Minden, ami Amerika!

kép

.

Böjti szelek

fújdogálnak -

tollászkodik

a búbánat.

De az éjből

jó ízekkel

bomlik ki

a húsvét reggel.

.

/Szabó Lőrinc/

NAGYHÉT

A tavasz, a természet megújhodása az embert is a környezete megtisztítására készteti. Ezek a részint praktikus, részint mágikus cselekedetek a nagyhéthez kötődtek.

Nagypénteken a protestáns vallásúak sem ettek húst. A Tápió menti falvakban a katolikusok étrendje: délben rántott leves és kifőtt tészta, vacsorára tej, aludttej, túró. A református pándiak ebédre tojást ettek és tejes ételt. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. A Tápió mentén mindenütt hangsúlyozták is a nagypénteki reggeli és délelőtti pálinkaivás fontosságát.

A zempléni falvakban babsalátát ettek nagypénteken, estére tejeskávét, túrós metéltet, tojáslevest fogyasztottak. Turai adat szerint nagypénteken egy-egy gerezd fokhagymát ettek, hogy az illetőt meg ne csípje a kígyó és egy-két szem pattogatott kukoricát is, hogy ne legyenek gyomorfájósak. Az ebéd egyébként ugyanaz, mint karácsony böjtjén: bableves és mákos tészta.

Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nagypénteken nem szítottak tüzet. Kenyeret már ezért sem süthettek. Szeged vidékén azonban dagasztottak akkorát, mint egy libatojás. Ezt megszárították és eltették, s akkor vették elő, ha valaki vízbe fúlt. A közepébe szentelt gyertyát tettek, és ahol a vízre eresztett kenyérből a gyertya kifordult, ott kellett a holttestet keresni.

 A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket, mely a keresztény egyházban Jézus megfeszítésének emléknapja. Tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat. „A nagypinteken ültetett kotlóhoz nem vót szerencsink" - vélték Jászdózsán. Nagypénteken a moldvai magyarok nem fogják be a lovakat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban

Boriban ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A kanásznak tojást, babot, lisztet, kenyeret vittek az asszonyok. A kanász pedig mindenkit megkínált pálinkával.

A földművelésben ugyancsak jellemző a tiltás, de annak ellenkezője is. „Krumplit legjobb húsvét nagyhetén vetni" - tartják Sarkadkeresztúron. „Nagypénteken nem szabad fogasolni, boron álni a búzát, mert elszárad, kipusztul a töve" - mondták Zagyvarékason .

Időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak a bukovinai magyarok. Galgamácsán úgy tartották, hogy ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz . Zagyvarékason úgy mondták: „Nagypénteki eső, annyi méreg, amennyi szem lehull. Rossz termés lesz" .

Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Különös jelentőséget kapott ezen a napon. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. „Nagypénteken napfeljött előtt a folyóvízbe háromszor belémártózott, az semmiféle betegséget nem kapott el mástól" (bukovinai magyar; Bosnyák S. 1977: 172). Volt, ahol elegendőnek tartották a mosdást. A mosdást azzal magyarázzák, hogy a „holló ilyenkor mossa a fiát". Zagyvarékason a szokás úgy maradt máig fenn, hogy a vizet hazaviszik és otthon mosdanak vele . Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének. A csépai hiedelem szerint szótalan víznek kellett lennie, vagyis menet közben, sem jövet, sem közben nem volt szabad megszólalni. Turán a lányok üvegben vittek haza a folyóról vizet, ugyancsak szótlanul, abban a hitben, hogyha ebben mosakszanak, szépek lesznek. Ilyen vízben a gazda vagy gazdasszony megforgatja a sonkát, szalonnát, hogy ne essen bele a féreg.

 A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek különféle más magyarázatot is adtak, például Menyhén a gyerekeket azért küldték a patakra, hogy ne legyenek lusták, Mohiban azért mosakodtak a patakban, hogy ne fájjon a szemük, Boriban azért mosakodtak a lányok napfelkelte előtt, hogy szépek legyenek.

A medvesalji falvakban is a nagypénteki vízzel kapcsolatos szokások és hiedelmek sokféle változatát jegyezték le. A nagypénteken hajnalban hozott vizet Almágyon rózsavíznek, Vecseklőn hollóvíznek nevezik. Az ilyen víznek a különböző magyarázatok szerint szépség-, egészségvarázsló, gyógyító erőt tulajdonítottak.

