Minden, ami Amerika!

Borsó szezon! A múlt héten megfőztem az első cukorborsó levesem. Nagyon gyenge még minden, de így a legfinomabb, legédesebb.

Megszaporodtunk! Nem tudom pontosan hányan lehetnek, ötöt láttam alulról...no meg azt, hogy nagyon éhesek.

Szerencse, hogy ők megkapták a lakáshitelt, s így időben fel tudtak építkezni. - ezt csak úgy oda vetettem a Marcinak, amikor megmutattam neki a fiókákat. Csak nézett rám szó nélkül, először nem értette, aztán elnevette magát. A törlesztés? Szerintem megoldják a nyár alatt, kamatostul vissza fizetnek minden szalmaszálat.

Egy elkószált mag, ami még tavaly hullhatott ki, s most itt virít a kertemben.

"Égő szerelem"...mármint ez a piros virág.(Lychnis chalcedonica)

Volt már régebben is ez a virágom, de nem tudtam, hogy évelő, azt hittem csak két évig tart , akár a törökszegfű. .Nem figyeltem eléggé, és azok bizony elpusztultak.

Tavaly neveltem új palántákat, s ősszel vissza vágtam, állítólag minden vissza vágástól még jobban bokrosodik.

Egy nagyon régi "lakos " nálam ő .A nevét nem tudom, csak "szeptember 11-nek" hívom. A magját késve kaptam kézhez, mert az amerikai terrortámadás miatt nem szálltak fel a repülők sokáig. Aztán pihent itt, meg ott...s mire hozzám ért, annyira el volt maszatolva a boríték, benne a maggal, hogy azt hittem semmi sem lesz belőle.

Nagyon régen volt, de ő még bírja. Télen lemegy a pincébe, tavasszal feljön. Voltak társai, de már nincsenek. Ő maradt meg egyedül. Szaporíthatnék belőle, gondolom dugványozni lehetne, de nem sok helyem van már a dzsungelben, így megelégszem ezzel az egy kis fával.

És ő . Hát most tavasszal vettem , három kis palántát ültettem ebbe a függő cserépbe. Még nem sokat nőtt, talán fele ekkora lehetett egy hónapja. Nem tudom mi a neve, és hogy honnan származik, de nagyon megtetszett, amikor megláttam. Olyan kis ibolya forma, de mégsem ibolya. Remélem bírni fogja a félárnyékot, mert kissé pozsgás a levele. Akinek van ilyen, megírhatná a nevét, s hogy ő hol tartja...nagyon megköszönném.

Hát itt tartok, Medárd napján, esőt várva, ami  néha elered, de van hogy kisüt a napocska.

Könyvek? Nemrég fejeztem be egy Ann Patchett könyvet/Mostoha nyár/ de nem voltam annyira elszédülve tőle, talán azért mert túl nagyok voltak az elvárásaim , hiszen A.P. legutóbbi könyve nagyon tetszett/ Útvesztők/...azt is mondhatnám, felejthetetlen volt. Azért ezt az újat is elolvastam,és leszűrtem a tanulságot,hogy  nem lehet egy írót egy könyve alapján megítélni.

Marci 8 éves lett , május 14-én.  A tortát nem én készítettem, de valami mást sütöttem helyette.

Mégis csak meg lett örökítve a bodza zselés gofri. Itt eszi az unokám.

Fogalmam sincs miért, de a tortát csak kívülről szereti szemlélni, valahogy jobban bejön neki a linzer meg a sült tészták. Hát a gofri most nagyon ízlett.

Nem tudom kire ütött ez a fiú, de ha könyvet lát, megáll a világ,nem hall , nem lát.

Mikor a kerti len elkezd virágozni, kékbe borul a világ.

Az idei első dísz mákom, amit hamarosan követ a többi is.

Piros, fehér , kék....ez már egy kissé dzsungel, de sebaj, kárpótolnak a színek.

