Szappanopera...
A száguldó vonatok pedig keresztül mentek egymáson robbanás nélkül, pedig váltók
sem voltak....
Gondolatokkal telve , úton egy kiállítás felé , eszembe jutottak azok a régi
meghitt pillanatok, amiket együtt töltöttünk, jövőt tervezve...most mégis azt
mondom, két irányban.
Hatalmas lángoló, szűztiszta szerelem volt a miénk , mégis lemondást követelt
tőlünk.
Hogy miért ment szét mégis , már tudom.
Errefelé van egy nagy Dunasziget, de híd az csak nagyon messze van oda.
Most mégis azt hitetem el magammal, hogy zajlott a Duna, és nem járt a komp,
talán ez volt a végzetünk... Harminckét éve semmit sem tudok róla.
Az úton találgattam, vajon mennyit is változott az elmúlt idő alatt ?
Két variációban gondolkoztam. Vagy
tipikus elhízott süldőbanya, vagy (mert tudtam, üzletkötő volt a háború
idején ) kosztümös, maszkulin, szenvtelen szikár üzletasszony.
Egyik sem lett . Igaz, nem ő volt a főszereplő ezen a napon, csak kísért
valakit, de ahogy a terembe lépett , mintha napsugarakat bocsájtott volna ki az
emberek felé. Amint elkapta a tekintetemet, oda jött hozzám. A terem megtelt
elektromossággal,apró kis csillagok sziporkáztak a levegőben, de ezt csak mi
ketten láttuk. Mindenki minket
figyelt, pedig igyekeztünk háttérbe húzódni a nagy nyilvánosság elől.
„Még az emlékeket is átválogatjuk „...
Érdekes dolog az emlékezés, ami kellemes , az előbukik hirtelen, ránk borul,
akár egy meleg takaró, olyan ,minha felolvadna egy picit a szivünk, amit évekig
a hűvösen tartottunk. Kell a hűvös neki, örökké nem lángolhat,elégne a nagy
tűztől. Hiszen egy tűz, mindig galibákkal jár, vagy megússzuk, vagy teljesen
elégünk, ha nem oltunk időben...
Ennyi volt, ... most nem is zajlik a Duna, jár a komp, mégsem indulunk többé
egymás
felé a túlpartra./ismeretlen szerző tollából...engem teljesen elvarázsolt a története, megpróbáltam belegondolni magam az ő helyébe, vajon én hogy viselkedtem volnaaz adott helyzetben ? ...mennyire fontosak nekem az emlékeim ?/
Utolsó kommentek