gondolat itt sarut oldvaFölnéz a…
foto:somfotn Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,Most készül bársony és smaragd zekéjeS a barna föld ölén dús haja serked. /Juhász Gyula/ "Lányok" foto:somfotn A…
TÁJKÉP A méla piktor, az ősz festi márA lombokat a sárguló pagonyban,Egy-egy levél -- dús színfolt -- messzi szállAvar ölében elpihenni nyomban. A méla piktor bús nótát fütyülÉs néha megborzong e tarka csendben,Palettáján a szín lassan…
. Az évek jöttek, mentek, elmaradtálEmlékeimből lassan, elfakultArcképed a szívemben, elmosódottA vállaidnak íve, elsuhantA hangod és én nem mentem utánadAz élet egyre mélyebb erdejében.Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,Ma már nem reszketek tekintetedre,Ma már tudom, hogy egy…
Telefon ... Hallom a hangod messze, mélyből, Egy régi nyárból száll felém, Egy mámoros és fényes éjből Dalol, mint álom és remény. . Hallom a hangod, selyme simit, Bársonya borzongat megint, A szavaid, e pajkos villik Csapata surran szivemig. . A kagyló búg, ó áldott kagyló,…
Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. - Szeged, 1937. április 6.), a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője. "Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége,…
Októberi éj Ezüstös kék lett az egész világ,Halovány fénye, mint köd, dereng,Alvó kísértetek a kerti fák,Haldokló hold virraszt a csönd felett.. Mintha megállott volna az idő,Tán Csipkerózsa kertje ez,A hallgatás már szinte rémítő.Tán álmodom, vagy ez csak mese lesz?.…
. A kertekre leszáll a dér..... A kertekre leszállt a dér, kékülten pereg a levél,rozsdásra váltak a rétek, üres a madárfészek. Lassú, nehéz esõk jönnek, és…
Egy cica vallomásai....Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon,mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már…
Utolsó kommentek