A Tápió menti falvakban a lányok, asszonyok hajnali mosdása a patakban a szépségvarázslást célozta. Odamenet nem szólhattak senkihez, mert csak úgy tartották hatásosnak a cselekményt. A nagypénteki hajnali vizet aranyos víznek, aranyvíznek nevezték.

Múlt századi leírás szerint a Tiszára járó lányok az egykori Szegeden a mosdás után a füzek alatt fésülködtek, hogy a hajuk hosszú legyen. Bukovinában azonban a nagypénteki fésülködést kifejezetten tiltották.

A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal. A Hortobágy vidékén elsősorban a lovakat fürösztötték. Jászdózsán a teheneket itatni vitték a Tarna folyóhoz. Medvesalján a nagypénteki állatfürdetésnek egészségvarázsló jelentőséget tulajdonítottak, de már a két világháború közti időben nem vitték az állatokat a patakra, csak az onnan hozott vízből töltöttek az ivóvizükbe. Turán a férfiak kora reggel levitték a lovakat a Galgára úsztatni, hogy meg ne rühesedjenek.

A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Jászdózsán nagyszombaton reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdaszszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!" . Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagyobb zajt csaptak, és a férgeket jelképező szemetet söpörték ki a kocsiútra.

.

/Magyar Néprajz/

.

...és amikor kinyílik a egy könyv, kinyílik a világ is...

.

Nekem elég pár idézet egy könyvből, hogy kedvet kapjak az olvasásához. Tegnap a moly-n megint ráleltem egy számomra érdekesre...és itt van Lí bejegyzése...Exupéry könyvei, amik nagyon is felkeltették a figyelmemet...hát én ilyen vagyok, a figyelemmel nem is lenne baj, de amikor eltervezem, hogy most ezt megszerzem, megveszem, elkérem ,és jön a válasz, hogy nincs, az elég szomorú...aztán várok, elrakva a feljegyezett könyvek listájával. Történtek már csodák...volt olyan, hogy találtam Jókai Anna könyvet egy halom selejtben, aztán hoztak is Jókai Anna könyvet, egy könyv leszállításról. Ilyenkor dupla az öröm bennem. A listát továbbra is elteszem, mert hátha...sose lehet tudni...

Azért voltak ám félrecsúszásaim is, de egyáltalán nem sajnálom,mást vártam és mást kaptam...

"Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ezalatt a harmincöt év alatt összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, amíg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nem csak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig."

/Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok/

Megnyirbált életek még helyre hozhatók...

.

EJ, MI A KŐ

"Gőz János 47 éves mosógépszerelő gyakran sétál a Dunaparton. Magányos, nem hisz már a mesékben. Tarka követ talál, zsebre teszi, reméli, hogy szerencsét hoz. De nem hoz. Zsebe lyukas, nincs aki megvarrja, a kő kiesik.
Pecze Anni 40 éves zálogházi becsüs is gyakran sétál a Duna-parton. Tudomásul vette: a gyerekről lemaradt. Akkor legalább utazni kéne. Ha volna kivel. Tarka kőbe botlik, zsebre teszi, hátha szerencsét hoz. De nem hoz. Kutyaszarba lép, elcsúszik.
Hazarohan, undorodva dobálja hajigálja ruháját a mosógépbe.
A kő a zsebében maradt, a mosógép kínlódik, hörögve leáll.
Sírva telefonál.
Gőz János mosógépszerelő közel lakik, Pecze Anninak öltözni sem jut ideje.
Pongyolában fogadja."

.

/Békés Pál: Bélyeggyűjtemény/

...és akkor következzen néhány részlet a könyvből, ami biztosan felkelti az olvasni vágyok figyelmét...

.

"Lehetett volna rosszabb is, és gyakran az is volt. Kénkő néha rettenetes helyekre küldte fogakért. A szentpétervári kaland után, amikor felgyógyulóban volt a lőtt sebekből, meg is kérdezte:

- Ilyen keveset ér neked az életem?

Mihelyt kimondta, meg is bánta. Ha az élete valóban olyan keveset ért Kénkőnek, nem akarta, hogy azt Kénkő beismerje. Kénkőnek megvoltak a hibái, de Karounak ő volt a családja Issával, Twigával és Yasrival. Ha csupán feláldozható rabszolgalánynak tekintették, nem akarta tudni.

Kénkő válasza nem erősítette meg, de nem is ásta alá a félelmét.

