Minden, ami Amerika!

.

Virágok a tökben...

.

.

Egy aprócska részlet a könyvből...

...tudni kell hozzá, hogy Ildikó nem más mint Nyuszi ,négy éves lesz ősszel, Laji a Bittó család egyetlen fiú gyermeke, aki már 9 éves...

Ildikó fél éve már ebben a családban nevelkedik...

.

Csönd volt és aránylagos nyugalom, az a bizonyos lazaság a Lajos utcában is érezhető volt,ellenséges bombázógépek napok óta elkerülték a fővárost, s így Jolán, hosszas kunyerálásra, és mert az időjárás amúgy is megkínozta, Lajit küldte a tejesköcsöggel az újlaki templom mögé - az ismerős kertész naponta egy liter kecsketejet adott át Bittóéknak. A fiú jó ideig elmaradt, a házban már nagy volt a nyugtalanság. Végre nyikorgott a kertajtó, s jött Laji, a hanyagul lóbált köcsög tartalma lötyögött, fehéren pettyezte az utat. Bal karja alatt kipúposodott a rövid viharkabát. Laji iramodott a konyhába, s a családtagok ámulatára nagy óvatosan a kőre állított egy kicsi fekete pulikutyát. Arasznyi szőrgomolyag és egy csillogó, riadt szempár - ennyi volt az egész állat;vaskos talpait szétterpesztve remegett. Ildikó sikongva rohant hozzá.- Ne ordíts! - A fiú izgatottan ellökte a kislányt. - Tőled f él.- Ezt hol szerezted? - kérdezte Bittóné.- Találtam... ott a templomnál - hadarta Laji. - Sok most a kóbor kutya. Ez még kölyök, ez még nem okoz bajt.- Kidobom!- Nem, anya, kérlek! A fészerben jó helyet csinálok neki. Ide nem is jön, ha úgy akarod. Olyan jó kutya...- Maholnap nekünk sincs mit enni.- A krumplihajat is megeszi - szólt bele Bittó György. - Nem kényes fajta.Az asszony kiabált, s ahogy szokta felajzott hangulataiban, nem a férjéhez, hanem egyenesen a falhoz intézte mondanivalóját. Pont ez hiányzott! Annyi esze van, mint annak az idétlen kölyöknek. Megéri, hogy egy elefántot hoznak a nyakára, hisz szépen szaporodik a család.- Eredj, te gyermek - zavarta a térdéhez simuló Ildikót -, mert eljár a kezem! - S közben a maga kényelmes módján végezte a munkáját, vállig csupasz, gömbölyű karjának kellemes mozdulataival, a kutya meg lassacskán elindult, és halkan vakkantgatva Laji cipőjére helyezte bozontos fejét.- Anya, nézd... Anyukám!Anyukám! Bittó Jolán először hallotta ezt a fiú szájából, és egészen belepirult. Megvesztek ezek mind! Hórihorgas férje is ott guggol a kutya mellett, Nyuszi azt sem tudja, hová legyen, sikong, bomlik, és amennyi esze van, visszafelé borzolja a szerencsétlen állat szőrét.- Vigyétek innen azt a dögöt! - mondta erélyesen. - Van, akinek játékra való a délelőtt, denekem itt a sok munka.

