.
Életünk nagy könyve magától íródik...néha -néha visszalapozunk, s melegség önti el a szivünket, de vannak lapok, amiket átugrunk, valahogy feledni szeretnénk...
Talán ezek azok a véletlenek, amikről Carlos Ruiz Zafón ír...
„Véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete."
...akkor, még annak idején gyorsan fogtuk az élet nagy tűjét, és bevarrtuk a szakadást, s ha nyoma majdnem láthatatlan is, mégsem lehet elfelejteni azokat a fájó öltéseket...
.
Gólyahír és gesztenye...
.
Fölénk nő az idő, mint a falomb,
ránk kérgesedik sok hétköznapi gond,
sorsvonalunk masszív, hajlékony ág,
s már nem jajdulunk, ha fejsze éle vág.
Pedig olykor gyökerestül kéne
mindent szakítva, új ösvényre lépve,
menni, futni túl ezer hegytetőn,
menni, míg egy vad folyó szembe jön,
és sodródni a háborgó árral,
összekeveredni iszappal, sárral,
tajtékok között partra csapódva
belesimulni forró lábnyomokba.
De mi csak állunk, törzsünk töretlen,
állunk a szelíd, csöndes rengetegben,
gólyahírre hullik a gesztenye -
s maradunk úgy is, ha menni kellene.
.
/Sárhelyi Erika /
.
"Ki tudja honnan vannak a felhők ámító színei és alakulatai estefelé?
Ki érti, ki tisztázhatja, ki mondhatja el a felhőket ? Honnan, miből. miért tűnnek az égen felettünk ezek a nevezhetetlen színek, ezek a mindenre emlékeztető és semmihez nem hasonlítható gyönyörű tünemények? Talán a földön elszállott, összetapadt és együtt fölremegő milliótlan millió sóhajokból keletkeznek mindennap a felhők, az emberi szívek bánatának örökösen ömlő kéményfüstjéből, amely az álmoknak és az elégett vágyaknak ezerszínű tündéri hamvait viszik.
Talán a szemeknek az ég felé szálló tekintetéből varázsolódnak a felhők, a csalódott, epedő, áhítatos, remélő, könyörgő szemek pillantásainak ereje és képzelete vetíti a felhőket? Ott van. Ott van minden földi tárgynak, dolognak, gondolatnak az ideálja, az igazi arca, ott van a felhőkben minden érthetetlen tökéletlenség elsimulva és kiigazítva, ott van tükörképe az egész világnak, délibábja, minden földi formának álma és álma igazi életünknek, amelyet idelent, ahol vagyunk , irtózatos meglepetésünkre meg nem kaphattunk."
.
/Szép Ernő/
.
"Az engedelmesség e földön ugyanannyira múlik az alárendelt személy gyöngeségén, mint a fölötte uralkodó akaratán.
.
Vannak nők, akik nem állhatnak meg egymagukban, mint a fák. "
.
/Anthony Trollope/
.
"Ma szombat volt,de azt a fák nem hiszem,hogy tudták volna. Idegenek ők,mások ők . Magosak ők,terjedtek ők,gondolkodók ők,beszédtelenek,ámultak ők,és erősek és gyengédek és nyugodtak ők,a fák. Némelyszer úgy van ott egy fa,mintha egy vándor volna,ki erre jött és megállott,és nem fog továbbmenni. A fák nem tesznek egy lépést soha se,míg élnek.A szomszédhoz se ballagnak átal egy szóra. Felforr a tavasz,a föld teste gőzöl szeretői lázban,lángok nyalják az egész eget,akkor is a fák egyet nem nyögnek,egyet nem rándítanak izmaikon,meg nem vakarják csípéses karjaikat,moccantalan jellemökkel állják méltóságosan és alázatosan a rügyek fakadását húsukon,sajgásban és gyönyörűségben. A széllel beszélik meg ők a tengert,az évadokat,az örök egy életet. Csak a széllel. Ma még olyan zöldek voltak a fák. Milyen zöldek,sárga zöldek,árnyék zöldek,öröm zöldek,bú zöldek,délutáni zöldek,déli zöldek és reggeli zöldek. Tavaszi zöldek és nyári és őszi zöldek."
.
/Szép Ernő: Október...részlet/
.
"Nézem, ahogy a puszta fölött aláereszkedik a nap. Szeretem követni az útját, amint csendesen csusszan a fák távoli szalagja mögé. Ma pislogtam, és elmulasztottam a búcsúját. Mire kinyitottam a szemem, elmúlt a végső pillanat, a villózó sarló eltűnt, és megrabolva maradt az ég: tiszta, hideg kékjén fagyos fehérség rág. Maga a puszta borzong a hirtelen árnyban, a távolban vonat surran át a völgy ködén, elektromos fékjei felnyögnek, ahogy a falu felé kanyarodik."
.
/Kate Morton/
.
" Épp testben ÉPP hogy élek..."
.
"Megfáradt vándorként ,
A völgybe leérve,
Forrás csobogását hallgatom.
Filgyelve a csodát már tudom...
Lelkem szomjúságát
Vízzel nem oldhatom."
.
/http://www.null.hu/
A szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik Szent Mihály napja. E napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt. A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek . A cselédfogadás ideje is Szent Mihály volt. A Bács megyei Topolyán, ha valaki arra kényszerült, hogy költözködjék, azt mondták róla: „No ennek is már szentmihály van". E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.
Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan, például: „Aki Szent Mihály napján gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni;" „Aki Szent Mihály nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdenek tanácsot." Vagyis aki Szent Mihály nap után is úgy öltözik, mint nyáron szokott, az nem lehet okos ember. Szeptember 29. után már nem nő a fű, mondják is: „Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet."
Egyházasbáston azt mondják, Szent Mihály fehér lovon jön, behozza a deret.
Számos időjósló hiedelem ismert a pásztorok körében. Például állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Bácskában úgy mondják:
Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani. A pereszlényiek kemény télre jósoltak, ha Mihály napján dörög.
Szent Mihály-nap után kezdték a kukoricát törni. E nappal megkezdődött az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, mely Katalin napjáig (nov. 25.) tartott. Mihály-nap a név gyakorisága miatt kedvelt névünnep maradt országszerte.
forrás:Magyar Néprajz
Utolsó kommentek