.

Kiskacsák...

.

Virágzott az orgona, amikor a nő született, ezért a lakásához közeli orgonaliget illata minden májusban az újrakezdés bizsergető izgalmával töltötte be a lelkét.

De miként a termőföldeken golfpályák épülnek, az orgonaerdőt is letarolták, és betonfalakkal körülvett luxuserődítményeket emeltek a helyére, amelyek eltakarják a napot a lakótelep házaitól.

Magántulajdon lett az erdőbe vezető út is, nagyot kell kerülni, ha az emberek a zöldbe vágynak. Morgolódnak, de végül rátérnek az újonnan kitaposott ösvényre, amely a tisztáshoz vezet. Szép időben az egész lakótelep itt nyüzsög, mint a hangyák, amelyeket a nő akaratlanul megzavart, amikor a leszakított virággal együtt kijött a gyökér is. A porhanyós földben hirtelen feltárult a hangyavilág.

Emberszemmel nézve ész nélkül tülekedtek a hangyák, oda-vissza cipelve tojásaikat, egymásnak ütközve, összegabalyodva, megzavarodottan és döbbenten a hirtelen rajtaütéstől. A nőnek eszébe jutott egy kollégája, aki a globalizáció és a kóla nagy ellensége. Tudod, milyen szemetet isznak az emberek literszámra? Ablakot lehet vele tisztítani! A nő meg akarta kérdezni, hogy nem ragad-e utána az ablak, de a kolléga nem hagyta szóhoz jutni. Ha permetezel vele, megöli a férgeket! Ha beleöntöd a hangyabolyba, szétmarja a hangyákat!

Az emberszemmel nézve buta, céltalanul menekülő hangyákra pillantva a nő hirtelen szadista késztetést érzett, hogy fekete vízesésként rájuk zúdítson egy újabb csapást, egy liter kólát, pusztán csak kíváncsiságból, hogy lássa, tényleg megöli-e azokat az apró élőlényeket. De nem volt nála kóla. Hatalma teljes tudatában jólesően megkegyelmezett a lába előtt heverő mikrovilág lakóinak. Csak nézte őket. És nézte a tisztáson levő családokat. A sikongató kisgyerekeket, amint pelenkájukat billegetve elbotlanak az első buckában. A fiaikkal felszabadultan focizó apákat, s az anyákat, amint paradicsomot szeletelve elnéző, egyben boldog mosollyal figyelik, ahogy a párjukból előtör a kisfiú. Néhány kiskutya felvillanyozva szimatolgat, érzi a kosarakba csomagolt finomságok kipárolgását. De mintha őket is megérezné valami: megszólalnak a luxuserődítmények harci kutyái. A sétáló ebek megtorpannak az erőszakos hangok hallatán. Mintha arra gondolnának: micsoda világ ez, én itt békésen szagolgatok, ezek meg alattomosan figyelnek a kerítés mögül, és képesek lennének lemészárolni! A nő továbbszövi az ebek gondolatát a világban működő gonosz, alattomos erőkről, amelyek bármikor lecsaphatnak ránk. Aztán eszébe jut a tegnap. Az üzletközpontból kanyarodtak ki a sztrádához vezető útra. Az úton megjelent egy vadkacsa pelyhes kicsinyeivel. Békés tudatlanságban vonultak át a toporzékoló autótáltosok előtt, amelyek pillanatok alatt pépet csinálhattak volna belőlük. És akkor a türelmetlen sofőrök mosolyogva lefékeztek, és tiszteletteljesen kivárták, míg a kacsák áttotyognak.

Igen, szerencsére van jóság is a világon, és van kegyelem.

.

/Lampl Zsuzsanna...ÚjSzó, Vélemény és háttér/