" Különös dolog a múlt. Egyfolytában az emberrel van..."

/George Orwell/

"Isten válasza a halálra. A kezeket melengető, az életet hamuvá égető láng – ajándék, amelyet az idők kezdetén odavetettek a világnak. Érzékeny és szemérmetlen. Sosem kérdezi a címed, hogy merre vagy éppen, nem törődik azzal, mi helyes és mi nem, nem érdekli a rangod, a hírneved, sem a sikereid, vagy a kudarcod, előtte mindenki egyenlő, és fittyet hány mindenre; sehol sem vagy biztonságban, védtelen vagy, nincs ami megóvhat tőle, sem az értelmed, sem a hited, sem az utóbbi három évszázad filozófiája, sem az élettapasztalat, sem az atombunkerek vastag falai, sem az ivás okozta emlékezetvesztés, senki nincs biztonságban tőle, ugyanolyan könnyedén surran be egy tizenhat éves lány őzgidaként ugrándozó szívébe, mint egy kilencvenéves aggastyánéba, mely inkább egy kivénhedt orrszarvúra hasonlít."

/Jón Kalman Stefánsson/

" Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyűlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltűnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel."

/John Irving /

“Uram, nem kérek csodákat, és lehetetlen dolgokat, csak annyit kérek, hogy adj erőt a mindennapokhoz, hogy megtanuljam értékelni a kis művészi léptek fontosságát. Add, hogy legyek figyelmes, találékony, miközben a napi rutin részét képezi az életemnek, és tudjak megállni akkor, mikor a felfedezéseim, a tapasztalataim szembejönnek velem.

Taníts meg arra, hogy jól tudjak bánni az időmmel, és hogy különbséget tudjak tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között. Kérlek, adj erőt, hogy ne csússzon szét az életem, tudjam racionálisan beosztani az időmet, ismerjem a korlátaimat, és hogy megleljem az alkotásban, a művészetben az örömömet.

Segíts, hogy megértsem azt, hogy az álmok olykor nem segítenek, mint ahogy az sem, ha visszavágyok a múltba. Ehelyett inkább értékeljem a jelen pillanatát, annak fontosságát.

Segíts abban, hogy megértsem azt, hogy a nehézségek, a vereségek, az elégedetlenségek hozzájárulnak a fejlődésemhez, ami által tapasztaltabb leszek. Emlékeztess arra, hogy a szív mindig konfliktusba kerül a rációval.

A megfelelő pillanatban adj erőt és bátorságot. Adj türelmet, és emlékeztess arra, hogy minden probléma  rendeződni fog egyszer.

Ajándékozz meg gazdag fantáziavilággal, és azzal, hogy ha valaki rászorul, tudjak neki szállást, étkezést biztosítani. Adj erőt, hogy segíteni tudjak az elesetteken és, hogy ne ijedjek meg a fontos lépések megtétele előtt.

Mutasd meg nekem az igazit, a valót, amire leginkább szükségem van. Tanítsd meg nekem a kis lépések művészetét!”

/Antoine De Saint_ Exupéry: Fohász/

"A holtak önzők, áll egy spanyol versben, "mindegy nekik, hogy megríkatnak -e bennünket...nem hajlandók járni, nekünk kell kicipelni őket a hátunkon a temetőbe."

"A holtak önzők, lefekszenek aludni, és ránk hagyják, hogy eltakarítsunk utánuk, átnézzük azt a sok holmit, amit maguk után hagynak, eldöntsük, mi legyen az ülőgarnitúrával, az evőeszközökkel, a zoknikkal, a hűtőben maradt ennivalóval.Át kell válogatni a számláikat, és ki kell cipelni őket a temetőbe a hátunkon.Ilyen teher az életnek a halál."

/Jón Kalman Stefánsson:A mindenséghez mérhető /

Elment, itt hagyott...még nem fogtam fel, még nem bírom elhinni sem...

38 közös év után ...én nem bírom kivinni a temetőbe, nem bírom kiválogatni a dolgait...nem bírok élni sem...

Szilágyi Domokos – Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.

 A pogácsát a hétvégén sütöttem, a többi szárazat pedig még előtte. Ilyen puha még sosem volt a pogácsám, de az is igaz, kipróbáltam egy új receptet, amibe kellett némi zsír is. Soha nem tettem zsírt a töpörtyűs pogácsa tésztájába, mert hát a töpörtyű úgy is zsíros-gondoltam én. Rosszul gondoltam! Az a jó kanál disznó zsír kell bele, most már tudom.

Nem , még nem tettem el karácsonyra semmit, csak kellett  ide meg oda,, jó volt egy próbának, hiszen diós kiflit már nagyon régen készítettem , no meg a darálós kekszet is.

 A mézes finom , puha lett.Igaz, semmi dísz, de rögtön lehet enni.

 Tegnap Márton napja volt, s köztudott, hogy az én unokám Marci, valami finommal akartam készülni neki.

Mivel glutén és tej érzékeny , sőt hisztamin is, így egy muffin tésztát kevertem be, amibe csupán egy tojás sárgája kell, /tojás fehérjét sem ehet / és most nem muffin sütőben,hanem egy kisebb tepsiben sütöttem meg. Rá egy gesztenyés krém került, amit  növényi tejjel /mandula tej/ főzött sűrű pudinggal és természetesen gesztenyepürével kevertem ki. A ráadás: tejszínhab, növényi tejszínből.

Azt mondta , finom. Egy picit ettünk belőle, a maradékot elvitte magával , hogy otthon is torkoskodhasson.

Ma délután meg neki álltam egy kis hájas kraflit készíteni. Tudom , sok a munka vele, de ezt mindenki szereti, már aki nem glutén érzékeny. Mert ez most rendes lisztből készült, glutén mentesből még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik ,hamarosan kipróbálom. Fáj a szívem, hogy az unokák és lányom nem kóstolhatják meg.

"Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyűlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltűnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel."

/John Irving/