Minden, ami Amerika!

.

Szombaton paradicsomlét főztem be...

.

...és ma ecetes almapaprikát...

...természetesen kesztyűbe dolgoztam,ezért kissé tovább tartott... jó csípős volt a paprika, és egyszer már megjártam így, azóta nem kockáztatok...:)

...

 Másvilági vándor a kezemen ...

.

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,

Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

.

Jer, telepedj meg a kezem fején, -

Csupán te érintsd, - nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, - ilyen

Lehet egy túlvilági szerelem.

.

És most mesélj, - mondd el, hogy egykoron

Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadbaroskadtan és egyedül,

Némán, bénán és tehetetlenül.

.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,

S tudja, nincs szabadító hatalom.

S ím, lepke lettél, szárnyaló, szabad:

Fehér álom, nyugtató gondolat.

.

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem,

Egy pillanatig maradj még velem.

És vigasztalj, hogy lepke leszek én,

S lebegek, mint te, valaki kezén,

.

Ki majd, magába rogyva - egykoron,

Ül itt, mint én most, egy kerti padon.

/Reményik Sándor/

...

...semmi szöveg...csak úgy, mert tetszik...:)

...

"Az általános mitologéma egy közismert változata gyönyörű líraisággal elevenedik meg Platón Lakoma című dialógusában. Arisztophanész szájába adva gondolatait, Platón itt allegorikus módon arról mesél nekünk, hogy kezdetek kezdetén az emberek gömbszerűek voltak két fejjel, négy karral és négy lábbal. Tökéletes gömbformájuk és egységes természetük révén erejükben az istenekkel voltak egyenrangúak és hatalmuk is vetekedett velük. Éppen ezért Zeusz úgy döntött, hogy kettéválasztja az embert, férfiúi és női természetre, hogy erejüket és hatalmukat meggyöngítse - ne jelenthessenek veszélyt az istenek számára.

Igen ám, de a meghasadt emberi természet folyamatosan arra vágyott, hogy újra egész legyen, ezért a kettéhasadt párok egymásba ölelkezve az egyesülés vágyától hajtva nem engedték el egymást, és bizony belehaltak ebbe a szétválasztott állapotba. A kettévágott emberre, eredendő természetének elvesztésével talált rá a halál. Zeusz látván tettének szörnyűséges következményeit, megszánta az emberi nemet és megteremtette a nemi szerveket, hogy a kettéhasadt ember újra egyesülni tudjon elveszett felével. Igen ám, de az újra-egyéválás lehetősége így is csak egyetlen rövid pillanatra adatott meg az embernek, aki ezáltal továbbra is halandó maradt. Mégis az újra egyéváló emberpár pillanatnyi tökéletességéből új élet fogant, amely biztosítja az emberi nem fennmaradását.

Bizony sok mindent megmagyaráz nekünk ez a mitikus kép. Megérthetjük belőle, hogy az örökkön bennünk égő végzetes vonzalom a másik nem iránt azért van, mert pontosan az hiányzik belőlünk, amit a másik nem képvisel. A férfiúi természet mindig és mindenkor csak a női természet befogadása által teljesülhet ki, míg a női természet mindig és mindenkor csakis a férfiúi természet befogadása által. Kiteljesedésen pedig azt kell értenünk, hogy befogadva a másik nemet, egy röpke pillanatra megélhetjük magát a teljesség állapotát, a kettéhasadt test és lélek harmóniáját, kiegészülését, újraegyesülését. Ez az a teljességérzet ami a mai kor szavaival leírva testi szinten, mint kéjérzet, lelki szinten mint szerelem, szellemi szinten, mint legmélyebb bizalom jelentkezik. Az antik görögök a vágy eme három szintjét, megjelenési formáját az érosz (innen a testi szerelemre vonatkoztatott erotika szavunk), a fília (innen pl. a filantróp - emberbarát szavunk), és az agapé szavakkal illették. A hindu-buddhista gondolatkörben pedig ugyanígy megkülönböztetik a vágy eme három aspektusát attól függően, hogy melyik megvalósítási szinten jelentkezik a káma (testi szerelem, lásd pl. káma-szútra), a bhakti (a lelki szinten megélt vonzalom, ugyanúgy mint a plátói szerelem) és a maitrí (a szellemi felismerésekhez és az Istenhez vezető vonzalom) szavakkal.

Ezen túl a Platóni mítoszból azt is megérthetjük, hogy a másik nem iránt érzett vonzalom valódi tárgya igazából a halhatatlanság; és az, hogy a szépség, a teljesség, örökre a miénk legyen. A szerelmes vonzerő tiszta formájában igazából az emberben lakozó, a halhatatlanság iránti vágy. A halhatatlanságé, amelytől megfosztattunk azáltal, hogy eredendő egységes természetünk kettéhasadt és ebből kifolyólag csak akkor egyesül ismét, amikor a halhatatlanság vágyától, mámorító őrületétől hajtva egyetlen szerelmes ölelésben belefeledkezünk másik felünkbe. Az emberi nem számára így a halhatatlanság, csak az emberek egymásba feledkezett szerelmének gyümölcse által, a gyermek által adatik meg. A gyermekek által, akik fele részben a saját, fele részben pedig párunk természetét öröklik, így bennük egyben saját magunk és egy 'másik' ember él tovább. Valóban csodálatos és misztikus egyéválás ez, ahol két lélek testi-lelki egysüléséből egy önálló élet születik, amely részben tartalmazza nemzőit és mégis több azoknál.

