Minden, ami Amerika!

.

Tegnap befejeztem Zafón : A szél árnyéka című könyvet.

Ennek kapcsán találkoztam Voltaire nevével.

A könyv főszereplője , Dalniel, apját esténként Voltaire könyvével a kezében találja, nem is egyszer....

Nem sokat tudok Voltaire-ről, de most kicsit felkeltette az érdeklődésemet...hoztam egy egészen érdekes idézetet tőle...

„Mi az optimizmus? Konokul azt állítani, hogy minden jól van, amikor rosszul vagyunk."

/Voltaire/

.

...most már igazán nem tudom, hogy hova tartozom...lehet, hogy tényleg optimista vagyok ?

...esetleg pesszimista lennék?... viszont erről a szóról nem i nyilatkozott Voltaire...

Délelőtt elmentem az antikváriumba, hát nem zárva volt ! Haza felé már az járt a fejemben , mit is olvassak majd ma este... nézem a tévét, gondoltam, vagy alszom.Ilyenkor kínoz az a bizonyos éhség...pedig minél többet olvasok, annál butábbnak érzem magam...

Estére már körül kellett kémlelnem a lányok könyvespolcain, hátha akad valami . A Diana Appleyadr könyvek mellett találtam egy Catherine Barry: Ásó, kapa , nagyharang című könyvet....lehet, hogy egy érzelgős lányregény , de azért megér pár estét, még nincs valami más...

Olvastátok ?

.

.

Érdekes dolog történt ma...Sütike délután föl le járkált a virágos kiskert kapuja előtt,nem tágított onnan, még oda nem mentünk megnézni , mit is talált.

Egy sérült fecske gubbasztott a virágok között...az egyik szárnya megsebesült, ahogy a képen is látni.

A mi kis nyomozókutyánk nagyon okosan viselkedett, és amikor a lányom a kezében tartotta, akkor sem volt haragos.

Fogalmam sincs , hogy mit lehet tenni egy ilyen kis madárral ? Felnőtt már, de szerintem még az fészeképítésben javában benne volt...

Tavaly volt a tyúkolunkban egy fecskefészek, és az idén is megjelent már a fecskepár, de csak a diófán üldögéltek, nem tudjuk, hogy itt akarnak-e tojást rakni, mert a régi fészkük még üres,hozzá sem nyultak ezidáig.

A szomorú, sebesült madárka bent üldögélt egy ideig, aztán azt találtuk ki, hogy rakjuk a régi fészekbe, hátha társai segítenek rajta...rátalálnak, esetleg hívja majd őket...

Ha kanadai vadliba lenne, nem aggódnák érte...de vannak még csodák, hiszen Fekete István Keléje is túlélte még a kemény telet is, sőt nem is madarak segítették őt, egészen különös barátokra akadt...

.

.

Ma délután megsütöttem a kétszinű / szacharinos/ kalácsot. Régen sütöttem már ezt a fajta kalácsot, pedig emlékszem volt egy idő , mikor minden héten ezt kérték.

Kicsit újítottem, vagyis próbáltam valami újat varázsolni...egész jól sikerült ez a kis csavarintás...

.

"Májusnak dallama van, melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan igyekeznek lekottázni. Már mindent megkíséreltek e célból: de mindig csak dallamos zenebona lett belőle, célzásokkal a gyöngyvirágra és a mérsékelten viszonzott szerelemre.

Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle. Az asztal varázsosan megterül, füvekkel és kétlábú állattal. De az emberek szíve nehéz és nyugtalan. A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat. A májusi napfény kegyetlen és veszedelmesebb, mint az őrjöngő, augusztusi napsütés, amely arany szablyával vagdalkozik maga körül, keleti harcos módjára, vérben forgó szemekkel, eszeveszetten. A május mérgekkel és aranytűvel öl, orgyilkos módra, kivédhetetlenül. Van májusi gutaütés is. A természet nem érzelmes.

