Minden, ami Amerika!

Az egyik régi karácsonyi újságomban találtam egy egyszerű "karácsonyi fatörzs" receptet. Gondoltam kipróbálom rizsliszttel, hogy a lányom is ehessen belőle. Nagyon finom lett, és azt hittem törni fog a felcsavarásnál /a glutén mentes tésztákat nem nagyon lehet csavargatni, melegen, ezért féltem tőle/ de láss csodát! langyosan fel tudtam tekerni. A többi már magától ment. Ha kértek receptet, szívesen megosztom, az eredetiben finom liszt szerepel.

Recept:

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 ek.cukor, 6ek.rétesliszt , rum.

A krémhez:3tojás, 15dkg porcukor, 2ek.kakaó, egy narancs héja, 25dkg vaj.

A piskótát megsütjük, feltekerjük langyosan, meglocsoljuk a rummal, ha kihült.

A krémhez való 3tojást habverővel símára keverjük a cukorral, kakaóval, belereszeljük a narancs héját. Gőz fölött kevergetve sűrűre főzzük, majd kihűtjük.Hozzá adjuk az előre kikevert vajat, és együtt habosra keverjük. A krém felével megkenjük a kitekert piskótát, a többivel kívülről vonjuk be. Hideg vízbe mártott villával  megcsíkozzuk. Jó , ha áll egy napig a hűtőben./már persze ha addig kibírjuk/

Kipróbáltam a diós mézeskalácsot is, és nagyon jó állagú tészta sikerült, sőt nem kemény a mézeskalács sem.

Nem díszítettem cukormázzal, csak bemártottam kissé csokiba, és meghintettem kókuszliszttel. Finom!

Recept:

50dkg síma liszt, 12,5 dkg vaj, 20dkg porcukor, 10 dkg darált dió, 3tojás sárgája, egy fehérje, 1káv.kanál szódabikarbóna, 4evő.k. kakaó, 4 evő.k. méz, 1 kávés k. mézeskalács fűszerkeverék.Összegyúrni, kicsit lehet pihentetni, s utána készítani. Én annyit váltóztattam rajta, hogy glutén mentes liszteket kevertem, és vaj helyett disznózsírt használtam. Mostanában arra a következtetésre jutottam, hogy nagyanyáink zsírt használtak a gyúrt tésztákhoz, és mennyire jó volt. Találtam pár könyvet, amiben csak ezzel sütöttek.

Varrtam is egy kicsit,de már régebben el voltak készítve a blokkok, a kicsit letűztem, de a két nagyhoz már nem volt energia, meg elég jónak találtam tűzés nélkül is, és ha akarom, még utólag tűzhetem. Nagyon idő igényes ez a foltvarrás. Hát nem tudom mikor állok neki legközelebb, de ehhez tényleg sok idő és türelem szükségeltetik.

Az egész ház cérnából állt, és mindent félre tettem két napra, hogy kész legyen már végre. Talán az volt a szerencsém, hogy nem volt éppem mit olvasni, így még este is varrtam. Az olvasás azért nagyon hiányzott, mert azt bizony nem tudja pótolni semmi.

Már van mit olvasni, sőt be is fejeztem egy Alice Hoffman könyvet, ami nagyon nagyon jó volt! Erről majd egy külön bejegyzésben.

Néha úgy érzem , sok ez a készülődés, fárasztó. De aztán este mégis olyan  kellemes a várakozás, az ünnepekre.

"– Jó dolgok közül nehéz választani. A rosszak nem hagynak választást –"

/Michelle Cohen Corasanti: A mandulafa/

Két hete kb. még Szerbiában, Boszniában jártam,/egy könyv olvasása közben/ és most...most a Gázai övezet lepett meg, No meg az , hogy én mennyire nem tudok semmit a palesztínok és zsidók viszonyáról. Érdemes volt ezt a könyvet elolvasni. Nem csak jó volt, de annyi sokat tanultam belőle. Én nem foglalkozom a politikával, így bizony vannak dolgok , amik kimaradnak, de ebben a történetben rálátást kaptam az elmúlt időszak palesztín és izraeli viszonyra, egészen 2011-ig. Az ember a könyv olvasása után már csak ide ül a géphez, és többet szeretne tudni. Igen, ez a könyv szorakoztatva tanít minket, miközben megrendülve olvassuk a sorokat, hálát adva Istennek, hogy mi nem ott élünk.

