"Aki meghal, azonnal a múlt része lesz. Mindegy, milyen fontos ember volt, mindegy, mennyi jóság, vagy milyen erős akarat volt benne, mindegy, hogy el sem lehetett nélküle képzelni az életet: a halál azt mondja, hopp, és az élet a pillanat töredéke alatt odavész, az ember pedig múlttá válik. Minden, ami hozzá kötődött, emlék lesz, neked pedig meg kell küzdened érte, hogy megőrizd, mert a felejtés árulás. Elfelejteni, hogyan itta a kávét. A nevetését. Ahogy felpillantott. És mégis elfelejted. Mert az élet rákényszerít. Lassan, fokról fokra felejtesz, és ez olyan fájdalmas, hogy beléhasad a szív."
/Jón Kalman Stefánsson/
Utolsó kommentek