E hónap közhelye a szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet tüneményeiben van valami kontárságból és a remekműből. Ez a hónap, mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem az általános közhangulat rémuralmának engedelmeskedik, a májusnak. A májusi szerelemnek szeptemberben hódolattal és mély elcsodálkozással köszönünk vissza. Lehetséges? ... Hol volt a szemünk? ... Májusban minden nő Titánia kissé. Egy napon felébred a varázslatból, megnézi a naptárt, bámulja az imádott szamárfejet, csodálkozik.

Emlékezem egy májusra, a tengeren, virág és lomb nélkül, Afrika és Európa között, amikor mindaz, ami szárazföldön nyugtalanítja e titokzatos és pogány hónapban az embereket, a tengerből áradt felém, a fény sugártöréséből, a meleg szélből. Virág nélkül is kegyetlen a világ. Emlékezem májusi reggelekre, gyermekkoromból, mikor a házi kápolnában ministráltunk, Mária oltára előtt, liliomok és pünkösdi rózsák között. E reggelek dallamát hallom néha. Emlékezem egy májusi délutánra, mikor csaknem meghaltam egy nő miatt. Ez már nem történhet meg velem. Tapasztalt vagyok, óvatos. Feltartom arcom a nyers, erjedő májusi fénybe, s behunyt szemmel gondolkodom: „Kár."

.

/Márai Sándor/

.

.

Nagyanyám régi diós tortája...

A hétvégén sütöttem volna egy kis diós sütit, de nem volt dió pucolva.

Kihasználtam a május 1-ét, s mikor mindenki ráért, törtem egy kosár diót. Az udvaron, az árnyékban mindenki bekapcsolódott a munkába. Így együtt voltunk, beszélgettünk is egy kicsit, én persze megígértem, hogy a héten lesz diós torta, és nem is akármilyen, egy régi-régi recept szerint készítettem, nagyanyám hagyatékából.

Csupa dió, leheletnyi citrom ízzel, szájban omlós puhasággal...

.

"Az embert semmi nem jellemzi olyan jól mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét."

.

A legújabb szerzeményem...még csak az elején tartok, de nagyon izgalmasnak ígérkezik...

Most az jár a fejemben, melyik könyv is volt az első, ami magával ragadott , és most jellemezhetne ???

Nem bírok vissza emlékezni...

.

Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: "Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?" A válasz: "Nedves babszemecskéket" A mag törvénye így szól: "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" Ma ültess babszemeket, és szedd le négy hónap múlva a termést. Amikor még mindenki magának termelt, valószínűleg ezt az elvet jobban értették. De manapság az instant levesek korát éljük.

(Andrew Matthews - Hallgass a szívedre)

.

Nem, nincs még ilyen növényem, de nagyon nagyon tetszik...és a csomagolás, egyszerűen fantasztikus. Elvarázsolnak ezek a natúr, természetes anyagok.

A nevét sem tudom, és ritkán járok virágüzletbe , így még ott sem keresgélhetek...de ha valaki tudja a nevét, és megírná nekem, nagyon megköszönném.

.

Az összes tavaszi virág érzi az éltető napsugár melegét...

Aminek ki kellett nyílnia, az kinyílott mára...

.

.

.

.

.

.

Narancs szegély, hamvas-lila árnyék,
minden este így játszik a tájék,
bogot köt rá a tűnő Nap lángja,
így bocsátja le az éj kútjába.

A fakuló tágas űrt betöltve
égi magány húzódik a földre,
a mezőket éppen csak súrolja,
van is, nincs is: ő a tiszta "volna".

A homályba-bukó messzi cserjék:
mind káprázat, reménység, vagy emlék,
s aki látja, nem érzi jelennek:
árny-csipkéi csillag-végtelennek.

Honnan kelnek? még bölcsőnk előttről?
vagy a síron-túli vak jövőből?
Mindegy: ég-föld közé fölszegezve
napról-napra így feszül az este.

Míg hallani tiktakját a csendnek,
az emberek sorra elpihennek,
de az égen tűz-szekerek járnak,
szikrát vetve a hideg halálnak.

.

/Weöres Sándor /