Vannak napok, amikor úgy érzem semmi sem jó, semmi nem sikerül,sőt balul sül el... és néha , egy egy könyv után teljesen másképp látok mindent. Bármi jó, és szerencsésnek érzem magam.

Miután elolvastam Ruta S.: Árnyalatnyi remény című könyvét, egyszeriben minden jobb lett. Olyan finom volt az utolsó szelet kenyér is, egy kicsike zsírral, és nem is kellett a felvágott. A Nutella meg a polcon álldogált, és nem kívántam.

Aztán belekezdtem Narine A. :Égből hullott három alma című könyvébe, és egyszerűen szerencsésnek éreztem magam!!! / még csak a harmadát olvastam el, de nagyon érdekesnek találom./

Van benne egy idézet, amit meg kell osztanom itt is, hogy más is kedvet kapjon hozzá, mármint ha el akarja olvasni, mert az ujjunk sem egyforma, szokták mondani, s nem biztos, hogy mást is elgondolkoztatnak ezek a mondatok.

Mekkora hatást gyakorolnak ránk a könyvek?

Kérdezhetném most, de lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, egy-egy könyv olvasása után....

„A cigarettasodrásnál, példátlan módon, spórolni kell a papírral – mind ez idáig, akárhogy is volt, a völgyből érkező ostoba sajtótermékekből soha nem volt hiány. A postafurgon, erőlködve és pöfögve, heti öt alkalommal mindig felkapaszkodott a Manis-kar lejtőjén, felhozva magával a friss nyomdafestéktől illatozó újságkötegeket. Ovanesz meg becsülettel átnézett minden egyes oldalt. A szenzációhajhász címlapokkal ellentétben a cikkek üresek és érdektelenek voltak, és csak megerősítették Ovaneszt abbéli meggyőződésében, hogy a nyomtatott szavak piszlicsáré dolgok a kimondott szavakhoz képest.
– Jobb százszor meggondolni, aztán egyszer kimondani valamit, semmint esztelenül sokszorosítani mindenféle ostobaságot – szokta megvetően kinyilvánítani, miközben ingerülten zizegtette az újságlapokat…”

"Ovanesz, mielőtt a következő cigarettányi dohányt belesodorta volna , minden egyes szórólapot figyelmesen áttanulmányozott. Tartalmukból ítélve a völgylakók nem igazán gyarapították okos gondolataik számát, sőt, épp ellenkezőleg: mostanság kizárólag az érdekli őket, hogy boszorkányokhoz járjanak szerelmi bájolásért, banki hiteleket vegyenek fel fölösleges kacatok megvásárlására, meg hogy drága fodrászszalonokban nyírassák le a háziállataik szórét.

-Ha az Isten büntetni akarja az embert, elsőként az eszét veszi e l- ingatta a fejét Ovanesz, miközben mélyen leszívta a keserű dohányfüstöt."

/Narnie Abgarjan: Égből hullott három alma/