.Levél-eső pereg reám,s a földre hemperegve - lám -a lomha őszt vidítja fel,s ezernyi színe fényt ölel. A napsugár, mi - lopva bár,de még derűsen erre jár -idézi nyár örök hevét -aranyporát terítve szét S ha jő a hűvös este már,sötét lepellel arra…
.Ráncosan - csoszogva jött az emlékAnnyi év után reám talált!Gúgyosan kiöltögette nyelvét,S rút vigyorral ölbe zártÁtkarolta gyönge testemÖsszetörte szívemetKéjesen hörögve bennemMeggyalázta lelkemetSírva kértem én kegyelmet -Hagyjon engem újra el!Ám a vágya csak mohóbb…
.Szégyenlős november.... Forró napsütésben fürdőzik november Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét reszketeg kezében, s eltakarja testét Majd - ha jő december, s havat szór a tájra - felöltözik akkor hófehér…
Utolsó kommentek