.

Mit jelentett régen, és mit is jelent ma a harangszó ?...Az olvasott könyv egyik novellája még mindig itt motoszkál a fejemben...

"A harangszónak jelentősége van a falun, hajnali harangszóra ébrednek az emberek, délben , mikor a gyerek meghúzza a harangot, leveszik a felnőttek a kalapjukat, Keresztet vetnek , és csak azután merítik meg az ételben a kanalakat, s este ugyancsak a gyerek keze nyomán áll el a munka. Az érc szép, hívó és áldó hangjai szétszaladnak a templom toronyból, benyargaljak az utcákat, megáldják az emberi fáradságot, a vacsorák tüzét, a hazatérő tekinteteket, hirdetik a nyugalmat, hintik a közelgő álom édességét, s lent, a torony torkában a harang kötél mellett megint csak a gyerek áll, s hirdeti a haranggal, hogy a napnak vége, s az embernek szabad a maguk módján játszaniuk."

.

...a könyv írója, Sándor , három évig együtt harangozott Viktorral, nagyon jó pajtások voltak

„Így harangoztunk mi három esztendőt együtt Viktorral, s bizonyos, hogy szebben érc még nem zengett a falu felett, mint mikor a mi áhítatunkat hirdette és osztogatta szét az emberek és a természet dolgai között. Mindent lélekkel kell csinálni, és minden megszépül, a harangszó, a kalapácsütés, a kapavágás és a betűvetés. Én azt hiszem, Viktor zenész lett volna, ha az Isten ki akarta volna tenni a próbáknak őtet, amelynek engem kitett, talán operákat komponál, vagy dalokat sír elő magából, valahol ebben a furcsa világban, amelynek nincsenek dalai, csak nyafogó erotikája."

.

...de Viktorból sosem lett komponista, sem más...egy májusi reggelen elment örökre...
...s hogy ki is harangozta ki az ő halálát ? ...

„Ültem az iskolában, alkotmányóra volt.Lehetett fél tíz, mikor a tanítót kihívták, de nem telt egy perc, visszajött, s azt mondta nekem:
-Fiam , eredj ki, keresnek.
A sekrestyés várt kint , az öreg Szobek.
-Add ide a toronykulcsot- mondta.
- Minek?- kérdeztem.
- Halott van- mondta-, meg kell húzni a lélekharangot.
-Jó- feleltem neki-, azt én is megtehetem, hisz tíz napja mindig én harangozok.Majd elhúzom én. Ki a halott ?
Akkor az öreg sekrestyés megfogta a vállamat.
- A Szőllősy Viktor- mondta, és simogatni kezdte a hátamat, aztán megfogta az állam, és fölemelte a fejem.
- Vigyázz fiam- mondta, mintha oltárt díszíttetne velem, vagy valahova a torony élére küldene.- Ez így van, mi sok embernek harangozunk, akit ismerünk. Fene egye meg, mindenkit ismertünk, de ...a sírásónak még rosszabb. Akarod te húzni a lélekharangot ?- kérdezte.
Éreztem, hogy most sírni kellenék, de nem tudtam. Csak néztem a sekrestyésre komolyan, mint férfi a férfira, s olyan volt, mintha bajuszom lenne és széles vállam, mint édesapámnak. Valami történt velem, s az iskolafal egészen szürke volt.
- Akarom- mondtam. - Igen, én majd meghúzom a lélekharangot.
- Jó - mondta fejem simogatva a sekrestyés. - Két vers járna, mert gyerek volt, de húzz hármat a Viktornak. Jó hosszú verseket.
Bementem , vettem a sapkámat, fölmentem a toronyhoz, és kezdtem húzni a lélekharangot Viktornak. Ültem a létrán, kezemben ugrált a kötél, beleadtam a ritmust, s a kis éles és riasztó és feltűnő hang repesett ki a torony ablakán, mintha valaki nyilakat lődözne széjjel a magasból. Ültem ott, összeszaladtak az emberek, és kérdezték, ki a halott. Megmondtam. De valami bura alatt ültem, s iparkodtam úgy mondani ki a nevet, mintha valami ismeretlen, valami közömbös név lenne, mint ahogy hivatalból mondják ki a neveket.Temetési harangozásra nem jelentkezett senki sem, azt mégis érezték, hogy ezt nem szabad. Kijelöltem a ministránsokat, segítettem elkészíteni a palástot, a karingeket, aztán egyedül harangoztam végig két haranggal a temetést, ahogy a sekrestyéstől gyakorta láttam volt. Negyedóráig szüntelenül harangoztam , s ez volt az utolsó harangozásom,aztán felvettem a kabátomat, s ahogy a temetés után a sekrestyés mindent rendbe tett a templomban, és kijött , odamentem hozzá, és átadtam a toronykulcsot neki.
- Itt a kulcs , Gyula bácsi- mondtam - , ne haragudjék, én többet nem harangozok.
Akkor éreztem, hogy most sírni kell, de megkeményítettem magamat, s két cseppnél nem engedtem ki többet a szememből. Az öreg rám nézett s bólintott.
- Igaz- mondta.- Igazad van. Jó gyerek vagy és becsületes.Legyen derék ember belőled, és eredj haza békességgel.
Ez májusban volt, május végén, és szeptember elsején gimnáziumba mentem."

Dallos Sándor:Harangozók