Julika fülbevalót kapott a fülébe. Most is csak egy pici baba, de most már olyan lányos. Hogy mikor is lesz belőle feleség, azt még nem lehet tudni, de eljön majd az az idő is.

Viszont ebben a könyvben, amit most fejeztem be, négy feleség is van. Naomi Wood nagyon jól megírta ezt a könyvet. Ez nem egy száraz életrajz, hanem egy fordulatos regény, ami nekem nagyon tetszett, és sok új ismeretem lett Hemingwayel kapcsolatban.

A múlt hét végén Márton nap is volt, s nekünk van egy nagyfiú Mártonunk. Nagyon megnőtt, és minden érdekli. Szereti a könyveket, és folyton azzal foglalkozik, hogy mikor fog tudni már olvasni. Szerintem mire Julika figyelni tud  a mesére, ő fog neki mesét olvasni.

És ma volt egy próba mézeskalács sütésem is. Ez idáig mindig egy hagyományos recept szerint készítettem a mézeskalácsokat. Találtam egy másfajta receptet, amiről azt állították, hogy rögtön puha, nem kell várni vele. Tényleg puha, és azt se baj , ha karácsonyig elfogy, majd sütök másikat. Ha akarjátok a receptet, szívesen megosztom veletek.

Majdnem töpörnyűs pogácsa, de mégsem. Csináltam egy adag rétestésztát,tojással, langyos ecetes vízzel, majd megkentem vékonyan töpörnyű aljával. Hajtogattam, metéltem , forró késsel, húsz perc alatt pirosra sütöttem.

Szépen feljöttek, sőt szét is nyíltak. Ez csak egy próba volt, legközelebb rendes darált töpörnyűvel is kipróbálom.

Befejeztem egy könyvet is ma, Frederick Forsyth: Avanger a bosszúálló.

Ez a könyv teljesen véletlenül került hozzám, a szomszédtól kaptam, akinek szintén kölcsön adták, de ő úgy döntött, nem olvassa, nem nagyon érdeklik a krimik, olvassam először én, aztán majd meglátja.

Holnap vissza adom neki, és az orrára kötöm, hogy ne hagyja ki, mert ez bizony egy letehetetlen regény.

Amerika, vietnámi háború, boszniai harcok, minden van benne. A huszadik század történelme, ha nevezhetjük már annak a huszadik századot. Kegyetlen gyilkosságok, de szerencsére nem túlságosan sok oldalon, ahhoz elég, hogy az ember érezze, igen, itt szükség van a megtorásra, nem szabad egy gyilkosnak szabadon élnie, gondtalan jólétben. Én nem vagyok bosszúálló, de most mégis kicsit elégtételt éreztem a könyv végén. A bűnös megfizet azért , amit tett.

Olvassátok el, nagyon megéri.

Julika negyedikén volt négy hónapos. Ezt a képet ma reggel készítettem, amikor is az anyukája behozta az ovoda után, ahova Marcit vitte. Hát igen, ez az élet rendje, s ezt az útat mindannyian megjáruk, reggelenként, hetente, sőt évekig.Aztán egyszer csak megnőttek észrevétlenül, és elengedték a kezünket.

Varrtam már pár foltvarrásos takarót, de még csak most találkoztam a tűzési folyamattal. Keresgéltem a neten, hogy hogyan is lehetne ezt megoldani, és annyira szép habos-babos takarókat találtam. Gondoltam megpróbálkozom vele.

Mivel nincs ehhez való speciális gépem, gondoltam kézzel próbálkozom . Hát borzasztó nehéz a három anyagot szépen tűzni, az enyém szörnyű lett...felfejtettem. Megpróbálkoztam az egyszerű varrógépemmel, igaz,  csak egyszerű mintával .

