Minden, ami Amerika!

Befejeztem végre T.G.Ákos harmadik könyvét. Sokáig olvastam, igaz sok munkám volt közben, de valahogy unatkoztam egy kicsit az olvasása közben. Amilyen jónak találtam az első kettőt, a harmadik kissé ismételgetős/gondolom azoknak , akik csupán ezt olvassák, ismertetés a másik kettőből/. Azért a vége mégis nagyon tetszett, mert egy gyönyörű "csodát" osztott meg az olvasókkal.

Olvasságok, sok-sok Balaton, humor és persze együttérzés a másik felé...no ezt nagyon becsülöm a regényben, ha igaz, ha csak kitalált akkor is.

A világ közepe...mindenkinek máshol találtatik. Egy kisgyereknek pélkául egy traktor ülése is jelentheti a világ közepét.

Ismét egy régi könyvet olvastam, ami nagyon jó, s talán mondhatom azt is rá "az örök ifjusági regény". Ahogy száz évvel ezelőtt megállta a helyét , úgy most is megmaradt kedvencnek.

Én még nagyon fiatal voltam, amikor először olvastam, talán 15 éves ha lehettem, s most nagyon elcsodálkoztam, hogy egészen másképp látom a történetet. Igaz, voltak részletek, amikre nem is nagyon emlékeztem ,és most olyan jól esett az újra olvasása. Hogy csíkos könyv, az semmit nem jelent, ez szerintem nincs korosztályhoz kötve.

És igen, még olvastam, addig a virágok komoly előrelépést tettek. Tudom, kissé megkéstek a nagy hidegek miatt, de már lassan mégis felébrednek. Tavaly ilyenkor már javában nyíltak a primulák, most még várni kell legalább két hetet, hogy kinyiljanak.

A tulipánjaim közül van olyan, ami elő sem bújt, nagyon sajnálom őket.

A császárkorona az elsők között szokott virágozni, igaz így előre is virágzik el .

A jácintok még nagyon fiatalok...alig hogy megszülettek.

Azért van ám olyan is, ami már elvirágzott, pélkdául a krokuszok....és akad olyan, aki már virágzik. A törpe nárciszok már szépek.

Őt meg be sem kell mutatnom...olyan megunhatatlan, gyönyörűséges , akárcsak a Lowodi árva....

A hétvégén, amikor is tárva állt a garázs, eszembe jutott, hogy már csak két könyvem van, amit olvashatok, s gondoltam , megnézem azokat régi könyvek, amiket egy idős nő rokona adott, amikor meghalt.Itt lakott nem messze tőlünk, s én akkor úgy örültem nekik. Párat behoztam, de borzasztó öreg szaguk volt, gondoltam kiteszem a garázsba, had szellőzön ott .

Találtam egy "Teleki Blanká"-t, s még kint az udvaron bele kellett olvasni.Hát ez nem is rossz , gondoltam, ezt fogom most olvasni. Aztán tegnap, mikor is már a felénél jártam, akkor döbbentem rá, hogy mit adott a kezembe a sors, s pontosan most, március 15-én olvasok egy olyan könyvet, amibe Wesselényi Miklós és még mások is szerepet kaptak. Hát én nem vagyok egy nagy politikus, de Kertész E. ezzel a könyvvel nálam jól eladta magát, vevő vagyok rá. Még csak a felénél tartok, és 1940-et írunk, de nekem nagyon élvezetes ez az olvasmány.

Csak ajánlani tudom mindenkinek.

.

Az embernek mindig vannak reményei. Már régóta készültem elolvasni ezt a könyvet, s reméltem, hogy kiadják újra, mert bizony elég régi kiadása volt már. Aztán megfeledkeztem róla, de az " Arenypinty" olvasása közben ismét eszembe jutott...akik olvasták ezt a könyvet, ők tudják mért is. Pippa és Pip....

S egyszer csak mi történt, valakitől kölcsönbe kaptam ...tudta, hogy el akarom olvasni, s vett egyVadonatúj  példányt, mert ő sem olvasta még, de először nekem kölcsön adta. Most mit írjak? Beteljesült pici kis remények!!!

Állítólag film is készült ebből a regényből, de örülök, hogy nem láttam , nekem így sokkal jobb, valahogy nem jó hasonlítgatnom egy filmet az azonos könyvhöz, mert soha nem ugyan olyan a kettő. De be kell vallanom, a könyv csoda szép volt.

Egy megható idézetet azért hoztam a könyvből...hátha kedvet kaptaok hozzá ti is...

A héten megsütüttem a Margit féle gesztenyés sütit, nagyon finom lett, de én minidg abba a hibába esem, hogy sok tejszínt rakok a gesztenyéhez is, meg még a tetejére is...pedig hát 9 deci áll a receptben, és én annyit használtam, de mindig túl magas lesz....azért még valahogy tudtam belőle szelni, és enni meg igazán egyszerű, bárhogy lehet.

A másik kölcsön könyv, amit nagyon szerettem volna már elolvasni régebben is, de mindig elmaradt. Mostanában sokat emlegetik ezt a könyvet, főleg Amerikában, de ezt biztosan ti is tudjátok.

