Minden, ami Amerika!

.

" Ezen a világon már minden mérhető, csak érzelmeink hőfokát nem jelzi műszer. Még a találkozások sűrűsége vagy ritkasága sem mutatója a szeretetnek, barátságnak, összetartozásnak."

.

/Örkény István/

Elég meredek volt ez a könyv, a felénél tartottam, és még mindig nem értettem , hogy mért is választottam pontosan ezt a könyvet ? Mindig úgy választok, hogy ismertetőt, véleményeket keresek, sőt idézeteket is olvasok belőle.

Végül mégis jó volt valamire . Megismerhettem belőle egy másik  kultúrát, idegen szavakat és valami egészen más világot. A vallásról már nem is írnék, ehhez el kell olvasni a könyvet. 

A könyv vége felé azért csak előbukkantak azok a bizonyos idézetek, ami végett megvettem, és elolvastam.Itt osztom meg veletek...

" A gyász ideje nem ismer normát, de meggyőződésem volt, bár nem tudtam volna megmondani, miért, hogy az anya, akinek gyermeke elhagyja a világot, legalább annyi ideig virraszt felette, ameddig magában hordozta, mielőtt világra hozta volna.

A gyász nem terméketlen, önmagáért való búslakodás; nem: elgyászolni valakit annyit tesz, mint megpróbálni a megismerés módjává alakítani a fájdalmat; út, amelyen járva rekonstruáljuk magunkban az elhunyt világát, templomként vagy palotaként építjük fel újra, hogy azután bejárjuk folyosóit, rejtekútjait, titkos szobáit, és felfedezzük bennük azokat az igazságokat, amelyekre életében vakok voltunk."

"A valódi jelenlét az, amivel a halottaknak vagy azoknak tartozunk, akik a síron túl elkísérik őket. Az élők mindig úgy képzelik, hogy a halottak hagyják el őket. Ez részben bizonyára igaz, de ritkán gondolnak arra, hogy a fordítottja is áll, és bizonyos értelemben az élők is elhagyják a halottakat. A holtak is egyedül vannak. A végsőkig szükségük van arra, hogy elkísérjék őket."

" Nem hiszek a megosztott titokban. Ha egyszer kimondták, ha egyszer beleszőtték egy mondatba, egy vallomásba, egy elbeszélésbe, a titok nem titok többé. Minden szó erőszakot tesz rajta. Minden alkalom, amikor szavakba öntik, megvilágítja lényegi, sötét szívét, bemocskolja a csendet, létének egyetlen igazi feltételét.

Az a titok, amit kimond valaki, amelyet tisztán megfogalmaz magában, már el is veszett. Csak bennünk létezhet, a zavaros énben, a rosszul megvilágított kolostorban, ahol az igazságot nemcsak árnyak veszik körül, de maga is az árnyak része. Egy igazi titok soha nem világos, még a saját tudatunkban sem."

...és hogy mi is a pletyka...? 

".... a pletyka: amikor a titok megreked a felfedése illúziójában...."

/Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek /

" Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát.
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát."

“Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött." 

/ Márai Sándor /

" Úgy gondoltam, mindannyiunkra ráfér egy kis nyugalom és kedvesség. Szörnyű hétvége volt, olyan szomorú és lehangolt voltam. Ma készítettem ezt a karácsonyi dalt, Karácsonyi, nyugodt és kedves és gyorsan összeraktam hozzá ezt a videót. Nagyon édes a dalszövege. Csak pár perc, hogy elfelejtsük a világ őrültségét. Békét küldök nektek. Mindannyiótokat nagyon nagyra értékelem. Időt szánok arra, hogy nézzem és hallgassam. Ez a világot jelenti nekem,"

.

/a dalszerző /

" A gyász olyan, mint az ember lánya. Eleinte állandóan velem volt, belém kapaszkodott, soha nem engedett el, egy másodpercre sem. Követelte a testem, a figyelmem. Aztán olyan lett, mint egy kislány, aki több órán át békén hagyott, amíg más helyeken kószált. Most olyan a gyász, mint egy tinédzser. Aki állandóan ott van, akit soha nem felejtek, de aki egy másik életet él, és hagyja, hogy én is éljem az enyémet, és aki egyszer-egyszer a legértelmetlenebb követelésekkel áll elő."

" A halottak magukkal viszik hangjukat, gondolataikat, kezüket. A mosolyt. A meleg test illatát, a parkettán csoszogó léptek zaját. Amikor elmennek, nem marad mibe kapaszkodnunk, mint a hátrahagyott tárgyakba és megörökölt szavakba. A többit ki kell találni."

,

/ Helene Uri: Szavak a múltból /

. 

/Fekete István : Roráte /

“Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs.”

(Márai Sándor)

 .

"  Az elme többet, nagyobbat akar, miközben az érzelmi alap nem feltétlenül bírja el a túlzásokat. A helyzet tehát a mérték megtalálásáról szól .A kérdés , csak annyi,  hogyan lehet úgy növekedni, hogy a gyökerek ne szakadjanak el ?

Legyünk  óvatosak - ne ígérjünk túl sokat és ne higgyünk el mindent, ami elsőre nagyszerűnek tűnik.  A hűség és a kötődés akkor élő, ha van benne kaland, értelem és szárnyalás."

A csillagok állása ilyen tanácsokat ad októberre, de szerintem ez nem csak októberre igaz, nagyon is megszívlelendő tanácsnak tartom.