- Az életed? Úgy érted, a tested? A tested boríték csupán, Karou. A lelked már más dolog, és tudomásom szerint nincs közvetlen veszélyben.

- Boríték? - Karou nem szívesen gondolt a testére borítékként - olyasmire, amit mások felnyithatnak, átlapozhatják a tartalmát, és kivehetnek belőle ezt-azt, mint holmi kivágott kuponokat.

- Feltételeztem, hogy te is így éreztél - mondta Kénkő. - Hiszen ráfirkáltál.

Kénkő nem állhatta Karou tetoválásait, ami azért volt mókás, mert ő volt felelős az elsőkért, a Karou tenyerein lévő szemekért. Legalábbis Karou így gyanította, bár biztosat nem tudhatott, mert Kénkő képtelen volt válaszolni a legalapvetőbb kérdésekre is."

"Igaz voltál hozzá, ha ő hozzád nem is. Sose bánd meg önnön jóságodat, gyermekem. Igaznak maradni a gonosszal szemben igazi erőpróba."

.

.

"- Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?"

.

.

"- A pillangókat a gyomorban. - Karou sóhajtott. - Tudod, mit gondolok? Hogy a pillangók mindig ott vannak a gyomorban, mindenkiben, állandóan...

- Mint a baktériumok?

- Nem, nem mint a baktériumok. Az egyes emberek pillangói reagálnak más emberek pillangóira, mint a feromonok, így ha a megfelelő ember jön a közeledbe, a te pillangóid táncolni kezdenek. Nem tehetsz róla - ez kémia."

.

.

Tegnap este befejeztem Laini Taylor: Füst és csont leánya című könyvét.

Mint egy mesekönyv!...nekem legalább is az, hiszen nem olvasok fantasy könyveket.

A gyűrűk ura, Harry Potter...ezekhez hasonlítanám ezt a történetet. Egyiket sem olvastam, csupán egy-egy részt néztem meg a sorozatokból, hogy fogalmam legyen róla, miről is szólnak. Nem kétlem, hogy nagyon jó könyvek, de tőlem egy kicsit távol állnak.

Igaz, hogy ebben a könyvben nem jelent meg Zsákos Frodó, de a szereplők angyalok és ördögök.

És most azt írom mégis, ez a fantasy megdobogtatta a szívem .Romantikus, misztikus, tanulságos...egyszóval minden meg van benne, amitől A New York Times 2011-es év legjobb ifjúsági könyve lett. Bennem bujkált előzőleg a kérdés: vajon mit olvasnak a mai fiatalok a legszívesebben, mi az, amitől egy könyv ennyi sikert bezsebel?

Utólag azt mondom, érdemes volt elolvasni, ha nem is folytatom tovább a fantasy sorozatok böngészését, akkor is ajánlani tudom minden korosztálynak.

kép

Egy aprócska ötlet, Húsvétra.

Az én gyerekeim nagyon szerttek ilyen dolgokat készíteni...

.

...sőt, ezekkel lehetett játszani is, ha több szereplő készült...

.

Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták . Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.

Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

.

/Magyar Néprajz/

.

Még egy érdekesség, József nappal kapcsolatban..."Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek."

Hát ez a mai nap sehogy sem akar hasolítani a tavasz jöttére, és hogy mezítláb lehetne járni, hát ezt aligha hiszem, vagy csak én vagyok túl kényes ?

 Hideg eső csepereg, sőt még hozzá a szél is fújdogál. Állítólag a tavasz még várat magára, viszont a hétvégén vissza térhet a tél.

.

...igen, mások voltak mint az ő szülőhazája. Ezek az emberek annyire földhözragadtak voltak, hogy képesek voltak egy ártatlan kisfiút kiközösíteni a mássága miatt, mert az ő bőre , haja más volt mint az ottani embereké.

Bennem is van egy kis hiszékenység a népi jóslatok , hagyományok iránt, de amit itt élt ált a kisfiú, rendesen át is formálta. Ő is elkezdett hinni bizonyos dolgokba, és a sok gonoszság belőle is csinált egy kis vadócot.

Nagyon érdekes, letehetetlen könyv, én mégis sokáig olvastam, időhiány miatt, és persze nem is baj , hogy ez így történt, emésztenem kellett azt az embertelen bánásmódot, amibe ez a fiúcska bele csöppent.

kép

.

Volt azért pár hely, ahol tanult is ezt azt, /velem együtt/ sosem hallott népi hiedelmek keveredtek a már hallottakkal...

