.
"Ki tudja honnan vannak a felhők ámító színei és alakulatai estefelé?
Ki érti, ki tisztázhatja, ki mondhatja el a felhőket ? Honnan, miből. miért tűnnek az égen felettünk ezek a nevezhetetlen színek, ezek a mindenre emlékeztető és semmihez nem hasonlítható gyönyörű tünemények? Talán a földön elszállott, összetapadt és együtt fölremegő milliótlan millió sóhajokból keletkeznek mindennap a felhők, az emberi szívek bánatának örökösen ömlő kéményfüstjéből, amely az álmoknak és az elégett vágyaknak ezerszínű tündéri hamvait viszik.
Talán a szemeknek az ég felé szálló tekintetéből varázsolódnak a felhők, a csalódott, epedő, áhítatos, remélő, könyörgő szemek pillantásainak ereje és képzelete vetíti a felhőket? Ott van. Ott van minden földi tárgynak, dolognak, gondolatnak az ideálja, az igazi arca, ott van a felhőkben minden érthetetlen tökéletlenség elsimulva és kiigazítva, ott van tükörképe az egész világnak, délibábja, minden földi formának álma és álma igazi életünknek, amelyet idelent, ahol vagyunk , irtózatos meglepetésünkre meg nem kaphattunk."
.
/Szép Ernő/
Utolsó kommentek