A villanyszerelő ugráló madárlépteivel indult a műhelyébe, Laji meg gondosan viharkabátja alá rejtette a kutyát, s nyomában a kislánnyal szaladt a hátsó udvarba.A talált pulikutya a Mackó nevet kapta s jó kényelmes kuckót a fészerben. Ott hasalt egy ideig,mozdulatlan kis szobor, nedves csillogású szeme járt egyikről a másikra. Mohón, aprókat prüszkölve itta a kecsketejet, délutánra pedig egészen nekividult. Körberohangált a szűk fészerben, oly bizonytalanul széles talpain, hogy egyensúlyát veszítve meg-meghemperedett,viharos ugrándozásával lerántott mindenféle kacatot, s a csörömpölésre rémülten kushadt - micsoda pompás mulatság volt ez ott a kunyhó fülledt melegében! A kislány indítványát, hogyvigyék a Mackót a kertbe, Laji elvetette: nagyon kicsi még, könnyen meghűl. Majd, majd...A két gyereket alig lehetett ágyba kergetni. Lázban égtek, a világ középponti figurája lett a puli,kis fekete gombolyag az ócska rongy szőnyegen, amely lélegzik, szuszog, s olykor vakkant egyet,mert édeset álmodik.Másnap reggel az első ködös, személytelenül kószáló gondolatokból kivált a kutya. Háthamegfulladt a levegőtlen fészerben! Talán éhen halt! A két gyerek nyugtalanul hallgatózott arozoga kunyhó előtt; odabent mély csönd. Azután Laji kinyitotta az ajtót, és a sötét sarokbólnyújtózkodva, vidám farkcsóválással indult feléjük a kutya, két vaskos mellső lábával a fiúrakapaszkodott, majd örömében szinte felborította a kislányt, s ugatott egyet, egészen felnőttesen.- Kuss - csöndesítette Laji roppant gyöngéden -, ne csinálj cirkuszt!Bittóné vagy fél órája elment a tejesköcsöggel, mikor az utcáról a hátsó udvarig sivított az élescsengőszó. Laji szaladt a kulccsal, de hogy megpillantotta a szomszéd cipőgyári munkás feleségéta kislányával, készült orruk előtt becsapni az ajtót.- Anya nincs itthon - hadarta ellenségesén. - Nem lehet bejönni.A barátságtalan fogadtatásra az asszony már indult volna, azután mégis megkérdezte, nem tévedt-e Bittóékhoz egy kis fekete kutya. A környékbeli házakban érdeklődött, de eredménytelenül. Pedig messzire nem mehetett, mindössze öthetes.- Kutya? - Laji mintha gondolkozott volna, s nézegetett mindenfelé, csak az asszonyra nem és a pityergő kislányra. - Ide nem jött semmiféle kutya.- Kár - mondta az asszony. - Kis puli volt, egy kuncsaftomtól. Dunába akarták fojtani a kölyköket, kettő volt nekik, mert ilyen világban senki sem vállalja. Hát egyet hoztam Erzsikémnek, azután nagyon megkedveltük. Talán előkerül még.Elköszönt a szomszédasszony, Laji sietősen csukta utána az ajtót; akkor vette észre Ildikót.Éktelen haraggal nekitámadt:- Mit leselkedsz itt?- A kutya - kezdte a kislány. Laji rohant hátra, s ő mögötte, magánkívül. - Az ő kutyája! Sírt, én láttam!A fiú arca fakó volt az izgalomtól. Nyersen megmarkolta Ildikó karját, s mikor a sötét fészerben voltak, hátával támasztotta az ajtót.- Hallgass! - mormolta. - Ne avatkozz a dolgomba, te vacak! Én találtam. Honnan tudjam, hogy az övék? Talán egy fekete puli van a világon? Vigyáztak volna rá! Most már az enyém. Az én kutyám!- Láttam - ismételte konokul a kislány. - Úgy, de úgy sírt.- Hülye! - A fiú durván meglökte. - Eredj a pokolba! Ha jár a szád, többé nem ismerlek!Ildikó egyedül üldögélt a padlásfeljáró alsó lépcsőfokán. Milyen csúnya, szürke az ég. A bodzabokor mintha kopaszodna, ágain keresztüllát az ember. Kókadt fűszálak a hepehupástalajban, homok és kavics között iszonyú szomorúságot érzett Ildikó, akit kilöktek a paradicsomból. „Úgyis hazamegyek" - motyogta magában; a Petneházy utcának nevére sememlékezett már, és nagy boldogtalanságában sem kívánkozott el innen. Azt mondta Laji, hogy