Egy érdekes részletet ragadtam ki, ami ma talán időszerű is, hiszen ma van József napja.

Megragadnám az alkalmat, hogy itt kívánjak boldog névnapot minden kedves József ismerősömnek.

"Lech sokat beszélt a madarairól. mohón lestem minden szavát. Tőle tudtam meg, hogy messzi óceánon túlról mindig Szent József napján érkeznek a gólyacsapatok, és egészen addig maradnak a faluban, amíg Szent Bertalan komlókaróval bele nem hajtja a békákat az iszapba. az iszap eltömi a békák száját, s a gólyák nem hallván a vartyogásukat, nem tudják megfogni őket,ezért távozni kényszerülnek. A gólyák szerencsét hoznak a házra, amelyen megtelepszenek.

Lech volt az egyetlen ember a vidéken, aki elő tudta készíteni a gólyafészkeket, és a fészkei sohasem maradtak lakó nélkül. Nagy árat kért a fészkeiért, és csak a leggazdagabb parasztok tudtaék megfizetni a szolgálatait.

Lech nagy körültekintéssel fogott hozzá a fészekrakáshoz. Először is egy boronát helyezett el félúton, a tetőn, hogy az építménynek a vázát megadja. Ez mindig kissé nyugat felé lejtett, hogy az uralkodó szelek ne tehessenek nagy kért a fészekben. Azután hosszú szegeket vert a boronába, hogy megtartsák a gallyakat és szalmaszálakat, amelyeket már a gólyák

gyűjtöttek. Mielőtt még megérkeztek volna, nagy piros ruhadarabot tett a borona közepébe, hogy felhívja vele a gólyák figyelmét.

Köztudomású, hogy röptében pillantani meg a tavasz első gólyáját szerencsét jelent,ám ha valaki a tavasz első gólyáját leülni látja, az bajra és csapásokra számíthat egész évben. Azt is jelezték a gólyák, hogy mi történt a faluban. Arra a tetőre, amely alatt valami gonosz cselekedetet követtek el a távollétükben, sosem tértek vissza, és arra sem, amely alatt bűnben éltek az emberek.

Különös madarak a gólyák. Lech elmesélte, hogyan csípte meg egyszer egy tojásain ülő nőstény gólya, miközben ő a fészkén próbált igazítani. Azzal állt bosszút, hogy lúdtojást csempészett a gólyatojások közé. Amikor a tojások kifakadtak, a gólyapár ámulva nézte kicsinyeit. Az egyik torzszülött volt: kurta és görbe a lába, lapos a csőre. Gólya papa házasságtöréssel vádolta párját, és ott helyben végezni akart a fattyúval. Gólya mama azonban úgy vélte, a kicsinek a fészekben kell maradnia. Több napig tartott a családi viszálykodás. Végül a nőstény gólya elhatározta, hogy csak azért is megmenti a kis zsiba életét: vigyázva kigurította a zsúptetőre, ahonnét aztán épségben lepottyant egy halom szalmára.

Azt hinné az ember, ezzel vége is lett az esetnek, és helyreállt a családi békesség. Ám amikor eljött a költözés ideje, a gólyák szokásukhoz híven kupaktanácsot tartottak. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nőstény házasságtörésben bűnös, és ezért nem érdemli meg, hogy kövesse férjét. Meghozták az ítéletet is. Mielőtt a madarak hibátlan alakzatban útnak indultak volna, csőrrel-szárnnyal nekiestek a hűtlen feleségnek. Holtan pottyant le a zsúpfedelű ház mellé, amelynek tetején a férjével lakott. Később a tetem mellett egy keserű könnyeket ontó csúnya kislibát találtak a parasztok."

.

(Jerzy Kosinski : A festett madár)

.

Szederkének és mindenki másnak, aki szereti a cicákat....

.

Kendyke tegnap végre megérkezett...álmos volt és fáradt, de azért elfogadta az új kendőt...sok finom ennivaló kíséretében.

Itt már javában szunyókált, úgy kellett az állát feltámogatni, hogy rám nézzen.

Kendyke márciusban született, már négy éve. A testvére elpusztult még azon a télen, utána elveszítette az anyját is, és két jó pajtását is. Vörcsit és a Kisügyes testvérét, mert hát egy családban nevelkedtek, ha nem is voltak rokonok, szerették egymást. Jelenleg csak ketten vannak,ha Kendy éppen nem csavarog.