.

„Többnek kellene lenni...tudom, istenkísértés, amit mondok...de egy kissé Isten mesterségéből kellene eltanulni valamit, ha az ember vállakozik, hogy emberek között él és segít majd rajtuk..."

.

 

Tegnap este elolvastam Márai Sándor: Válás Budán című könyvét...mit is írhatnék erről a könyvről? Két ember lelkének mély megismerése...s egy vékony szálon ott függ közöttük egy asszony  tíz évig tartó titka...soha nem mondta ki, soha nem követett el hibát, de egyszer csak elege lett, és a legvégén mégis megnyílt.

Arról a bizonyos pillanatról beszél, ami csak egyszer adatik meg egy életben...olyan mint a mennydörgés,mint egy parancs...nem lehet elmenni mellette, nem lehet elfelejteni.

Szerinte a másiknak is meg kellett hallania akkor ezt a parancsot...

A férj elmegy a másikhoz, tudni szeretné, hogy tényleg hallotta- e ? Valóban van -e ilyen. Kíváncsi a lélek rezdüléseire.

Csak ennyit kérdez : a tíz év alatt álmodtál-e valamikor is Annával ?

 

„...tudod, ezen az éjszakán elmondta, hogy tíz évvel  ezelõtt találkozott veled, s ez a találkozás úgy hatott, mintha megnyílna az ég és a föld; "az" a valami volt;"az" a találkozás... az ilyesmi parancsszóra emlékeztet. Nem lehet süketen elmenni mellette, nem lehet félreérteni. Õ úgy hitte, s ezen az éjszakán meg is mondta, hogy neked is hallani kellett azt a parancsszót. nem lehet, hogy ne hallja meg valaki,mennydörgésnél is hangosabb ez a parancs, olyan süket nem lehet ember, hogy érzékelés nélkül menjen odébb, közönyösen és e parancs zengésével fülében. Az ilyen találkozás egyszer történik az életben. de aztán az élet, tudod... s a másik ember... néha odébb megy. Nem lehet megmagyarázni. Nem tehet róla senki. Az élet megy tovább, a félreérthetetlen parancs elhangzott, néha még találkoztok, aztán megnõsülsz, aztán nincsen semmi, aztán jön a nappal, az ifjúság, az, amit a "dolgok rendjé"-nek neveznek,beköszöntök én, s az egészbõl homályos derengés marad csak meg az öntudatban, egy ember hangja, mozdulata, ahogy egyszer kíséri valaki a szigeti úton, kezében labdaütõkkel. A semminél is kevesebb. "eszébe" jutsz néha? nem valószínû. Fiatal leánynak sokan udvarolnak; s te még csak nem is udvaroltál Annának. Bár ugyan, udvarolni... a szavakon nem múlik semmi. s az egész csak egy süldõ leány ábrándozása. De aztán átveszi Annát az élet, egy másik férfi. Én vagyok ez a férfi, szeretjük egymást, mindenáron szeretjük egymást. mindent idead nekem, csak éppen téged nem. Nem tudja, nem beszél róla, nem gondol reá. Talán bányák égnek így,ezzel a lassú füsttel, mint az effajta titok a lélekben.  „

.

/Márai Sándor/