A klemátiszok is elkezdték ontani virágjaikat, ez a fehér fajta, ha jó helye van, bármeddig felfut, nálam 3m magasan van jelenleg, és teljesen virágos most. Vannak még más színűk, de amit tavaly ültettem, az csak 60cm magas még....majd jövőre szebb lesz. Türelem kell hozzájuk, az biztos.

Az tavalyi nyár folyamán sok gyűszűvirág mag kihullhatott, hiszen itt a kézzel fogható eredmény.

Van benne valami megfoghatatlan, nekem olyan misztikus a gyűszűvirág, fogalmam sincs miért érzem ezt .

No és hogy mi lett a kivágott diófa helyén? Meghagytuk a törzset 1méter magasan, és egy öreg hordót elvágtunk, befestettünk.

Már be van ültetve, de még nem fut erőteljesen a muskátli és bakopa. Madj később megmutatom, hogy sikerül e nekik teljesen befödni a hordót. De addig is mindenkinek jó kertezést és szép napot kívánok!

Egy ismerősöm eldicsekedte, hogy milyen finom bodza zselét főzött, és persze hogy milyen jó volt palacsintába.

Én ez idáig csak szörpöt és üdítőt készítettem, de azt se mindig, volt hogy a szörp fölforrt, és ezért csak annyit szoktam készíteni, ami két-három hét alatt elfogyott. De ezt ki kellett próbálnom, mert nálunk nagyon szeretik a bodza ízt. A bodza teát meg úgy veszem, ami citrommal van ízesítve, és nem is olcsó. Szárítottatok már bodza virágot teának?

A zselé receptet itt is nézegettem a neten, , de én mégis a magam verzióját készítettem.

25 szép bodza virág/ lemetéltem a nagy ernyőről , hogy a vastag szár ne legyen rajta/

Felkarikáztam két citromot, /jó lett volna bio citrom, de nem volt, így megsúroltam forró vízben a vett citromokat/

Ezt rétegeztem, és leöntöttem fél liter vízzel, majd a hűtőbe tettem egy éjjelre.

Másnap leszűrtem, és reszeltem hozzá három almát, amit persze citromos vízben mostam, nehogy megbarnuljon, egy kiskanál aszkorbint, /lehet citromsót is/ és két kiskanál vanília kivonatot. Megmértem, és nem volt egész egy kiló, így egy picike vízzel felpótoltam, mert én nem gélfixszel főztem, hanem zselés cukorral , ami 2:1 , vagyis egy kiló főzni valóhoz fél kiló cukrot tettem. Kb 6 percig főztem, majd steril üvegekbe tettem, no meg két kis pohárba, hogy meg tudjuk kóstolni. Nagyon finom lett. Igaz, én nem palacsintát készítettem ,hanem gofrit, /ami már nincs sajnos, így nem tudom lefotózni/, de mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a mennyei ízű zselét.

Vannak napok, amikor úgy érzem semmi sem jó, semmi nem sikerül,sőt balul sül el... és néha , egy egy könyv után teljesen másképp látok mindent. Bármi jó, és szerencsésnek érzem magam.

Miután elolvastam Ruta S.: Árnyalatnyi remény című könyvét, egyszeriben minden jobb lett. Olyan finom volt az utolsó szelet kenyér is, egy kicsike zsírral, és nem is kellett a felvágott. A Nutella meg a polcon álldogált, és nem kívántam.

Aztán belekezdtem Narine A. :Égből hullott három alma című könyvébe, és egyszerűen szerencsésnek éreztem magam!!! / még csak a harmadát olvastam el, de nagyon érdekesnek találom./

Van benne egy idézet, amit meg kell osztanom itt is, hogy más is kedvet kapjon hozzá, mármint ha el akarja olvasni, mert az ujjunk sem egyforma, szokták mondani, s nem biztos, hogy mást is elgondolkoztatnak ezek a mondatok.

Mekkora hatást gyakorolnak ránk a könyvek?

Kérdezhetném most, de lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, egy-egy könyv olvasása után....

