"A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad."

/Ara Rauch/

 Megjelentek az első őszikék a kertben. Ez bizony már az ősz javában.

Sütöttem egy kis egyensúlytésztát , most körtével. Nagyon finom lett. Sütés végén fahéjas porcukorral bőven megszórtam, mennyei illata volt.

Ami beérett tök, betakarítottuk, hogy az őszi esők már ne károsíthassák. A hatalmas tündér tököket alig bírtuk előre cipelni. Nálam ez még új, viszont azért is esett erre a választásom tavasszal, mert állítólag ezt a fajtát nagyon jól lehet tárolni, sőt finom , édes a húsa.

Az elmaradhatatlan dísztökök, amikből még semmit nem kreáltam, majd ahogy időm engedi.

Még csak szeptember vége felé ballagunk, és egyre hidegebbek az éjszakák, viszont nagyon messze még a Halloween...van idő még a dekorációkra, viszont az érzékeny virágok lassan bekerülnek, nincs mire várni már.

Ma van a New York-i terrortámadások 21. évfordulója

 Emlékezzünk !

Ez bizony már a szeptember, nyárból az őszbe ballagunk. Igaz, hogy mára is 25 fokot jósolnak, de a reggelek már hűvösek. Nálunk ma reggel pl.10 fok volt. Fáztam!

De a virágok mintha fellélegeztek volna egy kissé.

Ez a lila kis harang egész nyáron nőtt , de semmi virág. Szeptemberre kinyíltak az első virágai. /Cobea/

Ez egy magas legényke, és most nagyon szép. A tűző napot ő sem szerette.

Végre nyílnak a dögkaktuszok. Tudom, nem sokáig lesz már jó idő, de addig maradnak kint és virágoznak.

Az encián bokor kimondott "szeptember kedvelő" virág. Teljesen elborítják a virágai.

Egy nagyon új , évelő . Helenium, vagy napfényvirág. Most van először. Azt hittem piros, vagy narancs színű lesz, de csak most mutatta meg magát. Ez a virág csak nyár végén virágzik, de akkor bőségesen.

Azért jövőre megpróbálok egy pirosat is szerezni, viszont ezzel a sárgával is elégedett vagyok, mert annyira nap idéző.

Az elmaradhatatlan lampion virág már szépen színesedik.

És őt a végére hagytam, biztosan ismeri mindenki. Megunhatatlan, régi kedvenc, még nagyanyáink korából ismerős.

"Nagyanyámnak és Xia doktornak nem volt közös gyermeke. A férje tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy hatvanöt éves korán túl a férfinak nem szabad elélveznie, hogy megőrizze magját, mert azt a férfiú életerejének tartották. Sok évvel később nagyanyám titokzatos képpel elmondta anyámnak, hogy az életerő-gyakorlatok segítségével Xia doktor olyan módszerre tett szert, amely képessé tette az orgazmusra magömlés nélkül. Korához képest igen jó egészségnek örvendett. Sosem volt beteg, minden reggel hideg zuhanyt vett, még ötvenfokos hidegben is. Nem nyúlt sohasem alkoholhoz, se dohányhoz, mivel tartotta magát egy vallási jelleg szekta, a Zai-li-hui (az Ész Társasága) elírásaihoz. Bár maga orvos volt, az orvosságszedésnek nem volt híve, szilárdan meg volt győződve róla, hogy az ép test a jó egészség kulcsa. Hajthatatlan makacssággal ellenzett minden olyan gyógyeljárást, amely használt ugyan a test egyik részének, de károsította a másikat, és sohasem írt fel erős gyógyszereket mellékhatásaik miatt. Nagyanyám és anyám csak a háta mögött szedhetett orvosságot. Ha valamelyikük megbetegedett, Xia doktor általában más orvost hívatott, mégpedig olyat, aki a hagyományos kínai orvoslást is művelte, és sámán is volt egy személyben, és hitt benne, hogy bizonyos bajokat rossz szellemek okoznak, akiket különleges vallási szertartás segítségével kell kiűzni vagy kiengesztelni. Anyám boldog volt, hiszen életében először érezte az otthon melegét maga körül. "

/Jung Chang :Vadhattyúk/

Sok könyvet olvastam már, és vannak nagy kedvencek, de ez a könyv felülmúlt jó párat közülük. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Lebilincselő,  tanulságos sőt, szórakoztató is. Néha sírhatnékja van az olvasónak, nem is bírja felfogni, hogy ilyen is van... mert ez bizony egy igaz történet alapjait meséli el nekünk.

 Egyetlen elefánttal kezdődött, s pár hét múlva egy egész csorda kísért...de jó volt!

 Alig maradt valaki, aki itt maradt. Én még maradok, igaz ritkábban jövök mostanában, mert időhiányban szenvedek, de nem tudok megválni ettől a kedves, engem éltető blogtól.

 Folytatom tovább, lesz még sok könyv, és sok recept, sok virág és sok Amerika! Mindenkit szívesen látok !

Meglepi itt...

Egy volt amerikai elnök idézetét hoztam a mai napon....elgondolkoztató, megfontolandó s talán ha sikerülne , úgy mindenkinek jobb lenne.

"Meg kell tanítanunk gyermekeinket, hogy konfliktusukat szavakkal, nem fegyverekkel oldják meg."

  /Bill Clinton/

A nagy melegben majdnem minden kivirágzott! Cukorborsót már föltéptük, a fagyasztóban pihen, viszont két hétig csak borsó levest ettünk. Már van paprika és paradicsom, tegnap megfőztem az idei első lecsót is. Nagyon finom volt. Most már kezd növekedni a cukkíni , lesz krumplink is, egyszóval ilyenkor öröm a főzés.

Sütöttem egyszer egyensúlytésztát eperrel, ami nagyon kapós volt, de kevés eprünk termett. Uborkát is szedjük, és már van pár üveg elrakva, de még készítek néhányat télire.

Jó kertezést mindenkinek, finom sütiket, leveseket, és hasznos hétvégét kívánok.