.

Karácsony előtti útravaló ...

.

Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat.Amikor megláttam a sok embert,
panaszkodni kezdtem magamnak:

"Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni, és még annyi más helyre
kell mennem. "
A Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel.
 Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.
"Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is
fognak ezekkel a drága játékokkal?

Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját
simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú
odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem
ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte:
- " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát,
kedveském."Aztán megkérte a fiút, hogy várja meg . Hamar el is ment.

A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül elindultam felé,
és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?

- "Ezt a babát szerette volna a húgom leginkább és ezt akarta a
legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó
elhozza neki.
"Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a
kisfiú sajnálkozva válaszolt.

- "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz
adnom anyukámnak, és így ő oda adhatja a húgocskámnak, amikor
odamegy.""A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy
Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el
tudná így vinni a húgomhoz."
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.

Aztán azt mondta nekem:
- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így
soha nem fog engem elfelejteni."Szeretem anyukámat, és azt kívánom,
bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell
mennie,hogy a húgommal legyen". Aztán ismét a babára nézett a szomorú
szemeivel,nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és
megkérdeztem a fiút:
- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz,
anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a
babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta:
- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."Aztán rám nézett és hozzátette:
- "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem  aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki
tudná adni a húgomnak.Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt
is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már
nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy
megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér
rózsát.
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd  távoztak.
        Teljesen más hangulatban fejeztem  be a bevásárlást, mint
ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből -Aztán
eszembe jutott egy helyi újság cikke két  nappal ezelőttről, amelyik
említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben
egy fiatal nő és egykislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya
kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy
kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet,mert a
fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett. Ez a
család lenne a kisfiú családja?Két nappal azután, hogy találkoztam a
kisfiúval,megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról
tudósított,hogy a fiatalasszony elhunyt . Nem tudtam megállítani
magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a
ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak,
akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt
a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a
baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy
érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a
kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz
elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
elvette tőle.

.

/Kaptam, megosztom veletek.../