Minden, ami Amerika!

.

Félúton...

 ...

Valahogy mindig félúton vagyok.

Remélve, nem vagyok útban senkinek.

S míg „valahonnan" „bárhova" jutok,

talpam alá éles kövek görögnek.

Valahogy mindig félúton vagyok.

Úton a múltból talán a most felé.

S ha elhiszem, szép jelenem élem,

hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.

S néha félek, elfogy alólam az út.

Olykor elfog az a furcsa érzés,

hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.

S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.

Vezet hitem eltökélt-magamban,

s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.

Mint ki örökké utazni kényszerül.

Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.

S próbálok úton maradni - emberül.

.

 /Sárhelyi Erika/

.

"Hiába mondjuk ki a szavakat, mert még ha igazak is, akkor sem tudják megváltoztatni az elkerülhetetlent, legfeljebb csak annyit érhetünk el velük, hogy jobban érezzük magunkat."

.

/Nicholas Sparks/

.

"Van, aminek a minimuma is fölösleg
(gyűlölet)
Van, aminek a maximuma sem fölösleg
(szeretet)
van, aminek csak a többlete fölösleges
(pénz)
van, amikor a szó mennyisége fölösleges
van, amikor a szót a minősége teszi fölöslegessé
s van, amikor már maga a szó válik fölöslegessé..."

.

/Jókai Anna/

.

"Most illant le ide egy ákác levelecske, sárga, úgy megáll a porban, olyan módra áll meg mint a lapát a búzában. Eszembe vannak azok a sárga ákác levelek, akiket láttam tegnap, hogy oda ültek egy emeletes ablaknak a bádog párkányára. Igen, mert az ősz az ő hűséges fáit elküldi a városba, azok az utcán kószálnak és odaállnak a járda szélire és figyelmeztetik az eleven élőket. A cipőjük elébe reppenti le a fa a levelet, mikor közel jönnek. Észre kell venni! Aki ember nem akarja észre venni, annak a kalapja karimájába pottyant levelet. Majd észre veszi, ha köszön. Vagy a felöltőnek a szivarzsebébe talál belé a fa. Az udvarokba becsempészi s a folyosókra teszi. Érti a módját. A puszta virágágyakat kihímezi levéllel. A szobrok karjára teszi le a levelet és a múzeum lépcsőit kirakja levelekkel. A szegények ablaküvegére oda pecsételi a levelet a széllel. Igen. Azt az elfeledkezett füstölést a távol kék égen egy bizonyos tájékon, azt nem felejtem el és a papírra írom, hogy meglegyen, mert meg kell annak a módját találni, hogy az ember azt megmondja olyannak, amilyen. Mert ott china-ezüst szín felhők ragadtak és azokon könnyű füst úszkált és bódorgott, csak mégis veszteg volt, látni való volt, hogy nem mozdul, de sejteni való volt, hogy él, mert minden másik percben másszerű volt és azután egyszer csak sehol se volt."

.

/Szép Ernő/

.

.

"Itt ezen az elkószált úton, mert ezt ma még nem seperték, itt neki adhatom a hátamat ennek a pártfogó vadgesztenyefának és elnézhetem a gyülevész leveleket a földön. Itten körül sok fa jött össze, más-más alak fa s ide össze eresztették sárga leveleiket. Itt sötétet óvnak a fák, mert sűrűn vannak. A fák kedvelik az alkonyatot, össze szoktak állni a verő délben is alkonyatot tudnak idézni. A sárga, sárga, sárga meglepetés a borús zöld alatt, itt a barna földön, olyan, olyan mint a megérkezés és a búcsú, olyan mint a szerelem és a csalódás, olyan mint a mese meg a fájdalom, igen, olyan mint megörülni s bánatra suhanni, mint fényes öröm és sápadt szomorúság de egyszerre, olyan mind ez a sárga levél együtt az ember előtt. Összesikamlik, cserél, vált folyton a szem előtt az öröm sárgája meg a szomorúság sárgája, játszik az emberrel: no mondd melyik sárga a szomorú s melyik az öröm színű s mondd meg melyik érzésed az öröm és melyik a szomorúság? Látod, nem látsz. Nem vagy tisztában az érzés felől. Mit gondolsz, hátha nem is idegenek azok ketten? Hátha jól ismerik egymást mely tégedet aki nem jól ismered azokat? Hátha fordítva tanultad a nevöket? te, nem téveszted őket össze? Olyan így elnézni ezen a sárgán meg a sötét zöldön, mint mikor vastag sárga üvegcserepen átal néz a szem a vidékbe."

.

/Szép Ernő/

.

"Hajnalias és alélt, sok és könnyű s hév édeses az az illat, amit orromban húzok, az esett levelek illata. Nem tudom alapítottak-e parfümgyárat, hogy e hervadó levelek leheletét desztillálják? Sárga illat, fény is, meg levegő zöld is. A fák néma perceikben leejtik egy-egy levelöket. Ha összefut a földön a sok sok sok ide gyűlt levél, olyankor messze-messze keleti szőnyeg ez, mely annyira tova méláz, hogy nincs egy rózsája, sem arabeszkje. Oly felszabadult gyöngéd művészet ez, oly fantasztikus, olyan tárgytalan. Elfogadom ezt készült művészetnek, mert itt terül előttem, itt van és gyönyörűséget ád. El kell ismernem célnak és örökkévaló pillanatnak."

.

/Szép Ernő/ 

.

.

.

.

.

...ez a kép ma reggel készült, és ahogy látni lehet, Sütike nagyon jól megvan a cicákkal...

...de kaptam én egy e-mailt, amit most itt megosztok veletek...hátha valakinek még hasznára válhat...:)

.

Segély a kutyámnak

Bementem a hivatalba,hogy szociális segélyt szerezzek a kutyámnak.
A hölgy az ablaknál azt mondta,hogy ez lehetetlen, kutyák nem kaphatnak szociális segélyt.
Megmagyaráztam neki,hogy a kutyám fekete, munkanélküli, lusta és nem beszél magyarul. Többször volt figyelmeztetve szexuális molesztálásért és egy csomó kölyke van szerte a faluban. Ráadásul nem fizet adót, a parkba piszkít, idegen embereket molesztál, koldul, ételt lop és halvány elképzelése sincs arról, ki az apja.
Hétfőn megyek a pénzért.

.

/ezt a bejegyzést most Skyppy ihlette/

 Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.

.

/Petőfi Sándor/