Minden, ami Amerika!

A legutóbb olvasott könyveim...Fekete István füves könyvének is lehet hívni ezt a kis könyvet. Tele van bölcsességekkel, megfigyelésekkel .Minden szava kincs, elfér az almárium egyik fiókjába, s bármikor előveheti az ember, mindig szórakoztató.

A másik könyv...hát nem is tudom mit írjak .Egy apró mellé fogás volt, valami másra gondoltam, amikor olvastam a tartalmát. Jó könyv, ez vitathatatlan, pár nap alatt kivégeztem, ami nálam annyit tesz, hogy nem unatkoztam olvasás közben.

De jó is lenne, ha az olvasás is ragályos lenne! Vagy lehet hogy az is? Az olvasó szemüveg eléggé felkeltette Marci érdeklődését, de rájött azóta, hogy egy szemüveg aligha tanítja meg olvasni. Viszont az állatos könyvek nagyon lekötik, legyen sok kép, s persze ember, aki minden egyes állat nevét elolvassa.

Az ősgyíkoknál kicsit mindig gondban vagyok, a nyelvem majdnem kitörik, és nem szeretném ha gond lenne később a nevekkel, amikor majd tényleg ismerni fogja a betűket ?

 Hét évesen még mindig itt vagyok, de alig leng már a zászló, erőtlen szél fújja. Néha elered az eső is, s ilyenkor csodás a szivárvány jelenik meg az égen,  de az emberek sietnek, mindenki fut a dolga után, s bizony alig akad valaki, akinek lenne ideje feltekinteni arra a röpke időre, még ott van az a bizonyos látomás.

Még itt vagyok, igaz , ez már nem a régi megszokott hely, de még maradok, még egy kis szellő fújdogál, addig itt leszek, és megpróbálok szivárványt varázsolni , a csillagok és sávok tengerében.

Marcika elárulta egyik vágyát, hogy nagyon szeretne egy szemüveget. Gondoltam, nála most jött elő az a korszak, ami az én lányaimnál is megvolt, mikor is kicsit bohóckodunk, egy színes szemüvegben, akár a nagyok.

Vettem neki egy szép gyerek szemüveget/ nem ezt, ez a második neki/ és feltette, forgott, pörgött benne, egyszóval örült neki. Másnap jött, és kérdeztem tőle, hogy meg van-e még a szemüvege ?-

- Már nincs , széttörtem!. -felelte kissé dühösen.

-És mért , talán nem tetszett?- kérdeztem én.

-Én olvasó szemüveget akartam, és az nem az volt.

.

Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen kicsi gyermekben mennyi a logika...itthon senki sem szemüveges, csak olvasáshoz használunk szemüveget, és ő azt látta ezidáig, hogy egy szemüveggel bizony olvasni lehet.

A sok befőzés, kertezés-öntözés mellett alig van időm sütni mostanában, de azért a minap megsütöttem ezt a finom túrós sütit. Ez a második találkozásom vele, és most is remekül sikerült, mindenkinek ízlett.

Túrós , mazsolás édesség, de azért van rajta hab is és egy kis lekvár, a legfinomabb sárgabarackból.Tavaly ilyenkor úgy emlékszem a recepttel együtt hoztam...talán próbáljátok ki ti is, és írjatok véleményt.

Fantasztikusan jó könyv volt...ezt a részletet megjelöltem még az elején, hogy elhozom ide, olvasni nektek.

Engem lenyűgöz, hogy két testvér ennyire szereti egymást. Ragaszkodás a végtelenségit, egészen az öreg korig.

"Otthon, Sadbagban Pari egy régi bádog teásdobozt tartott a párnája alatt, amit Abdullahtól kapott. Rozsdás fémkapocscsal záródott, és a tetején egy szakállas indiai férfi volt turbánban, hosszú vörös köpenyben, két kezében gőzölgő teáscsészét fogott. Ebben a dobozban pihent az összes madártoll, amit Pari összegyűjtött. Minden kis holmija közül ezeket szerette a legjobban. Mélyzöld, sötét, borszínű kakastollak; egy galamb fehér farktolla; egy verébtoll, barna, mint a föld, kis sötét foltokkal; és amire Pari a legbüszkébb volt, egy ragyogó, zöld pávatoll, a végén hatalmas, gyönyörű pávaszemmel.

