Most próbáltam ki először a képviselő fánkot, olajjal. Igaz, csak kis adagot sütöttem, 10 dkg lisztből, 10dkg olajjal és vízzel, 2 tojással. Nem lettek túlságosan magasak, de a közepe szép lyukas lett, s elfért benne sok lágy krém.
Vízkereszt napjával megkezdődött a farsang, s lehet sütni a különböző fánkokat, én most ezzel kezdtem. Lesz még forgácsfánk is, azt nem hagyom ki soha, és persze szalagos is, ha mindenki itthon lesz.
Érdekes dolgokat olvastam az egyik oldalon, amikor is a fánkról írtak...most megoszom veletek...
.
" A farsangi bálok, mulatságok elengedhetetlen kelléke a bő olajban sült kelt tészta, a fánk. A farsang hazája Olaszország, valószínűleg innen került Mátyás udvarába Beatrix közvetítésével. Itthon a városi és falusi lakosság körében a német fánk terjedt el. Erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának, a palócok pampuskának nevezik.
Talán a legismertebb a hagyományos szalagos farsangi fánk, amit a legtöbb családban csak ebben az időszakban készítenek, mivel meglehetősen nehéz étel. Ilyenkor háziasszonyok ezrei küzdenek évről évre, hogy a tökéletességet jelképező szalag a sütemény oldalára kerüljön. A családi fánk-recept anyáról lányára száll, féltett kincsként őrízzük ma is, amikor már számtalan változat kering a világhálón. Az igazán jó recept mellett néhány fontos szabályt is be kell tartani, ha tökéletes szalagos fánkot szeretnénk tálalni:
- Fontos, hogy az olaj meleg legyen, de ne legyen forró, mert akkor a tészta gyorsan barnul, kívülről megég, a közepe nyers marad.
- Egyszerre csak annyi tésztát tegyünk az olajba, hogy kényelmesen elférjenek, hiszen sütés közben is dagadni fognak.
- A tésztát lyukas felével lefelé tegyük az olajba. Ez nagyon fontos, hiszen a felső része könnyebb a tésztának, így ez úszik majd az olajban, míg a sűrűbb alsó rész tovább tud kelni.
- Azonnal takarjuk le egy fedővel a sülő fánkokat, és csupán másfél percig hagyjuk sülni. Eztuán a fedőt tegyük félre, a fánkokat fordítsuk meg, és most fedő nélkül süssük ismét másfél percig
Régen a farsangi időszak a párkeresés ideje is volt. A lányok a kiszemelt fiúnak fánkot kínáltak, a fiúk a nekik tetsző lányt farsangi fánkhoz hasonlították. (Ez most valószínűleg nem számítana hízelgő bóknak.) Ha a fiú és a lány kettétört egy fánkot, biztosra lehetett venni, hogy a menyegző hamarosan elkövetkezik. A fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrűt jelképezte.
Európa szinte minden nemzetének megvan a saját fánkja. A tésztájukban nagyon kevés az eltérés, formázásuk, sütési módjuk miatt különböznek.
Több legenda is létezik a fánk európai elterjedéséről. Az egyik szerint Bécs városából származik ez a nagyszerű édesség. Amikor a város híres pékmestere Krapfen elhalálozott, feleségére, Cilire hagyta az üzletet. Szegény asszony nehezen tudott megfelelni az elvárásoknak, rendre késett a reggeli cipók kisütésével. A dühös vásárlók szidalmazták az asszonyt, aki mérgében felkapott egy marék tésztát és közéjük hajította, de az célt tévesztett, a tészta a forró zsírban landolt, ahonnan hamarosan fantasztikus illatok terjengtek. A vásárlók elnevezték Cili golyónak, később Krapfennek. Farsang idején az asszony befőttel töltötte meg a tésztát, úgy sütötte. Ez lehet a Berliner eredete.