„többé nem ismerlek": Ildikó úgy képzelte, hogy eltűnik ő vagy Laji, vagy mind a ketten, s azvalami szörnyűség lesz.A konyhában az ismerős zajok, Jolán mama, úgy látszik, a műhelyen át érkezett a tejjel. Akislány bolyongott a kertben, megállt egyik-másik üveggömb előtt, a színtelen égbolt hátterével aző alakja sem volt olyan csillogó, mint napsütésben. Így közelített lassan a konyhához, s ottfelkapaszkodott a székre. Nevelőanyja morfondírozott úgy magának, hogy pofátlanok az emberek,azt sem tudják már, mennyit kérjenek egy hízott libáért. Mindig akad jó bolond, aki megfizeti, és a fájós lábát lejárja érte, ő éppenséggel a Szemlőhegyi útra gyalogolt egy ócska libáért, de legalább egy hétre betömi az éhes szájakat, a zsírja meg jó lesz vaj helyett - s hogy a kislánynak minderre nem volt megjegyzése, végül egyenesen hozzá fordult:- Hát te? Eleredt az orrod vére?Ildikó némán rázta a fejét: nem eredt el az orra vére, s a további kérdésekre is, merre bitangol Laji, járt-e itt valaki a távollétében, csupa integetéssel, vállvonogatással felelt.- Kuka vagy? - mérgeskedett az asszony. - Eredj a kertbe, bogaram, maholnap úgyis a szobába szorulunk. Itt az ősz.A kislány ezúttal a kerítés mentén sompolygott. Nem ismerlek többé. Meddig tart az? Tíz nap,húsz nap? Arcával a kerítés két léce közé nyomult. A túlsó udvaron délelőtti csönd. Az öreg kőműves fázósan gunnyaszt kis székén, az ormótlan nyitott barna kapu előtt két kislány kötélen ugrál, s számolja a fordulókat. A nyitott kapun át kisétált Mackó, és Laji a viharkabátja alá rejtette - ilyenféle képzete támadt Ildikónak, s mintha egy pálcikát is látott volna, amellyel a fiú egyre közelebb vonta magához a labdát, a kutyát, mind a kettőt... Az a kislány sírt Mackó után. Bittó György a konyhaajtóból az alacsonyan lógó, vaskos fellegeket kémlelte, s hogy észrevette a kislányt, feléje bicegett. A keskeny arcocskán korát meghaladó gond és csüggedés.- Búsulunk, bogárkám? - A férfi karjára vette a kislányt, s borostás arcát az övéhez súrolta. - Szúr?- Szúr.- Hát még mi a baj? Ide súgd, a fülembe.Ildikó körülnézett, azután alig hallhatóan lehelte:- Mama...Bittó György bólintott:- Lám, nem felejtetted el a titkunkat. Ez fáj neked?A kislány szorosan átölelte a férfi nyakát, és tovább sugdosott a fülébe:- Az a néni kereste a kutyáját.- Melyik néni?- Erzsike mamája. Sírtak.- Itt kereste, nálunk?- Én nem tudom - hebegte a kislány.Hirtelen ismét a földön volt, egyedül. A hátsó kertből Laji vad kiáltása hallatszott és halk, vidám vakkantgatás, azután már jött is Bittó, karján a kis fekete állat. Beszólt valamit a konyhába, s ment tovább, Jolán utána, égnek emelt karral - szent isten, mit zagyvál ez! -, de a szomszédudvarba nem követte a férjét, csupán a kerítésnél hallgatta a fiatal nő hálálkodását: hiszen gondolta ő, hogy itt lesz a közelben, azért is érdeklődött az elébb. Zsivány eddig még az utcára sem merészkedett...Míg a Bittó házaspár Lajival tárgyalt a szép nagyszobában, ahol vaspántos láda volt, falióra,kefetartó és kombinált szekrény, mintha elfeledkeztek volna a kislány létezéséről. Mély csönd honolt a házban, amerre nézett az ember, rosszkedvű arcok. Ebéd után Bittó György vagy fél órát ringatózott Ildikóval a hintaszékben, azután visszatért a műhelyébe. Az asszony furcsa oldalpillantásokkal méregette Ildikót, de nem igen szólt hozzá, Laji pedig nem mutatkozott.

Leszállt az este, a felhőket olykor szétszaggatta a holdvilág, sárga képén félelmetes vigyor.Ilyenkor lovacskázni szokott Lajival. Tenyerével a hátát ütögeti, gyí, gyí, a ló nyerít és rúgkapál.A kert most csöndes, odaát is a sivár udvar, az egész világ. Laji nem ismeri többé.Azután a kislányt mégis vitte a lába a hátsó udvarra. A csukott fészerajtóra rajzszögekkel erősített, szakadozott fehér papírlapon csupa nagybetűvel:

IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET!

A fiú sírt a padlásfeljárón. Ildikó melléje kuporodott, s jó sokára megszólalt Laji, fuldokolva, alig érthetően:- Apa azt mondta, hogy gyáva vagyok... gyáva tolvaj. Felpofozott, temiattad. Minek jöttél ide?... Megvoltunk nélküled...- Úgyis hazamegyek - motyogta a kislány.- Eredj csak, eredj! - suttogta a fiú, de mozdulatlanul tűrte, hogy Ildikó közelebb rukkoljon,végtelen csöndben zakatolt a szívük. - Minek jöttél ide?...Ildikó a fülébe mondta:- Gyurka bácsi hoz másik kutyát, nagyon, de nagyon szépet! - Most már nevetett, hátrahajtott feje koppant egyet a lépcsőfokon, és mert eszébe jutott a nemrégiben hallott új, tetszetős kifejezés,vékony hangon kiáltozta: - Kuka vagy? Kuka vagy?"

