...a gondviselésről...
„...Avilai Szent Terész írja, hogy amikor a lélek belső sötét éjszakájá elkövetkezik, akkor semmit nem lehet tenni, hanem belezuhanni egy olyan mélységbe, melyben az ember úgy érzi, hogy az Isten elhagyta. Az „ Istentől elhagyatottság állapota „ ez, és ennek a leküzdésére minden erőfeszítés hiábavaló. Legjobb, ha az ember az adott pillanatban átadja magát e mélységes keserűségnek, ürességnek. Isten úgyis bedobja a kötelet, és az ember belekapaszkodhat, és erősebben jön ki a krízisből, mint ahogy beleesett. Ez a lélek sötét éjszakája, ami minden emberben megvan , csak egyik úgy jelzi, hog depressziós vagyok, a másik azt mondja ,hogy rossz kedvem van,a harmadik, hogy lehangolt vagyok, kint vagyok a formámból. Műveltségi szint és lelki élet mélysége szerint éljük meg: van aki azt mondja, hogy most Isten próbára tesz, elhagyott. Mindezt szinte minden ember megéli, és meg is kell ,hogy élje, ami persze nagyon nehéz állapot. Egy művészember természetszerűleg többször és mélyebben éli meg, ami szinte feltétele az alkotásnak, s ez után a válságélmény után egyúttal mindig magasabb szintre jut. "
Jókai Anna
Utolsó kommentek