...
Még így se voltam soha, nem volt mit olvasnom tegnapelőtt...aztán gyorsan kaptam egy könyvet kölcsön...ez majdnem olyan volt nálam, mint a szükségmegoldás...
Tegnap átrágtam kb. 70 oldalt...hát kissé száraz a filozófia téma , úgy érzem magam , mint egy iskolás...de kétség kívül nagyon tanító a könyv.
Azt hiszem fogunk még itt erről filozofálni ...:)
...
Augusztus...
.
Körbefogóznak a szellők,
s táncolnak az ég felett,
lombsusogás a muzsika,
zúgnak a falevelek.
.
Vége felé jár már a nyár,
de mulatnak a szelek,
tánccal énekkel búcsuznak
szellők, fák és fellegek.
.
/Zelk Zoltán/
...
"A pihenés nem naplopás,
feküdni a füvön egy fa alatt,
vagy hallgatni , ahogy a víz csobog,
nézni, ahogy a felhő gomolyogva nő,
nem elveszett idő. "
.
/John Lubbock/
kép: Felix Mas
...
" Mindig adódik esély, hogy váltóztass a sorsodon.
Sajnos kristálygömb nem létezik,
hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor.
Van , ki erre, van , ki arra esküszik;
Te egyik módszert se vesd be,
csak hallgass a szívedre ! "
.
/Douglas Pagels/
...
Ma Ilona napja van...köszöntöm minden Ilona nevű olvasómat, és kívánok nekik boldog névnapot !
...s hogy mit is jelent a név ?...hoztam egy kis szórakoztatót is hozzá...
Név jelentése:
Nap, hold szépségű
Név eredete:
Görög eredetű, a Heléna régi magyarosodott alakváltozata vagy Helené a héliosz, nap vagy a szelené, hold szóból ered
Név elemzése:
Az Ilona név felelősségteljes, méltóságteljes személyiség kialakulását támogatja. Képes sikereket elérni szinte mindenben, amihez csak fog. Megbecsüli a minőséget az élet minden területén. Érdeklik a különféle művészeti ágak, leginkább a színjátszás, az irodalom, a zene valamint a filozófia. Sokat töpreng az élet összefüggésein, érdeklik a vallások, olykor az okkult hitek is.
...
Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja az ágon kipenget.
.
Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.
.
Berde Mária
...
Újfajta vendégség...
.
"Csak kissé lábujjhegyre állt a lelke:
Ki mindent tudott róla, már emelte,
S ráadta isteni természetét."
/ Rilke/
.
A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,
.
nem igér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.
.
A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.
.
A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.
.
/Nádasdi Éva/
.
Mit jelentett régen, és mit is jelent ma a harangszó ?...Az olvasott könyv egyik novellája még mindig itt motoszkál a fejemben...
"A harangszónak jelentősége van a falun, hajnali harangszóra ébrednek az emberek, délben , mikor a gyerek meghúzza a harangot, leveszik a felnőttek a kalapjukat, Keresztet vetnek , és csak azután merítik meg az ételben a kanalakat, s este ugyancsak a gyerek keze nyomán áll el a munka. Az érc szép, hívó és áldó hangjai szétszaladnak a templom toronyból, benyargaljak az utcákat, megáldják az emberi fáradságot, a vacsorák tüzét, a hazatérő tekinteteket, hirdetik a nyugalmat, hintik a közelgő álom édességét, s lent, a torony torkában a harang kötél mellett megint csak a gyerek áll, s hirdeti a haranggal, hogy a napnak vége, s az embernek szabad a maguk módján játszaniuk."
.
...a könyv írója, Sándor , három évig együtt harangozott Viktorral, nagyon jó pajtások voltak
„Így harangoztunk mi három esztendőt együtt Viktorral, s bizonyos, hogy szebben érc még nem zengett a falu felett, mint mikor a mi áhítatunkat hirdette és osztogatta szét az emberek és a természet dolgai között. Mindent lélekkel kell csinálni, és minden megszépül, a harangszó, a kalapácsütés, a kapavágás és a betűvetés. Én azt hiszem, Viktor zenész lett volna, ha az Isten ki akarta volna tenni a próbáknak őtet, amelynek engem kitett, talán operákat komponál, vagy dalokat sír elő magából, valahol ebben a furcsa világban, amelynek nincsenek dalai, csak nyafogó erotikája."
.
...de Viktorból sosem lett komponista, sem más...egy májusi reggelen elment örökre...
