.
"....érzem megszállva magam az ősznek őszies léhzetétől és az ősznek a szíve szándékától. És azt kapom eszméletemen,azt,hogy meg vagyok attól tisztelve,hogy a természethez tartozom,úgy,mint a fűszál.Ennek a kerítetlen ünnepélynek,ennek az észt elállító jelenségnek,a teremtésnek vagyok itt valakije vagy valamije,invitált vándora vagy besorozott nézője,véletlen szemtanúja,itt vagyok! és tanúja vagyok a föld csodálatos kísérletének. Ez a panaszok legmagasabb lángjain túl felemel,és hiúság és büszkeség érdekes vendég érzeteivel traktál. Itt állok felnyitott meztelen szemekkel, és látok..."
.
/Szép Ernő/
Utolsó kommentek