„A cigarettasodrásnál, példátlan módon, spórolni kell a papírral – mind ez idáig, akárhogy is volt, a völgyből érkező ostoba sajtótermékekből soha nem volt hiány. A postafurgon, erőlködve és pöfögve, heti öt alkalommal mindig felkapaszkodott a Manis-kar lejtőjén, felhozva magával a friss nyomdafestéktől illatozó újságkötegeket. Ovanesz meg becsülettel átnézett minden egyes oldalt. A szenzációhajhász címlapokkal ellentétben a cikkek üresek és érdektelenek voltak, és csak megerősítették Ovaneszt abbéli meggyőződésében, hogy a nyomtatott szavak piszlicsáré dolgok a kimondott szavakhoz képest.
– Jobb százszor meggondolni, aztán egyszer kimondani valamit, semmint esztelenül sokszorosítani mindenféle ostobaságot – szokta megvetően kinyilvánítani, miközben ingerülten zizegtette az újságlapokat…”

"Ovanesz, mielőtt a következő cigarettányi dohányt belesodorta volna , minden egyes szórólapot figyelmesen áttanulmányozott. Tartalmukból ítélve a völgylakók nem igazán gyarapították okos gondolataik számát, sőt, épp ellenkezőleg: mostanság kizárólag az érdekli őket, hogy boszorkányokhoz járjanak szerelmi bájolásért, banki hiteleket vegyenek fel fölösleges kacatok megvásárlására, meg hogy drága fodrászszalonokban nyírassák le a háziállataik szórét.

-Ha az Isten büntetni akarja az embert, elsőként az eszét veszi e l- ingatta a fejét Ovanesz, miközben mélyen leszívta a keserű dohányfüstöt."

/Narnie Abgarjan: Égből hullott három alma/

- Hahó! Lopják a kukoricát!

 Nagyon ide szoktak, és úgy látszik ízlik nekik.

-Te ! Valaki figyel minket. Most mi lesz?

Semmi baj! Finom a kukorica. Még jól nem lakok, én el nem repülök.

- Szabad fényképezni. Még maradunk.

- Jól laktam. Van víz az itatóban, mehetünk inni.

Az áprilisi délutánon
 

Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
 

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
 

Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.
 

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.
 

/1923.  Kosztolányi Dezső /

...és hogy került ide Kosztolányi ?...hiszen ő is festi a szavakat...

Mostan színes tintákról álmodom.
 

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
 

Kiszínezném vele az életem.
 .

.

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

.

/József Attila/

.

.

,,Ne csak szajkold, hanem higgyed is végre, hogy minden, minden másképp történik. Egy napon megérint az élet; másképp, máskor, más szándékkal, mint valaha is képzelted. Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal. Szökőkutak fakadnak az aszfaltból, egy ember kitárul, az oroszlánok kézből esznek. Az érintés tudatos és erős. Isten soha nem szeszélyes.,,

/Márai Sándor: Ég és Föld/

Koronavírus ide,koronavírus  oda, a tavaszt nem lehet feltartóztatni.Tudom, ez még csak a március, de ami ki akar bújni, az ki is fog, és ahogy múlnak a napok, egyre színesebb lesz a világ .

"1939. szeptember 1-én Németország nyugati irányból lerohanta Lengyelországot.
1939. szeptember 17-én Oroszország keleti irányból lerohanta Lengyelországot.
Nem felejtem el ezeket a dátumokat.
Két hadviselő fél úgy ragadta meg Lengyelországot, mint civakodó lányok a megkívánt rongybabát. Egyik a karját fogta, a másik a lábát. Olyan erősen húzták, hogy egyszer csak leszakadt a feje."

/Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek/

Nos, hogy mért is csak térdig? Mert még nem fejeztem be, de vannak részletek, amiket meg szeretnék itt osztani.

Amúgy is annyira borús most minden, akár egy régi háborúban. Olvasni azért lehet, ha van ideje az embernek, és ilyen könyveket meg nagyon is érdemes.

Egy rövid könyv ismertető a Moly oldalról...

II. világháború Kelet-Poroszországban a végéhez közeledik. Sok-sok ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit... Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét; és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak, és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak, de ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít se nemzetiségi hovatartozás, se kultúra, se rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.