.

/Thury Zsuzs: A tűzpiros üveggömb/

.

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb...

.

Volt egy időszakom, amikor faltam a csíkos és pöttyös könyveket. Azt gondolná az ember, ezek olyan gyermek irodalmat tápláló könyvek, és én is így voltam vele eddig.

Találtam egy rózsaszínű csíkos könyvet, s mivel nincs semmi más olvasni valóm, gondoltam megteszi ez is. Két copfos ikerlány története, esetleg más iskolás gyerek megmérettetése az élettel a kamaszkor küszöbén....erre gondoltam.

És egészen mást kaptam. Ahogy olvastam egyre szívbe markolóbb lett a történet, a közepe táján alig bírtam vissza nyelni a könnyeimet. Most itt tartok....

Van benne egy kicsi lány, akit elszakít a sors anyjától. A háború nem válogat az eszközökben, kit így, kit úgy sújt.

Mindig is bámultam egy gyermek ártatlan tisztaságát, mely még nincs beszennyezve ravaszsággal, hazugsággal, önzéssel, de ennyire tisztán sosem éreztem még . Mennyi sok különbség van egy négy és egy kilenc éves gyermek között ? Évben nem sok, az biztos, de a nagyobbik már nem is annyira ártatlan, benne is akad bőven szeretet, de képes már taktikázni, hogy ővé legyen mindaz, amire áhitozik...

.

Tavaszi felhők

.

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

.

/Nemes Nagy Ágnes/

.

Ma elmentem egy por mentes helyre, és gyűjtöttem egy kis bodzát. Készítettem egy adag üdítőt belőle.

Féltem, hogy már lecsúszok a virágzásról, és meglepődtem, hogy még akadt bimbós is.

A héten szedek még teának is, mert nagyon finom, ízletes belőle, és annyira sok jót olvastam róla, hogy bűn lenne kihagyni.

Találtam ma egy különleges receptet , itt a neten...bodza zselé...ilyent még sosem csináltam.

Ismeritek ?

.

Mivel nem volt 5 literes üvegem, kétfelé osztottam a cukorral, citromsóval, ecettel elkevert vizet, , és elosztva raktam bele a megmosott bodzavirágokat, meg a felszeletelt citromot...

Szombat délelőtt kivettem a hűtőből, és leszűrtem ...

Nagyon finom, igazán érdemes kiprűbálni...

.

/5 l hideg víz, fél kiló cukor, 1 evőkanál citromsó, fél deci ecet, 7-8 megmosott bodzavirág, egy egész citrom felszeletelve/

.

Kiskacsák...

.

Virágzott az orgona, amikor a nő született, ezért a lakásához közeli orgonaliget illata minden májusban az újrakezdés bizsergető izgalmával töltötte be a lelkét.

De miként a termőföldeken golfpályák épülnek, az orgonaerdőt is letarolták, és betonfalakkal körülvett luxuserődítményeket emeltek a helyére, amelyek eltakarják a napot a lakótelep házaitól.

Magántulajdon lett az erdőbe vezető út is, nagyot kell kerülni, ha az emberek a zöldbe vágynak. Morgolódnak, de végül rátérnek az újonnan kitaposott ösvényre, amely a tisztáshoz vezet. Szép időben az egész lakótelep itt nyüzsög, mint a hangyák, amelyeket a nő akaratlanul megzavart, amikor a leszakított virággal együtt kijött a gyökér is. A porhanyós földben hirtelen feltárult a hangyavilág.

Emberszemmel nézve ész nélkül tülekedtek a hangyák, oda-vissza cipelve tojásaikat, egymásnak ütközve, összegabalyodva, megzavarodottan és döbbenten a hirtelen rajtaütéstől. A nőnek eszébe jutott egy kollégája, aki a globalizáció és a kóla nagy ellensége. Tudod, milyen szemetet isznak az emberek literszámra? Ablakot lehet vele tisztítani! A nő meg akarta kérdezni, hogy nem ragad-e utána az ablak, de a kolléga nem hagyta szóhoz jutni. Ha permetezel vele, megöli a férgeket! Ha beleöntöd a hangyabolyba, szétmarja a hangyákat!