A halhatatlanság és a teljesség iránti vonzalom olyan erős minden egyes emberben, hogy amikor valaki szerelmes lesz valaki 'másba', elfelejt mindent és mindenki mást, valami eszeveszett állapotba kerül, amiben nincs semmi ésszerű, racionális. Egyfajta mánia keríti hatalmába, amely, mint Platón is mondja máshelyütt a Phaidrosz nevű dialógusában, az isteni ihletettség egyik válfaja. Csak amikor szerelmes lesz az ember, csak akkor kerül közel igazi eredendő természetéhez. Ilyenkor mer csak igazán valaki valóban önmaga lenni. Ha kell, a szerelmes ember levetkőzi a társadalmi neveltetését, családi szokásait, a vele szemben támasztott külső elvárások minden béklyóját, ha kell nem eszik, nem iszik, csak egyetlen érző lélekként lángol és epekedik az iránt, akiben az isteni szépség szikráját fellobbanni látta. Mert aki szerelmes lesz, akiben ez a végzetes vonzalom lángra kap, nem ismer határt és lehetetlent, mert ez az erő legbenső énjének, legigazabb szentélyében lángol.

Ezért nem lehet beszélni egy szerelmes ember 'fejével'. A szerelmes nem lát, nem hall, nem gondolkodik, csak érez és vágyódik a másik iránt. De mi ez a másik? A vágyak által ismeretlen célok felé hajtott ember a másik iránt érzett vonzalmában már el is felejti, és szem elől téveszti magát a vágy titokzatos tárgyát. Csak a másik kell, teljesen ésszerűtlenül minden áron, bármi áron, de hogy miért, az a lélek a vágy tüzétől égve elfelejti. Platón szerint a vágynak, ez a szinte sohasem lelepleződő tárgya, maga a szépség. A szépség, amely az eredendő ember valódi természete. Mikor szerelmünkben meglátjuk a szépet, mikor számunkra ő válik magává a megtestesült szépséggé, valójában emlékezni kezdünk. Emlékezni arra, hogy kik is, és milyenek is vagyunk valójában. Tökéletesek, egészek, szépek. Mindenki. Kivétel nélkül.

Mikor szerelmesek vagyunk, tudjuk ezt. A szerelmes vágytól égő ember tudja, és érezi hogy a világ szép és gyönyörű. Hogy minden és mindenki a barátja, társa, cinkosa, segítője, hogy szerelmét megörvendeztethesse. Tudja magáról és szerelméről hogy mindketten tökéletesek, szépek, jók, és semmi nem győzhet ellenük. A szerelmes, szárnyakon repül a föld felett. Lélekszárnyain egyre magasabbra és magasabbra repülve egyre nagyobb távlatból látja a világot, ezért képes mindent és mindenkit befogadni és szeretni.

Hát ezért a szerelmeseké ez a világ, és ezért ez a világ, a szerelem világa."

.

forrás:Spirituális Ezotéria Könyvtár

...és egy kis játékra invitálok mindenkit, amit szintén ezen az oldalon találtam...

"Szerelem teszt"

...mindig bebizonyosodik itt a fejemben , hogy mennyi mindent nem tudok...és egyre kiváncsibb leszek, ha belekóstolok egy témába...kutatok, keresek...

...Platón idézetei, amiket az interneten találtam, nagyon bejönnek nekem...azt hiszem érdemes foglalkozni ezzel a filozófussal...

...és a többi filozófusról még nem is olvastam a "csodakönyvben"...ők még csak most jönnek...

"Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások felett ítélkezzen. (...) Véleményed persze lehet, de abban a pillanatban, amint valakit elítéltél, valójában magadat ítélted el. Ha bántasz valakit, magadat bántod, senki mást. A bántalom nyila előbb-utóbb visszapattan rád, így rendelték az istenek... Gondolj csak a szeretetre... Kinek szeretsz, amikor szeretsz? Másnak, vagy magadnak?"

/Platón/

...

„Mert minden test olyan, mint a fűszál,
S egész dicsősége, mint a mező virága:
Elhervad a fűszál és lehull a virág.
De az Úr igéje örökké megmarad."

...

...érdekes, hogy Szókratész semmit nem jegyzetelt le, mégis megmaradtak bölcsességei...anekdotái tanításairól, kérdéseiről...

.

Gnothi szeauton! - Ismerd magad!

***

"Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki."

***

"Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem, inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel."

***

"Amikor valalkivel beszélsz, sose azzal kezdd, amiben eltér a véleményetek. Kezdd azzal, hogy kiemeled és hangsúlyozod azokat a dolgokat, amiben megegyeztek."

***

Képtelen vagyok bárkinek bármit megtanítani. Csupán elgondolkodtatni tudom az embereket.

***

A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk.

***

A hízelgés a festett fegyverekhez hasonló: gyönyörködtet, de semmilyen haszna nincs.

***

A nyulakat a vadászok kutyákkal fogják el, a hízelgők az ostobákat dicséretekkel.

***