Minden, ami Amerika!

Az idén nem sok tököt vetettem, de az a kevés kitett magáért, megpróbálta a legtöbbet kihozni magából.

Pár érdekes kukoricát is tettem , amilyen idáig még nem volt. Ez az idei büszkeségem.

Milyen érdekes lehet egy könyv, ha egy tízéves gyermek szemszögéből nézzük. Mennyire őszinte , szeretetre éhes, és hogy tud küzdeni a saját igazáért. Ő még hisz! Nem tudja eltántorítani senki, semmi attól, amiben bizonyos érzései kísérik. Egy felnőtt elég szokszor hitehagyott lesz , az évek múlása megtanítja arra, hogy nem szabad mindent elhinni, sem bízni olyan dolgokban , amik talán csak a mesében lehetségesek. De egy gyermek soha nem adja fel, egészen addig, amíg fel nem nől.

Fantasztikusan jó könyv. Mindenkinek merem ajánlani.

"Szeretem az idősek kezét, az erek kitüremkednek a papírvékony bőr alól, amely pöttyös a sok anyajegytől és májfolttól. Látni az inakat és apró csontokat, mintha a belső kívülre került volna.
Megnyugtatott a tudat, hogy ezek a kezek egy életet töltöttek más emberek szeretgetésével, gyerekek dédelgetésével, lázas homlokok simogatásával, ételkészítéssel és söprögetéssel."

" Egy este megütötte a fülét egy hír, amely szerint egy anyamacska örökbe fogadott egy mókuskölyköt, és rájött, az anyai ösztön minden észérvet felülír: az igény, hogy szerethessünk és gondoskodhassunk egy teremtményről, akinek szüksége van ránk, erősebb mint a vér köteléke, sőt erősebb, mint a fajok közti határok.Egy este megütötte a fülét egy hír, amely szerint egy anyamacska örökbe fogadott egy mókuskölyköt, és rájött, az anyai ösztön minden észérvet felülír: az igény, hogy szerethessünk és gondoskodhassunk egy teremtményről, akinek szüksége van ránk, erősebb mint a vér köteléke, sőt erősebb, mint a fajok közti határok."

/Saskia Sarginson: Nélküled/

Egy nagyon könnyed olvasmány. Nagyon szerettem ezt a könyvet. Talán azért is ,mert annyi sok a barátság benne, és a határozott lépés, hogy merj tovább menni, ha semmi nem tart vissza.

"Van, amikor az embert csak valami fájdalmas csapás tudja rábírni arra, hogy továbbálljon egy helyről, amely már nem illik hozzá, ahol már nem érzi jól magát."

Igen, tudom, nem lehet mindig tovább állni, no meg a megszokás nagyúr!...de mégis, annyira jó volna sokszor, s talán ezért is olyan meghatóan kedves iromány ez.

" A levelezés tempója kiváló ellenszere a rohanó, modern életritmusnak. Hiszen a levél természetéből adódóan lehetővé teszi, hogy az ember jobban fontolóra vegye a másik által felkínált szavakat, gondolatokat, részben azért, mert nem tudunk a levélíró szavába vágni."

/Elizabeth Berg:Sorsok szőttese/

Tegnap túrós rétest sütöttem, és véletelenül négy előre fagyasztott tésztát vettem ki. Az utolsók voltak, és nem figyeltem ,hogy hány darab is. A túróm háromra volt elég, így a negyediket egy új módszerrel töltöttem meg.

Kisodortam a tésztát két tepsi nagyságúra, az egyiket beleterítettem a zsírozott , lisztezett tepsibe, villával megszurkáltam. Erre egy csomag babapiskóta került, majd két csomag vaníliás pudingot megfőztem, és langyosan rásimítottam. Egy üveg őszibarack kompótot felszeleteltem , ez került a puding tetejére, majd betakartam a másik rétes lappal . Leveles tészta van eredetileg a receptben, de ez szerintem ugyan az.

25-30 percig sütöttem, 200 fokon. Lehetett volna még csoki a tetejére, de én csak porcukorral hintettem meg.

Nagyon finom lett, és talán azt mondhatom, ez olyan gyerekbarát süti, hiszen benne van a puding, piskóta, kompót, s ezeket mind szeretik a gyerekek.

Egy idős házaspár vidékre jöltözik, hogy éltetük hátralévő részét nyugalomban, távol a zajos világtól éljék .

De valami,vagy valaki nem hagyja , hogy békében, kettesben, egymásnak éldegéljenek.

Meg tud e változni egy ember, ha valami nagyon felhergeli? Vajon kifordulhat-e magából annyira, hogy bármire  képes legyen , hogy megvédje öregkori nyugalmát?

Választ kaphatunk mindenre, ha elolvassuk A.Northomb könyvét.

Adozzunk egyetlen néma perccel azoknak, akit itt vesztették életüket...

Ha alma érés,akkor almás sütik sorozata. Egyszer már sütöttem ezt a fajta almást, de most kipróbáltam glutén mentes liszttel is.

Vajas piskóta, majd a tetejét sorban megraktam negyedelt , bevagdalt almával, lekentem olvasztott vajjal, utána következett egy marék mazsola, egy kevés mandula pehely, és sütés. Sütés után rögtön forró barack lekvárral lekentem, amit pici vízzel hígítottam. Nagyon finom lett, még így glutén mentesen is.

Ezt a könyvet még a múlt hét elején fejeztem be. Jó jönyv, szinte letehetetlen.

Az olvasás után az járt a fejemben, hogy a szerző adott egy címet a könyvének, mert igen, egy kicsi gyerek zuhanásáról írt benne...vajon ez a cím csak képletes volt ?

Nem csak egy erkélyről lehet zuhanni,az biztos, bele lehet zuhanni a bánatba is, a mocsokba úgyszintén. Mennyit bír ki egy ember? Van -e vissza térés a mocsárból,és enyülhet.e a bánat egy idő után?

Olvassátok el a könyvet, és sok mindent megtudtok a mai kor gyötrelmeiről, gyermeknevelésről, szölő-gyermek kapcsolatról.

Augusztusban vettem egy új torta formát, mert a régi kicsi is volt és már elég régi. Ehhez volt egy kugóf betét is, gondoltam kipróbálom benne a korbács kalácsot. Két szál fért bele, a harmadikat tepsire raktam, nem mertem nagyon megtömni a formát, mert hiszen ez egy kelt finomság, s nagyon meg tud nőni sülés alatt.

Tényleg megnőtt, és milyen finom lett!

Miután hullára focizta magát, segített tisztába tenni Julikát.

" Siess anya, kakás lesz a kezem! "