Nem is tudom mit írjak....talán hogy megrázott, meg hogy a 84-ből 2016 lett, a jóslatok terén, de én meg vagyok győződve, hogy most majdnem ebben a világban élünk,már mintha a jóslatok igazolnák magukat. Megy az elme etetése ezerrel, a három réteg szintén stimmel, és bizony több a "proli" mint a párton belüli. A proli/ ahogy Orwell nevezi az alsó réteget/ alig tud megélni, míg a párton belüliek fürödnek a jólétben.

Elgondolkoztató történet, s annak ellenére hogy 1949-ben íródott, írodhatott volna napjainkban is.

"Így aztán az egész történelem folyamán újból és újból megismétlődik egy fő körvonalaiban mindig azonos küzdelem. A felül lévők hosszú időszakokon át látszólag biztosan hatalmon vannak, de előbb vagy utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kormányozzanak, vagy mind a kettőt. Ilyenkor megbuktatják őket a középen lévők, akik a maguk oldalára állítják az alul lévőket, azzal, hogy úgy tesznek, mintha a szabadságért és az igazságért harcolnának. Mihelyt a középen lévők elérték céljukat, az alul lévőket visszataszítják régi szolgai helyzetükbe, s belőlük lesz a felső réteg.

Elvtársak! – kiáltotta egy lelkes, fiatal hang. – Figyelem, elvtársak! Nagyszerű híreink vannak számotokra! A termelés frontján megnyertük a csatát! A fogyasztási cikkek valamennyi kategóriájának termeléséről most összeállított jelentések azt mutatják, hogy az életszínvonal legalább húsz százalékkal emelkedett az elmúlt év folyamán. Ma reggel egész Óceániában hatalmas arányú spontán örömnyilvánításokra került sor, a dolgozók kivonultak a gyárakból és hivatalokból, és zászlódíszes felvonulásokkal fejezték ki hálájukat Nagy Testvér iránt az új, boldog életért, amelyet az ő bölcs vezetésének köszönhetünk.

A Bőség-minisztérium jelentése például a szóban forgó negyedévben száznegyvenötmillió párra becsülte a cipőtermelést. A tényleges termelést viszont most hatvankétmillió párban jelölték meg. … Kétségtelen, hogy a hatvankétmillió sem állt közelebb az igazsághoz, mint az ötvenhétmillió vagy a száznegyvenötmillió. Lehetséges, hogy egyáltalán nem is gyártottak cipőt. Még valószínűbb, hogy senki sem tudta, mennyit gyártanak, mert nem is érdekelt senkit a dolog. Köztudomású volt, hogy minden negyedévben csak csillagászati számokban kifejezhető mennyiségű cipőt gyártottak – papíron, s közben Óceánia lakosságának mintegy a fele mezítláb járt."

/George Orwell:1984/

Két kölcsön könyvet olvastam az elmúlt hetekben...itt az egyik.

Hát nem vagyok egy nagy repülőgép szakértő, így kissé elvont nekem a repülés témája, de mégis amikor tegnap este kimentem és egy repülő húzott el felettem, rögtön Exupéry jutott az eszembe, s ez még jó sokáig így lesz tudom. Mert annak ellenére, hogy én nem vagyok pilőta, mégis tetszett a könyv. Az író annyira jól bánik a szavakkal, hogy remekmű lesz még egy egyszerű történet leírása is. Hát olvassátok, hogy is írt pl. a vízről....persze ez egy napokig tartó szomjazás után volt...

" Víz!

Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy. Olyan örömmel töltesz el, amit az érzékelés nem magyarázhat meg. Általad megszületik bennünk a hatalom, amelyről lemondtunk. A te kegyelmedből szívünk kiszáradt forrásai újra megnyílnak.

Te vagy a világ legnagyobb gazdagsága, és a legfinomabb is te vagy: tiszta víz, odalent a föld méhében. Az ember elpusztulhat egy magnéziumos forrás fölött, szomjan halhat kétlépésnyire egy sós tótól, és szomjan halhat két liter harmat mellett is, ha ásványi savak vannak benne. Nem keveredsz, nem tűrsz változtatást: bizalmatlan istenség vagy...

De végtelenül egyszerű boldogsággal árasztasz el minket."

"Egy házban nem az a csodálatos, hogy menedéket, meleget ad, hogy birtokba vehetjük falait. Hanem az, hogy lassan lerakja bennünk kedves emlékei táplálékát. Hogy a szív mélyén megépíti azt a homályos falat, amelyből úgy lépnek elő az álmok, mint sziklából a forrásvíz..."

 /Antoine De Saint-Exupéry :Éjszakai repülés/

A diós csigát innen sütöttem, csak nem fahéjjal,  hanem dióval töltöttet,

Két könyv a Balaton partjáról, Nagyon szórakoztató, vidám könyvek. A sorozat harmadik része még várat magára, de hirtelen jött egy másik könyv, amit kölcsönbe kaptam, s azt olvasom jelenleg.

Egy életrajz, ami nagyon szórakoztató volt, sőt elgondolkoztató.

És egy finom, csupa citrom süti.

A recept innen...