 Ezt az utóbbit Abdullahtól kapta ajándékba két hónappal ezelőtt. Abdullah hallott egy fiúról egy másik faluban: az ő családjuknak volt egy pávája. Egy nap, amikor Apa lent dolgozott Sadbagtól délre, árkot ásott a városban, Abdullah átgyalogolt ebbe a másik faluba, megkereste a fiút, és kért tőle egy pávatollat. Hosszú tárgyalás következett, és a végén Abdullah beleegyezett, hogy a tollért cserébe odaadja a cipőjét. Mire hazaért Sadbagba az inge alatt a nadrágja derekába tűzött tollal, a sarka felhasadt, és kis, véres nyomokat hagyott a porban. A talpába tüskék, kőszilánkok ékelődtek be. Minden egyes lépésnél éles fájdalom hasított a lábába.

 Abdullah gyanította, hogy Parvana igen mérges lenne, ha megtudná, hogy elcserélte a cipőjét egy pávatollért. Apa keményen megdolgozott a tűző nap alatt, hogy meg tudja neki venni. Megkapja majd a magáét az asszonytól, ha kiderül a dolog. Talán még meg is ver, gondolta Abdullah. Néhányszor már azelőtt is megütötte. Erős, nehéz keze volt – megerősödött az évek alatt, amíg a nyomorék testvérét emelgette, gondolta Abdullah –, jól tudta, hogyan kell meglendíteni a seprűnyelet, vagy pontosan irányozni a pofont.

 De becsületére legyen mondva, Parvanának láthatóan semmi öröme nem telt benne, ha megütötte. És bizony tudott gyengéd is lenni a mostohagyerekeihez. Egyszer például varrt Parinak egy ezüst-zöld ruhát abból a vászontekercsből, amit Apa hozott Kabulból. Máskor pedig meglepő türelemmel tanítgatta Abdullahot, hogyan törjön fel egyszerre két tojást anélkül, hogy a sárgája kifolyna. Megint máskor megmutatta nekik, hogyan tekerjék-hajtogassák a kukoricacsuhát pici babákká, ahogy ők is csinálták a testvérével kiskorukban. Megmutatta, hogyan csináljanak ruhát a babáknak kis anyagdarabkákból.

 Csakhogy Abdullah jól tudta, hogy ezek csak kis dolgok, kötelességfélék voltak, és jóval sekélyebb kútból merítkeztek, mint az asszony Ikbal iránti szeretete. Ha egy éjjel kigyulladna a házuk, Abdullahnak kétsége sem volt, hogy Parvana melyiküket ragadná magához menekülés közben. Gondolkodás nélkül. Hiszen végül is nagyon egyszerű ez: ő és Pari nem Parvana gyermekei. A legtöbben a sajátjaikat szeretik. Azzal pedig nincs mit tenni, hogy ő és a húga nem tartoznak ilyen módon az asszonyhoz. Ők maradékok, egy másik nőtől.

 Megvárta, amíg Parvana beviszi a kenyeret, aztán végignézte, ahogy újra kijön a kunyhóból, egyik karján Ikballal, a másikban egy adag mosni való ruhával. Figyelte, ahogy lassan lépkedve a patak felé indul, megvárta, amíg eltűnik, és csak akkor surrant be a házba: a talpába fájdalom hasított, valahányszor a földre lépett. Bent leült, és felhúzta a régi műanyag szandálját: más lábbelije nem volt. Abdullah tisztában volt vele, hogy milyen értelmetlen dolgot csinált. De amikor letérdelt Pari mellé, finoman megrázva felkeltette a délutáni álomból, majd a háta mögül előhúzta a tollat, mint egy varázsló, akkor úgy érezte, megérte az egész – ahogy a kislány arcán kinyílt először a meglepetés, aztán az öröm; ahogy puszikkal borította az arcát; ahogy vihogott, amikor Abdullah a toll puhábbik végével megcsiklandozta az álla alatt –, és hirtelen már nem is fájt a lába egyáltalán.

/Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák/

"Megtanultam, hogy a világ nem látja az ember belsejét, hogy a legkevésbé sem érdeklik a reményei, az álmai és bánatai sem, amelyek a bőre, a húsa alatt rejlenek. Ennyire egyszerű, abszurd és kegyetlen az egész."

"Lenyűgözően bolond, megalapozatlan dolog az elsöprően nagy valószínűség ellenére is hinni abban, hogy az ember által irányíthatatlan világ nem veszi el tőle azt az egyetlent, aminek az elveszítését nem bírja elviselni. Hinni abban, hogy a világ nem pusztítja el az embert."

