.
Ha...
.
Istenem!
Ha ez a hullott, tömérdek levél
lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna...
Istenem!
Ha ez a csöndes permeteg eső
szemünkbe-futó örömkönnyünk volna...
Istenem!
Ha ez a sűrű tejüveges köd
békélt tűzhelyek füstgomolya volna...
Istenem, Istenem!
Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság
könnyebbült, tiszta lélegzete volna...
.
/Dsida Jenő /
Szappanopera...
A száguldó vonatok pedig keresztül mentek egymáson robbanás nélkül, pedig váltók
sem voltak....
Gondolatokkal telve , úton egy kiállítás felé , eszembe jutottak azok a régi
meghitt pillanatok, amiket együtt töltöttünk, jövőt tervezve...most mégis azt
mondom, két irányban.
Hatalmas lángoló, szűztiszta szerelem volt a miénk , mégis lemondást követelt
tőlünk.
Hogy miért ment szét mégis , már tudom.
Errefelé van egy nagy Dunasziget, de híd az csak nagyon messze van oda.
Most mégis azt hitetem el magammal, hogy zajlott a Duna, és nem járt a komp,
talán ez volt a végzetünk... Harminckét éve semmit sem tudok róla.
Az úton találgattam, vajon mennyit is változott az elmúlt idő alatt ?
Két variációban gondolkoztam. Vagy
tipikus elhízott süldőbanya, vagy (mert tudtam, üzletkötő volt a háború
idején ) kosztümös, maszkulin, szenvtelen szikár üzletasszony.
Egyik sem lett . Igaz, nem ő volt a főszereplő ezen a napon, csak kísért
valakit, de ahogy a terembe lépett , mintha napsugarakat bocsájtott volna ki az
emberek felé. Amint elkapta a tekintetemet, oda jött hozzám. A terem megtelt
elektromossággal,apró kis csillagok sziporkáztak a levegőben, de ezt csak mi
ketten láttuk. Mindenki minket
figyelt, pedig igyekeztünk háttérbe húzódni a nagy nyilvánosság elől.
„Még az emlékeket is átválogatjuk „...
Érdekes dolog az emlékezés, ami kellemes , az előbukik hirtelen, ránk borul,
akár egy meleg takaró, olyan ,minha felolvadna egy picit a szivünk, amit évekig
a hűvösen tartottunk. Kell a hűvös neki, örökké nem lángolhat,elégne a nagy
tűztől. Hiszen egy tűz, mindig galibákkal jár, vagy megússzuk, vagy teljesen
elégünk, ha nem oltunk időben...
Ennyi volt, ... most nem is zajlik a Duna, jár a komp, mégsem indulunk többé
egymás
felé a túlpartra./ismeretlen szerző tollából...engem teljesen elvarázsolt a története, megpróbáltam belegondolni magam az ő helyébe, vajon én hogy viselkedtem volnaaz adott helyzetben ? ...mennyire fontosak nekem az emlékeim ?/
.
Nálam is vannak félrecsúszott utak, s kisiklott vonatok, de kinél nincsenek ? Mégis, ha más önti ki a lelkét, a magamé a háttérbe szorul, eltörpül ...bennem van az örökké segíteni akarás, ...
Most babonás vagyok, vagy sem, magam sem tudom megítélni...talán csak a szokások rabja lehetek én is, mint velem együtt annyian.
De az tény, hogy ma titokban, csak úgy a hátam mögött szorítani szeretnék valakinek...ó, lehet, hogy ez mit sem változtat a sikeren, de nekem mégis jó érzés, hogy távolból egy ici -picit küldöm az aggódásom, bízvakodva , hogy minden a legnagyobb rendben lesz...
/Pcx-nek...és mindenkinek, aki olvas/
Ez a blog úgy indult, hogy minden Amerika körül forgott...de egy idő után be kellett látnom, hogy nem mindenki Amerika rajongó, így jött hozzá még sok könyv és sok idézet...receptekkel és állatokkal megfűszerezve...
De ez sosem jelentette azt, hogy én nem maradtam ugyanaz az Amerika mániás...:)
Ha nincs is annyi Obamás kép és csíkos-csillagos, attól még nekem a legszebb , legkedvesebb távoli álom...
Mindig van a tarsolyomban egy " e heti USA kedvenc" fotó...és van úgy, hogy egyetlen csík és csillag sem szerepel rajta, mégis valami miatt nagyon bejön nekem...:)
.
