.
Levél-eső pereg reám,
s a földre hemperegve - lám -
a lomha őszt vidítja fel,
s ezernyi színe fényt ölel.
A napsugár, mi - lopva bár,
de még derűsen erre jár -
idézi nyár örök hevét -
aranyporát terítve szét
S ha jő a hűvös este már,
sötét lepellel arra vár -
takarja véle éjjelét,
s a Holdnak adja át helyét
.
/Czirják Jolán/
Utolsó kommentek