Milyen érdekes lehet egy könyv, ha egy tízéves gyermek szemszögéből nézzük. Mennyire őszinte , szeretetre éhes, és hogy tud küzdeni a saját igazáért. Ő még hisz! Nem tudja eltántorítani senki, semmi attól, amiben bizonyos érzései kísérik. Egy felnőtt elég szokszor hitehagyott lesz , az évek múlása megtanítja arra, hogy nem szabad mindent elhinni, sem bízni olyan dolgokban , amik talán csak a mesében lehetségesek. De egy gyermek soha nem adja fel, egészen addig, amíg fel nem nől.
Fantasztikusan jó könyv. Mindenkinek merem ajánlani.
"Szeretem az idősek kezét, az erek kitüremkednek a papírvékony bőr alól, amely pöttyös a sok anyajegytől és májfolttól. Látni az inakat és apró csontokat, mintha a belső kívülre került volna.
Megnyugtatott a tudat, hogy ezek a kezek egy életet töltöttek más emberek szeretgetésével, gyerekek dédelgetésével, lázas homlokok simogatásával, ételkészítéssel és söprögetéssel."
" Egy este megütötte a fülét egy hír, amely szerint egy anyamacska örökbe fogadott egy mókuskölyköt, és rájött, az anyai ösztön minden észérvet felülír: az igény, hogy szerethessünk és gondoskodhassunk egy teremtményről, akinek szüksége van ránk, erősebb mint a vér köteléke, sőt erősebb, mint a fajok közti határok.Egy este megütötte a fülét egy hír, amely szerint egy anyamacska örökbe fogadott egy mókuskölyköt, és rájött, az anyai ösztön minden észérvet felülír: az igény, hogy szerethessünk és gondoskodhassunk egy teremtményről, akinek szüksége van ránk, erősebb mint a vér köteléke, sőt erősebb, mint a fajok közti határok."
/Saskia Sarginson: Nélküled/
Utolsó kommentek