A másik kölcsön könyv, amit nagyon szerettem volna már elolvasni régebben is, de mindig elmaradt. Mostanában sokat emlegetik ezt a könyvet, főleg Amerikában, de ezt biztosan ti is tudjátok.
Nem is tudom mit írjak....talán hogy megrázott, meg hogy a 84-ből 2016 lett, a jóslatok terén, de én meg vagyok győződve, hogy most majdnem ebben a világban élünk,már mintha a jóslatok igazolnák magukat. Megy az elme etetése ezerrel, a három réteg szintén stimmel, és bizony több a "proli" mint a párton belüli. A proli/ ahogy Orwell nevezi az alsó réteget/ alig tud megélni, míg a párton belüliek fürödnek a jólétben.
Elgondolkoztató történet, s annak ellenére hogy 1949-ben íródott, írodhatott volna napjainkban is.
"Így aztán az egész történelem folyamán újból és újból megismétlődik egy fő körvonalaiban mindig azonos küzdelem. A felül lévők hosszú időszakokon át látszólag biztosan hatalmon vannak, de előbb vagy utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kormányozzanak, vagy mind a kettőt. Ilyenkor megbuktatják őket a középen lévők, akik a maguk oldalára állítják az alul lévőket, azzal, hogy úgy tesznek, mintha a szabadságért és az igazságért harcolnának. Mihelyt a középen lévők elérték céljukat, az alul lévőket visszataszítják régi szolgai helyzetükbe, s belőlük lesz a felső réteg.
Elvtársak! – kiáltotta egy lelkes, fiatal hang. – Figyelem, elvtársak! Nagyszerű híreink vannak számotokra! A termelés frontján megnyertük a csatát! A fogyasztási cikkek valamennyi kategóriájának termeléséről most összeállított jelentések azt mutatják, hogy az életszínvonal legalább húsz százalékkal emelkedett az elmúlt év folyamán. Ma reggel egész Óceániában hatalmas arányú spontán örömnyilvánításokra került sor, a dolgozók kivonultak a gyárakból és hivatalokból, és zászlódíszes felvonulásokkal fejezték ki hálájukat Nagy Testvér iránt az új, boldog életért, amelyet az ő bölcs vezetésének köszönhetünk.
A Bőség-minisztérium jelentése például a szóban forgó negyedévben száznegyvenötmillió párra becsülte a cipőtermelést. A tényleges termelést viszont most hatvankétmillió párban jelölték meg. … Kétségtelen, hogy a hatvankétmillió sem állt közelebb az igazsághoz, mint az ötvenhétmillió vagy a száznegyvenötmillió. Lehetséges, hogy egyáltalán nem is gyártottak cipőt. Még valószínűbb, hogy senki sem tudta, mennyit gyártanak, mert nem is érdekelt senkit a dolog. Köztudomású volt, hogy minden negyedévben csak csillagászati számokban kifejezhető mennyiségű cipőt gyártottak – papíron, s közben Óceánia lakosságának mintegy a fele mezítláb járt."
/George Orwell:1984/
Utolsó kommentek