...s hogy ki is harangozta ki az ő halálát ? ...
„Ültem az iskolában, alkotmányóra volt.Lehetett fél tíz, mikor a tanítót kihívták, de nem telt egy perc, visszajött, s azt mondta nekem:
-Fiam , eredj ki, keresnek.
A sekrestyés várt kint , az öreg Szobek.
-Add ide a toronykulcsot- mondta.
- Minek?- kérdeztem.
- Halott van- mondta-, meg kell húzni a lélekharangot.
-Jó- feleltem neki-, azt én is megtehetem, hisz tíz napja mindig én harangozok.Majd elhúzom én. Ki a halott ?
Akkor az öreg sekrestyés megfogta a vállamat.
- A Szőllősy Viktor- mondta, és simogatni kezdte a hátamat, aztán megfogta az állam, és fölemelte a fejem.
- Vigyázz fiam- mondta, mintha oltárt díszíttetne velem, vagy valahova a torony élére küldene.- Ez így van, mi sok embernek harangozunk, akit ismerünk. Fene egye meg, mindenkit ismertünk, de ...a sírásónak még rosszabb. Akarod te húzni a lélekharangot ?- kérdezte.
Éreztem, hogy most sírni kellenék, de nem tudtam. Csak néztem a sekrestyésre komolyan, mint férfi a férfira, s olyan volt, mintha bajuszom lenne és széles vállam, mint édesapámnak. Valami történt velem, s az iskolafal egészen szürke volt.
- Akarom- mondtam. - Igen, én majd meghúzom a lélekharangot.
- Jó - mondta fejem simogatva a sekrestyés. - Két vers járna, mert gyerek volt, de húzz hármat a Viktornak. Jó hosszú verseket.
Bementem , vettem a sapkámat, fölmentem a toronyhoz, és kezdtem húzni a lélekharangot Viktornak. Ültem a létrán, kezemben ugrált a kötél, beleadtam a ritmust, s a kis éles és riasztó és feltűnő hang repesett ki a torony ablakán, mintha valaki nyilakat lődözne széjjel a magasból. Ültem ott, összeszaladtak az emberek, és kérdezték, ki a halott. Megmondtam. De valami bura alatt ültem, s iparkodtam úgy mondani ki a nevet, mintha valami ismeretlen, valami közömbös név lenne, mint ahogy hivatalból mondják ki a neveket.Temetési harangozásra nem jelentkezett senki sem, azt mégis érezték, hogy ezt nem szabad. Kijelöltem a ministránsokat, segítettem elkészíteni a palástot, a karingeket, aztán egyedül harangoztam végig két haranggal a temetést, ahogy a sekrestyéstől gyakorta láttam volt. Negyedóráig szüntelenül harangoztam , s ez volt az utolsó harangozásom,aztán felvettem a kabátomat, s ahogy a temetés után a sekrestyés mindent rendbe tett a templomban, és kijött , odamentem hozzá, és átadtam a toronykulcsot neki.
- Itt a kulcs , Gyula bácsi- mondtam - , ne haragudjék, én többet nem harangozok.
Akkor éreztem, hogy most sírni kell, de megkeményítettem magamat, s két cseppnél nem engedtem ki többet a szememből. Az öreg rám nézett s bólintott.
- Igaz- mondta.- Igazad van. Jó gyerek vagy és becsületes.Legyen derék ember belőled, és eredj haza békességgel.
Ez májusban volt, május végén, és szeptember elsején gimnáziumba mentem."
Dallos Sándor:Harangozók
...
Találtam egy régi könyvet...Csernus doki után egészen pihentetőül hat rám.
Könnyed kis szórakoztató novellák D.Sándor tollából.
Nagyon jó memóriával rendelkezhetett Dallos, úgy adja vissza a saját gyermekkorát, mintha ma történt volna.
Van ebben a könyvben minden...ír a harangokról, amik nagycsütörtökön Rómába mennek...egy beteg kisfiúról, aki halála előtt csupán egyetlen pillét szeretett volna látni, de nem sikerült neki...a borbély leányáról, aki szép , keskeny kezét szebben tudta használni, mint a pillangó a szárnyait, s akadtak fiúk, akik még annak is örültek, ha pofon vágta őket ezekkel a bájos kis kacsókkal...
Egyszóval érdemes elolvasni...talán visszatér valami szép a saját gyermekkorunkból is...rám kissé nosztalgikusan hatott...
Utolsó kommentek