.
...és elérkezett december...
...ebben a hónapban nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is szívesen repülünk meseországba...
...hiszünk a csodákban, és magunk is csodákra vagyunk képesek...
...és ha december, akkor minden rénszarvas készülődik, ideje felmérni a terepet, díszruhát ölteni, és útra kelni...
Az Advent...
Az Adventben nincs hiba.
Sóvárogva várjuk a valódit.
De az Érkezőt nem ismerjük fel;
s helyette dicsérjük, aki lódít.Az Antikrisztus cifra névjegyét
színes bakelit-tálcán kínálja -
az Égi Küldött a küszöbön ül,
hogy behívják, arra várva.Jöjj el, jöjj el... ahogy már eljöttél,
megölettél, ki sosem öltél.
Mégse haltál: feltámadtál,
a vég ellen gyógyírt adtál.
A csalónak kívül tágasabb;
bennünk sütött föl már a Nap.
/Jókai Anna/
...Skyppynél olvastam a karácsony mai jelentőségéről....mennyi maradt meg a régi adventtel kezdődő várakozásból , és mennyi az a sok felesleg, amit napjainkban hozzáteszünk...
...Jókai Anna annyira jól megfogalmazza , hogy ehhez már én hozzá tenni se tudnék...
.
November utolsó napja nem más, mint Andor és András napja...
Ezzel a csodás virágfával kívánok boldog névnapot minden Andor és András nevű olvasómnak...
.
A legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. Többnyire a lányoknak magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Próbáltak álomból jósolni. A párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek.
A párna alá tett nadrággal előzetesen is végezhettek hatékonyságot fokozó mágikus eljárást, például a Bódva vidékén a leány kendermagot vetett a favágítóba, nadrággal boronálta el, s úgy tette a feje alá. A csallóközi Medvén egész nap böjtöltek a lányok, a fejük alá éjszakára férfiruhadarabot tettek, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük. Lefekvéskor mondták.
Ágyláb, léplek
Szent András kérlek
mondd meg, hogy ki lesz férjem...
Ereszrázással is próbáltak jósolni. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik" (Ujváry 1975: 68).
A hallgatódzásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffen-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.
Szemétre, trágyadombra állva figyelték, honnan hallják a kutyaugatást, úgy gondolták, hogy abból az irányból jön majd a jövedőbelijük.
A Bódva vidékén András-napkor szokás volt a fonóból kisurranni, és kendermaggal hajigálni az ablakokat, várva, hogy a bennlevők mit mondanak. Azt várták: „Csengős lovon vigyenek", de sokszor a házbeliek tréfából ilyeneket mondtak: „Vess fattyút!", „Vénülj meg!", „Vessz vénlánynak!" (Ruitz 1965-66: 599).
A közös jóslások többnyire a fonóban történtek - ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, amelyik elsőnek jön fel a víz tetejére, az lesz az illető férjének a neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni.
A moldvai és Gyimes-völgyi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták {7-211.} az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat. András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezték disznóölőnek is.
.
/Magyar Néprajz/
.
"Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólok hozzád,
Minden szavam simogat."
.
/Dalszöveg/
.
"Néha kínai fallal körítem a kertemet.
Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,
mert tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!
Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.
Egy hang tükörként kérdez a magasból:
ki vagy te?
Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet.
Aranymosónak álltam életem folyójába.
Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.
Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,
egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,
én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből
Ez vagyok én.
A szenvedések szűrőin szűrtem a véremet:
mégis paráznaság iszapját sodorja, mint az árvíz.
Aranymosónak álltam életem folyójába:
mégis hiú vagyok, mint a többiek,
szeretem, ha szemet hunynak hibáimra,
örülök a tömjénezésnek.
Ez vagyok én.
Tetőtől talpig ember vagyok s magamat is szeretnem kell !
Könnyeim varázslatos vegyi vize végigcsorog a lelkemen
s most látható lett egy titkos írás.
Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre."
/Szepes Mária/
.
Karácsony előtti útravaló ...
.
Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat.Amikor megláttam a sok embert,
panaszkodni kezdtem magamnak:"Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni, és még annyi más helyre
kell mennem. "
A Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel.
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.
"Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is
fognak ezekkel a drága játékokkal?Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját
simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú
odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem
ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte:
- " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát,
kedveském."Aztán megkérte a fiút, hogy várja meg . Hamar el is ment.A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül elindultam felé,
és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?- "Ezt a babát szerette volna a húgom leginkább és ezt akarta a
legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó
elhozza neki.
"Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a
kisfiú sajnálkozva válaszolt.- "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz
adnom anyukámnak, és így ő oda adhatja a húgocskámnak, amikor
odamegy.""A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy
Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el
tudná így vinni a húgomhoz."
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.Aztán azt mondta nekem:
- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így
soha nem fog engem elfelejteni."Szeretem anyukámat, és azt kívánom,
bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell
mennie,hogy a húgommal legyen". Aztán ismét a babára nézett a szomorú
szemeivel,nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és
megkérdeztem a fiút:
- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz,
anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a
babára, még egy kicsivel több is.A fiú ezt mondta:
- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."Aztán rám nézett és hozzátette:
- "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki
tudná adni a húgomnak.Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt
is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már
nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy
megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér
rózsát.
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint
ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből -Aztán
eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik
említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben
egy fiatal nő és egykislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya
kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy
kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet,mert a
fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett. Ez a
család lenne a kisfiú családja?Két nappal azután, hogy találkoztam a
kisfiúval,megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról
tudósított,hogy a fiatalasszony elhunyt . Nem tudtam megállítani
magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a
ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak,
akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt
a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a
baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy
érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a
kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz
elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
elvette tőle..
/Kaptam, megosztom veletek.../
.
"Ha a hiány gondolata - vonatkozzék az pénzre, elismerésre, vagy szeretetre - énképed részévé vált, akkor mindig is hiányt fogsz megtapasz-talni. Ahelyett, hogy értékelnéd az életben már meglévő jót, csak a hiányt látod. Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.(...) Bármiről is úgy gondolod, hogy azt a világ visszatarthatja tőled, te tartod azt vissza a világtól. Visszatartod, mert mélyen belül azt gondolod, kicsi vagy és semmid sincs, amit adhatnál. Javaslom, próbáld ki néhány hétig a következőt, és figyeld meg, hatására miként változik a valóságod ! Bármi is az, amiről úgy gondolod, hogy az emberek visszatartják tőled - dicséret, elismerés, támogatás, szeretetteljes gondoskodás stb. - , adj nekik azt ! Hogy magadnak sincs? Nem baj. Tégy úgy, mintha lenne, és meglátod, megérkezik! "
/ Eckhart Tolle /
.
ADVENT
.
A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete András naphoz (nov.30) legközelebb eső vasárnap. Bod Péter ref. lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén:
"így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján."
Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak.
Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent időszakához is kötődik néhány ilyen. Pl.:
- az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kisérője legyen.
- az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz.
- Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.
- az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.
- Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.
Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.)
A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.Modern rohanó életünkben a szivük, lelkük mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" időszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljő és nem késik".
.
forrás:http://paloc.index.hu
.
Önéletrajz öt fejezetben...
.
1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok... remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek... ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.
4. Sétálok ugyanazon az utcán
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.
5. Egy másik utcán sétálok.
.
/Portia Nelson/
.
Pár hete bogarat ültettek a fülembe...olvastam-e már a Zabhegyező-t ? Nem , még ezidáig nem olvastam. Megpróbáltam beszerezni, de teljesen lehetetlen. Nincs raktáron sehol.
Álltam az olvasni valókkal, nem tudtam most merre. Aztán kaptam kölcsön egy könyvet ...Henri CHARRIÉRE: Pillangó ...két este 10 oldalt sikerült elolvasnom, ami annyit jelent, ez bizony nem az én műfajom. Izlések és pofonok... ritkán fordul ilyen elő velem, hogy félre tegyek egy könyvet, de azt hiszem ezt most kihagyom, mert nem az én múfajom.
Egy egész nap azon járt az agyam, mit olvassak.../mert most semmi sem elégíti ki a vágyamat, még nincs az a bizonyos áhított könyv /...végül is találtam egy Dostojevskijt...még nem olvastam egyetlen könyvét sem, úgy hogy véleményem sem lehet róla...de majd lesz.
... még mindig itt köröz Salinger a fejem felett...eszembe jutott az antikvárium is, egy régebbi kiadás, de letettem róla, nem leszek többé „üvegbúra „ alatt..
Mert történt egyszer, hogy pontosan így vágytam egy könyvre .../Sylvia Plath: Az üvegbúra/...a könyvesüzeltben megrendelték nekem, de csak antikváriumól, mert akkor az sem volt raktáron sehol. Meglepődtem az árán rendesen, egy eredetileg 120 forintos , használt, tépett könyvet 10 eruoért számláztak . Első volt és utolsó, hogy így szerezzel be egy könyvet.
Ennyit a jelenlegi olvasási mániámról...azt hiszem türelmesnek kell lennem , még megkapom Salingert...
Utolsó kommentek