Hát ez most nem darabokbók készült, egy egész anyagból, de a lényeg most a hátulja volt, no meg a próbálgatás. Hát ilyen lett, a lányom örült neki, az állókába pont jó lett, és jó mosó is , de én nem vagyok túlságosan elégedett, volt ahol nem egyformára sikerült , a széleknél pl., majd legközelebb jobban igyekszem.

A héten befejeztem egy könyvet is, " Én vétkem"...Jaume Cabré műve. Hogy a regények regénye -e , azt nem tudom, de nekem nagyon nehéz volt. Sokáig olvastam, állandóan vissza lapozva, sok szereplő, sok idegen nyelv, mint a latin, héber, görög , arámi....fú ,nehéz volt.

Egy hegedű történetét foglalja össze, de az időrend is állandóan ugrált, hol a 17. században voltam, majd egyszer csak a 20. században, aztán vissza egy másik korba...nagyon bonyolult könyv, és mégis azt mondom, jó volt. Ha egy gyermek szemszögéből tudom figyelni az eseményeket, nekem akkor már megérte. Igaz, ez a gyermek egyszer csak felnőtt, és a hegedű vele van  még jó sokáig, de aztán mégis megválik tőle, nagyon nehéz szívvel.

Ha időtök engedi, olvassátok el, megéri.

Ahogy jönnek a hideg napok, úgy bukkannak fel ezek régi, hagyományőrző ételek, amik  persze ma is megállják a helyüket.

Lassan itt a kocsonya ideje is. Mintha ilyenkor az ember kívánná ezeket.

A hétvégén megkeresztelték Julikát. Próbáltam finomakat süti, főzni. Hát így sikerült.

"Margit féle citrom tortát" sütöttam, de mivel nem volt marcipánom, egy játék cipőcske került a torta közepére.

Kölbásszal töltött mulykamell, bacombe csavarva.

És persze hozzá egy kis majonézes krumpli saláta.

Elfelejtettem a gépet elvinni a templomba, így most várom a többiek keresztelős képeit....

"Anya mindig azt mondja, mi itt mindannyian Isten tenyerén élünk.Úgy tűnik, ez nem igazán állja meg a helyét, gondolta Maija. A térdén talán már üldögélhettünk valaha, de azután lepottyantunk onnan a vastag padlódeszkák rései közé, onnan pedig tovább zuhantunk a mélybe..."

/Kari Hotakainen: Az életkereskedő/

Varázslatosan jó könyv. Egy hetven éves anya története , aki nem csak az éveket gyűjtötte magára, de pontosan ilyen mértékben a bölcsessége is növekedett.

Szabad-e az életünkkel kereskedni? Hát ha a kapott pénzt hasznos célra fordítjuk, akkor szerintem megengedett.

Egy érdekes kérdést vetett fel bennem ez a könyv...vajon a gyerekek mért nem árulják el az igazi életüket, miután elhagyták a szülői házat ? Hogy tudna segíteni a szülő, ha a  gyermek nem panaszkodik, sőt, azt mondja , minden rendben.

Ok, amikor már az utolsó cérna is szakad, akkor talán már megteszi....de előtte mért nem?

Nagyon lassan haladtam ennek a könyvnek az olvasásával, igaz volt más elfoglaltságom is, és nem a letehetetlen könyv volt. Azért egy darabig biztosan velem maradnak a szereplők, amikor villany és gázszámlát fizetek , no meg hálát adok a meleg vízért is.  A könyv olvasása közben sokszor gondoltam arra, hogy talán egy vak többet lát a látónál, olyan dolgokat is észre vesz, amit egy jól látó nam.

A vége felé könyörtelen nehéz életről olvashatunk, amit saját maguk okoztak a szereplők, valahogy teljesen függetlenségben szerettek volna élni, A két testvér egyetértésben élt, de szerintem a vak elfogadta volna a normál életet a nomád élet helyett, de ha rá vagy utalva látó testvéredre, könnyebb elfogadni, mint ellenszegülni.

Nem volt rossz könyv, elgondolkoztató olvasmány, olvasságtok el, s várom a véleményeket.