A németek saját találmányuknak tekintik a fánkot, és természetesen az ő verziójukhoz is fűződik egy legenda. Egy berlini péklegény katonai szolgálatra jelentkezett Nagy Frigyes seregébe, de alkalmatlannak találták. Végül megengedték neki, hogy a konyhán szolgáljon. Hálából kitalált egy bő zsírban kisütött tésztát, ami az ágyúgolyóhoz hasonlított. A Berliner annyiban különbözik a mi farsangi fánkunktól, hogy mindig töltve van. Régiónként más-más töltelékkel készítik, általában valamilyen lekvárral, de a modern kor gasztronómiája kitalálta a csokoládés, marcipános, vagy akár likőrkrémes változatot is. Ehhez a fánkhoz a tésztát kicsit vékonyabbra nyújtják, korongokat szaggatnak ki belőle. Egy korongra tesznek a töltelékből, egy másikkal befedik, hagyják összekelni, majd kisütik. Porcukorral szórják meg, illetve cukor- vagy csokoládémázzal vonják be. A berliner szilveszterkor is kedvelt sütemény.
A franciák fánkja a Beignets eredetéhez is természetesen tartozik egy történet: Marie Antoinette francia királyné karnevál idején megszökött a palotából, és elvegyült az utcán hömpölygő tömegben. Megéhezett, és egy mézeskalács árustól vásárolt egy fánkot. Annyira ízlett neki, hogy a kísérőjével felvásároltatta az egészet, a palota cukrászának pedig megparancsolta, hogy készítse el neki. A cukrász nem boldogult vele, így magához kérette a mézeskalácsost aki némi alkudozás után elárulta a receptet. A franciák vanília öntettel tálalják a saját fánkjukat.
Rómában Szent József napját ünneplik fánksütéssel. Ott „fritella" a neve, üresen és leves után eszik. Ha a desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, ekkor már „bigné" a neve. A római családokban oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják.
A velencei karnevál is elképzelhetetlen a fánk nélkül, melynek tésztáját grappába áztatott mazsolával dúsítják, majd kanállal szaggatják a bő olajba.
Híres a cseh fánk, a talkedli is. Ennek tésztája hígabb, galuska sűrűségű, amit kanállal szaggatnak a speciális sütőformába.
Nem csak a farsangi időszakban fogyasztanak fánkot. A holland fánk, az oliebollen hagyományosan szilveszterkor kerül az asztalra. A bő zsírban kisütött tészta remek alap az italozáshoz.
Az égetett tésztából készült fánkok szintén nem kapcsolódnak a farsangi hagyományokhoz, de mindenképpen említést érdemelnek. Szinte mind ugyanabból a tésztából készül. Az Osztrák-Magyar Monarchia jellegzetes édessége az Eclaire fánk, amit másként formázva, más töltelékkel képviselő fánknak szokás nevezni. Az olasz profiterole, szintén ebből a tésztából, mini fánk, amit csoki szósszal öntenek le. Ha ezeket a kis fánkocskákat karamellel összeragasztva tálalják máris a franciák büszkeségét, a croquembouche-t kapják.
Ugyanebből a tésztából készül, de bő, forró olajban sül a spanyol churros, amit egész évben fogyasztanak. Szinte mindenhol kapható, papírzacskókban árulják az utcán, a piacokon, az iskolák előtt, stb.. Szilveszter hajnalán szinte kötelező enni, akkor sűrű csokoládéba mártogatják, máskor porcukorral megszórva tálalják. Nekünk is megvan a magunk churros-a, tolófánk a neve. Kevésbé ismert, de mindenképpen érdemes kipróbálni. A másik ismert fánkunk a gyúrt tésztából készült csörögefánk vagy herőce, ami gyakran a szalagos fánk kísérője a mulatságokon. Ugyanebből a tésztából készül a rózsafánk.
/forráshttp://divany.hu/gasztro/fank-kisokos/
Utolsó kommentek