Minden, ami Amerika!

.

 Az a bizonyos pulyka, aki ma kegyelmet kap Obamától a Hálaadás napján...

/ White House November 23, 2011 in Washington, DC. /

.

A hitet másoktól szereztem

mint égig érő ablakot

akik látták magukat bennem

azoknak én csillag vagyok

én viszont nekik köszönhettem

az egész égboltozatot.

.

/Gyurkovics Tibor/

.

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.

(Simon András)

.

"Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé."

.

/Radnóti Miklós/

.

"Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket."

.
/Máté 6.26./

.

...egy kicsit besegítek neki...

.

.

"Akár az őszi levél, amit ha felkap a szél, az élet ugyanúgy száll, eget és földet bejár."

.

(Pfeiffer)

.

„Többnek kellene lenni...tudom, istenkísértés, amit mondok...de egy kissé Isten mesterségéből kellene eltanulni valamit, ha az ember vállakozik, hogy emberek között él és segít majd rajtuk..."

.

 

Tegnap este elolvastam Márai Sándor: Válás Budán című könyvét...mit is írhatnék erről a könyvről? Két ember lelkének mély megismerése...s egy vékony szálon ott függ közöttük egy asszony  tíz évig tartó titka...soha nem mondta ki, soha nem követett el hibát, de egyszer csak elege lett, és a legvégén mégis megnyílt.

Arról a bizonyos pillanatról beszél, ami csak egyszer adatik meg egy életben...olyan mint a mennydörgés,mint egy parancs...nem lehet elmenni mellette, nem lehet elfelejteni.

Szerinte a másiknak is meg kellett hallania akkor ezt a parancsot...

A férj elmegy a másikhoz, tudni szeretné, hogy tényleg hallotta- e ? Valóban van -e ilyen. Kíváncsi a lélek rezdüléseire.

Csak ennyit kérdez : a tíz év alatt álmodtál-e valamikor is Annával ?

 

„...tudod, ezen az éjszakán elmondta, hogy tíz évvel  ezelõtt találkozott veled, s ez a találkozás úgy hatott, mintha megnyílna az ég és a föld; "az" a valami volt;"az" a találkozás... az ilyesmi parancsszóra emlékeztet. Nem lehet süketen elmenni mellette, nem lehet félreérteni. Õ úgy hitte, s ezen az éjszakán meg is mondta, hogy neked is hallani kellett azt a parancsszót. nem lehet, hogy ne hallja meg valaki,mennydörgésnél is hangosabb ez a parancs, olyan süket nem lehet ember, hogy érzékelés nélkül menjen odébb, közönyösen és e parancs zengésével fülében. Az ilyen találkozás egyszer történik az életben. de aztán az élet, tudod... s a másik ember... néha odébb megy. Nem lehet megmagyarázni. Nem tehet róla senki. Az élet megy tovább, a félreérthetetlen parancs elhangzott, néha még találkoztok, aztán megnõsülsz, aztán nincsen semmi, aztán jön a nappal, az ifjúság, az, amit a "dolgok rendjé"-nek neveznek,beköszöntök én, s az egészbõl homályos derengés marad csak meg az öntudatban, egy ember hangja, mozdulata, ahogy egyszer kíséri valaki a szigeti úton, kezében labdaütõkkel. A semminél is kevesebb. "eszébe" jutsz néha? nem valószínû. Fiatal leánynak sokan udvarolnak; s te még csak nem is udvaroltál Annának. Bár ugyan, udvarolni... a szavakon nem múlik semmi. s az egész csak egy süldõ leány ábrándozása. De aztán átveszi Annát az élet, egy másik férfi. Én vagyok ez a férfi, szeretjük egymást, mindenáron szeretjük egymást. mindent idead nekem, csak éppen téged nem. Nem tudja, nem beszél róla, nem gondol reá. Talán bányák égnek így,ezzel a lassú füsttel, mint az effajta titok a lélekben.  „

.

/Márai Sándor/

.

A barátságról...

.

Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett.

De volt három barátja.

Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.

Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondották:

- Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.

Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:

1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.

2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.

3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.

4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.

5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.

6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.

7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.

Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.

.

/Wass Albert/

.

Lehet, hogy jól imádkoztam? ...még remeg a szivem, s nem iszom előre a medve bőrére. Majd az idő mesél nekem...

Beszédes ő, és érlelő...mindent gyümölcsöt beérlel...jót , rosszat egyaránt...

.

"Künt pedig az úrrá vált éjszaka szárnyalt, és vigasztaló meséket mondott az erdőnek az őszről. - Aludni jó - suttogott az éjszaka -, és az ősz az álom kezdete. Neféljetek!De bizony a fák csak dideregtek. Egy-egy sárga levél lekerengett a földre, a köd felkúszott a rétről, és derékig nyúlós markába fogta az erdőt. - Az álomtól csak erősödtök, nőttök, és milyen szép lesz az ébredés! - Aki felébred... Aki felébred... - siránkozott valahol egy bagoly. - Lám, az öreg tölgy már nem ébred fel, mert vízikerék lett belőle. És nem ébrednek fel a fenyők se, akik a malmot tartják az embernek. Nehiggyetek! Ne higgyetek! Az ősz a halál, az álom a halál. Halál! A patak már beletörődött sorsába. Úgy látszik, éjjel nem kell verekedni a lapátossal. Ez is valami. Szabadon zúdult le, és örvényeiben vidáman labdázott a csillagokkal.Az öreg kőris néha levelet hullatott a vízbe. A patak megforgatta,nézegette. A levél sárga volt. A patak felkiáltott: - Ősz lesz, vén kőris,ősz! - Nem baj. Az idő eljár.Ekkor ért oda a bagoly. - Nem baj, azt mondod, nem baj? De baj! Nagy baj! Az ősz a halál. Nézz a kerékre, a legszebb tölgyfa volt az erdőn; nézz a hídra, nemrég még a szélben hajlongott. És meghaltak, mind meghaltak.A nagykerék megcsikordult: - Hát fának már meghaltam, az igaz, de mint kerék élek. Én hajtom a malmot. Egyedül. - Én meg híd vagyok - mondta a fenyő. - Híd. Nélkülem nem lehet a patakon átmenni. - Hitványak, hitványak! - vicsorgott a bagoly. - Szolgák vagytok.Halott szolgák. Ugye, öreg kőris? - Jó, jó, ne kiabálj már annyit! Bízd rájuk, hogy meghaltak-e vagy sem... - Nem bízom! Én jobban tudom. Én megérzem, ha meghal valaki!Az öreg kőris mérgesen zördítette meg ágait. A bagoly ijedten lebbent a levegőbe, s jajgatva szállt tova a sötétségben, mint az erdő vénasszonya,aki már csak abból él, hogy mások meghalnak.Bent a malomban leszállt már a kőpor. A garatok üresen sóhajtottak, s a tűzhelyen már csak a hamu alatt lappangott valami kis parázs. Az alsómalomba éji hűvösség tódult be a nagykerék benyúló tengelye mellett, és valami halk nesz hallatszott, mintha parányi lábak kapaszkodnának a tengelyen. A nyílásban pedig megjelent egy patkány gonosz, csupasz arca. - Ez jó hely lesz - intett hátra. Mögötte egy másik patkány szaglálódott. - Egyedül leszünk. Nézz körül a fal mellett. A padló alá kell beférkőznünk, ámbár semmi ennivalószagot nem érzek.Valami kapargálás hallatszott."

.

/Fekete István:Hajnal Badányban...részlet /

.