Az emberszemmel nézve buta, céltalanul menekülő hangyákra pillantva a nő hirtelen szadista késztetést érzett, hogy fekete vízesésként rájuk zúdítson egy újabb csapást, egy liter kólát, pusztán csak kíváncsiságból, hogy lássa, tényleg megöli-e azokat az apró élőlényeket. De nem volt nála kóla. Hatalma teljes tudatában jólesően megkegyelmezett a lába előtt heverő mikrovilág lakóinak. Csak nézte őket. És nézte a tisztáson levő családokat. A sikongató kisgyerekeket, amint pelenkájukat billegetve elbotlanak az első buckában. A fiaikkal felszabadultan focizó apákat, s az anyákat, amint paradicsomot szeletelve elnéző, egyben boldog mosollyal figyelik, ahogy a párjukból előtör a kisfiú. Néhány kiskutya felvillanyozva szimatolgat, érzi a kosarakba csomagolt finomságok kipárolgását. De mintha őket is megérezné valami: megszólalnak a luxuserődítmények harci kutyái. A sétáló ebek megtorpannak az erőszakos hangok hallatán. Mintha arra gondolnának: micsoda világ ez, én itt békésen szagolgatok, ezek meg alattomosan figyelnek a kerítés mögül, és képesek lennének lemészárolni! A nő továbbszövi az ebek gondolatát a világban működő gonosz, alattomos erőkről, amelyek bármikor lecsaphatnak ránk. Aztán eszébe jut a tegnap. Az üzletközpontból kanyarodtak ki a sztrádához vezető útra. Az úton megjelent egy vadkacsa pelyhes kicsinyeivel. Békés tudatlanságban vonultak át a toporzékoló autótáltosok előtt, amelyek pillanatok alatt pépet csinálhattak volna belőlük. És akkor a türelmetlen sofőrök mosolyogva lefékeztek, és tiszteletteljesen kivárták, míg a kacsák áttotyognak.

Igen, szerencsére van jóság is a világon, és van kegyelem.

.

/Lampl Zsuzsanna...ÚjSzó, Vélemény és háttér/

Fotó: The Sun

.

Valóságosnak tűnő Ferrarit festett garázsának kapujára egy férfi Nagy-Britanniában, hogy legalább látszatra legyen méregdrága sportautója, ha már pénze nincs elég, hogy valódit vegyen.

.

.

Ki az anya és ki a szülő...

.

"Hogy is magyarázzam csak ezt? Mint mikor azt mondja az ember állam meg azt mondja haza. A hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek.
Hát így vagyunk valahogy az anyával és a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
Aki a 3. szobából csukott ajtókon át is meghallja, hogy 6 hetes kislánya sír az az anya. Aki szeretne azonnal berohanni hozzá és egy kis langyos tejecskével elcsitítíni, azt az ártatlankámat az is az anya. Aki be is rohan hozzá kibontja, megnézi, vízteleníti de soronkívűl egyetlen korty anyanektárt sem juttat neki, hanem szigorúan ragaszkodik az orvosilag előírt étrendhez az már a szülő.
Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan nagy kisfiú, hogy idén már az első osztályba íratkozik az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján, sírva kiséri el a gyermekét abba a tiszteletre méltó épületbe, és mikor először engedi be a többi gyerek közé, úgy érzi, hogy fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlán barlangjába az már megint az anya.
Aki kamasz fiát tánciskolába viszi az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök, milyen ügyesen teszi már a szépet, ennek vagy annak a kislánynak az még megint a szülő. De aki ugyannekkor, nagyokat nyel mert úgy érzi, hogy most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét, azt a kacér kis szőke démon növendéket megpofozni az már megint az anya.
És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből a rossz. Amely anyós állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka, és akkor valami egészen váratlan , meglepő dolog történik. Eltűnik a szülő és eltűnik az anya, vagy mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a nagymama se az anyára nem hasonlít, sem a szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll mindkettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötven-egynéhány esztendős korában egyenesen nagymamának."

.

/Zágon István /

.

...az a bizonyos japán fűz, aminek pár hete a kis barkáit hoztam...

...mára ilyen lett...

...azt hittem ez valami féle virágzás, de nem teljesen az, a csúcslevelek "kitollasodnak"...így mondják erre felé...

.

.

...nyílik a klematisz...

.

.

"És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! (...) Ajándék ez, csodálatos ajándék."

.

/Márai Sándor/