...és akkor következzen néhány részlet a könyvből, ami biztosan felkelti az olvasni vágyok figyelmét...

.

"Lehetett volna rosszabb is, és gyakran az is volt. Kénkő néha rettenetes helyekre küldte fogakért. A szentpétervári kaland után, amikor felgyógyulóban volt a lőtt sebekből, meg is kérdezte:

- Ilyen keveset ér neked az életem?

Mihelyt kimondta, meg is bánta. Ha az élete valóban olyan keveset ért Kénkőnek, nem akarta, hogy azt Kénkő beismerje. Kénkőnek megvoltak a hibái, de Karounak ő volt a családja Issával, Twigával és Yasrival. Ha csupán feláldozható rabszolgalánynak tekintették, nem akarta tudni.

Kénkő válasza nem erősítette meg, de nem is ásta alá a félelmét.

- Az életed? Úgy érted, a tested? A tested boríték csupán, Karou. A lelked már más dolog, és tudomásom szerint nincs közvetlen veszélyben.

- Boríték? - Karou nem szívesen gondolt a testére borítékként - olyasmire, amit mások felnyithatnak, átlapozhatják a tartalmát, és kivehetnek belőle ezt-azt, mint holmi kivágott kuponokat.

- Feltételeztem, hogy te is így éreztél - mondta Kénkő. - Hiszen ráfirkáltál.

Kénkő nem állhatta Karou tetoválásait, ami azért volt mókás, mert ő volt felelős az elsőkért, a Karou tenyerein lévő szemekért. Legalábbis Karou így gyanította, bár biztosat nem tudhatott, mert Kénkő képtelen volt válaszolni a legalapvetőbb kérdésekre is."

"Igaz voltál hozzá, ha ő hozzád nem is. Sose bánd meg önnön jóságodat, gyermekem. Igaznak maradni a gonosszal szemben igazi erőpróba."

.

.

"- Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?"

.

.

"- A pillangókat a gyomorban. - Karou sóhajtott. - Tudod, mit gondolok? Hogy a pillangók mindig ott vannak a gyomorban, mindenkiben, állandóan...

- Mint a baktériumok?

- Nem, nem mint a baktériumok. Az egyes emberek pillangói reagálnak más emberek pillangóira, mint a feromonok, így ha a megfelelő ember jön a közeledbe, a te pillangóid táncolni kezdenek. Nem tehetsz róla - ez kémia."

.