Igaz, hogy ismerőseim blogján én is szeretem az Sk.bejegyzéseket, hiszen közlebb hozzák őket hozzám...de nagyon szeretem azokat az oldalakat is az interneten, ahol sok-sok idézet szerepel...pl. naponta látogatom Moly könyves blogját...és nem csak jó idézeteket találok rajta, de új és új könyveket...
...nem is olyan régen találtam egyet, s csupán az idézetet elmentettem, mert annyira megfogott...aztán telt az idő, és éppen nem volt olvasnivalóm, beszereztem azt a könyvet, amiben az idézet szerepelt...mikor elolvastam az ismertetőt, kicsit meglepett, hogy egyetlen idézet milyen könyvet is hozott nekem...álmomban sem gondoltam rá, hogy miről is szólhat...
...pár napig pihentetem, ugyanis még nem fejeztem be Munkácsi Mihály viharos életrajzát, de már nem sok van hátra a második kötetből...
...kicsit türelmetlen vagyok, van bennem valami várakozás az új könyvvel kapcsolatban, de hát az élet éli a saját napjait, és én benne vagyok a kellős közepébe, sok őszi munkával, meg miegymással, így lassabban fogynak a lapok...
...
"Aznap este az ágyban feltaláltam egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak. És amikor valamilyen igazándiból rettenetes történik - amilyen egy atombomba, de legalábbis valami biológiai vagy vegyifegyver-támadás -, megszólalna egy rém hangos sziréna, és mindenki tudná, hogy ki kell menni a Central Parkba és homokzsákokkal körbevenni a víztározót."
/Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel/
.
...ahogy beköszöntöttek a hűvös őszi napok, úgy kerültek elő a szekrények mélyéről a meleg ruhák...
...a múlt héten vettem egy ilyen forma meleg szvettert / nem ezt/ , olyan jó bele bújni...igaz, ez egy gyári termék, s én sokkal jobban szeretem a kézi kötésű dolgokat, de mostanában már nem kötök...
...még kicsik voltak a lányok , ősszel neki álltam kötni, s egészen tavaszig gyártottam a sapkákat ,sálakat , pulcsikat...
...aztán később , ahogy növekedtek, előtérbe került a " mi is a divat ? " kérdés...és a kötött holmik nem szerepeltek a listán...
.
A vidéki élet örömei...mondhatnám ezt is, de úgy is fogalmazhatnék...az ősz ajándékai...
.
.
.
...Sütike így fázott odakint ...összehúzta magát és nem volt hajlandó még játszani sem...
...végül is elmagyaráztam neki, hogy muszály mozognia...ha csak enni és aludni fog, baj lehet belőle...
...jött és játszott...a végén abba sem akarta hagyni...
...kivételesen ezt a csirkét legyőzhette...megengedtem neki...
.
"Barátom, hogy vagy?- érezz e két kis szó közt,egy igazi meleg szívdobbanást. Hogy vagy? Én élek, azaz megvagyok. Ugye rossz néven veszed, hogy rózsaszín kártyáidra és plajbásszal irkált leveledre nem válaszolgatok.
Ne haragudj rám. Mindig válaszolok neked én hűségesen, szeretettel és mulatságosan és kimerítően, mihelyt a postádat elolvasom , csak nem írom meg a válaszaimat. Négyoldalas leveleket futtatok el a fejemben, és nem teszem papírra. Nem érek rá, hidd el, hogy nem érek rá levelet írni.
És bevallom neked, örülök is neki , hogy nem érek rá,
mert mindig attól félek, hogy ha a levélpapír fölé hajlok, kiömlik rá az egész szívem. Minden levélpapíros fehér kísértés nekem, hogy valahova, valakinek, akárhova elkezdjem írni azt ,aminek vége-hossza nincs, az egész életet, mindent, mindent a világon, minden gondolatot, amelyeket koponyám fogolytáborában őrizek, s amelyeket nem szabad soha senkivel közölnöm,tiltja a gyöngédség legszigorúbb cenzúrája."
.
/Szép Ernő/
.
"... mert a kéz nyitott könyv ... mert beszédes az, ahogy megnyílik és bezárul, ahogy simogat és odacsap, ahogy elmorzsol egy könnyet vagy elrejt egy mosolyt, ahogy ránehezedik egy vállra, vagy istenhozzádot int, ahogy dolgozik, ahogy elpihen..."
/José Saramago/
.
Csönd...
Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.
.
Elveszni testben, csak lélekben élni,
Míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - csak remélni...
Hogy csak az édes csönd legyen veled...
.
/Somlyó Zoltán/
Utolsó kommentek