Miközben telik a paradicsomszezon /az uborkának lassan vége/ , befőzök és skandináv krimit olvasok.

Az első könyvem C.L.-től, és egészen jó krimi volt. Izgalmas , fordulatos és mégis kicsit múltba tekintő.

Pihenés közben jól esett kint a diófa alatt olvasgatni, és ráhangolódni közben az újabb feladatra, s az újabb könyvre is .

Tegnap őszibarackot főztem be...

De volt a héten "ruszli " elrakás is.../tudom , ennek nem ez a rendes neve, így megkérlek benneteket, segítsetek felfedezni nekem a valódi nevét/

Óriás uborka bél, csíkokra vágva, paprika, hagyma.Ezekből a zöldségekből van összeállítva, cukorral, ecettel, dekóval, borkénnel, szalicirrel.Egy éjjel állni hagyom, s másnap mehet az üvegekbe, hidegen, dunsztolás nélkül.

Főztem be még a héten kecsapot, málna és szeder lekvárt. Igaz nem sok lekvárt, de van még tavalyról rengetek üveggel, sok fajta gyümölcsből, de a málna az egyik kedvencem, s ha csak egyetlen kilót is kapok, azt is rögtön főzöm.

Mindenkinek további jó befőzést kívánok augusztusra is, de közben persze pihenőt , fürdőzést .

"-Yggdraszil az Élet Fája – magyarázta Frederik. – Ágai beborítják a világot, és felnyúlnak egészen az égig. De csak három gyökere van. Az egyik a Tudás Tavának vizébe merül. A másik a tűzbe. Az utolsó gyökeret pedig folyamatosan rágja-nyűvi egy szörnyűséges teremtmény. Amikor két gyökerét elemészti a tűz és a bestia, a fa kidől, és örök sötétség ereszkedik a világra.

– Tehát az Élet Fája elültetésének pillanatától fogva pusztulásra van ítélve.

Frederik rám irányítja tekintetét, és csendesen azt feleli:

– De még nem dőlt ki."

/Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje/

.

Egy nagyon érdekes könyv volt...igaz, előtte a földrajzot és történelmet tanulmányoztam az interneten, hogy igazán képben legyek, mert egy-egy ilyen tájleíró könyvnél jövök csak rá, mennyi mindent nem tudok.

Más népek, más élet, más szokások.Háborúk a gyarmatosítás idején, elszenvedett sérelmek, soha nem múló fájdalom....és mégis, egy kert építése feledtetni tudta némileg a bánatot. Új célja lett az életnek, megnyugvást és biztonságot hozott az elmúlt időszakra.

Olvassátok el, nagyon megrázó történet, mégis van benne valami enyhet adó báj, tea illatú kisugárzás.

"Világít fenn a nap az égen, de néha rá felleg borul..."

A harmadik virág nyílt ki a golgotavirágomon. Már csak egyetlen bimbó árválkodik, aztán várom a folytatást. Van ugyanis még egy cseréppel, de rajta egyetlen bimbó sem jött még. Egy helyen vannak tárolva és kint is egymás mellett vannak, egyszóval nem értem mitől van az , hogy az egyik virágzik, a másik nem.

Van vagy 7 éve, hogy kaptam egy nagy kaktusz levelet, akkora tüskék voltak rajta, hogy mi gyilkos kaktusznak neveztük el, pedig biztosan van rendes neve is. Minden ősszel és nyáron a gond van vele, mert mióta megnőtt több mint egy méteresre, alig lehet kihozni, berakni. Tavasszal úgy döntöttünk, kint marad, és lesz ami lesz. Most erre föl megmutatta magát nekünk, vagy megijedt talán ? Soha még virágot nem hozott, most meg 5cm-es bimbók csücsülnek a hatalmas levelein, kettő kinyílott ma reggelre, és teljesen ámulatba ejtett. Egy kicsike cserépben van, és még ki is kellett kötni, nehogy már elessen...de bizony eldőlt a cserép és a gyökerei a levegőben lógnak, most még fel sem tudjuk állítani, mert körben kis kaktuszok vannak, és nem akarjuk őket háborgatni.

Egyszóval azt hiszem a télre mégis bekerül....megsajnáltam...

Egy különleges színű leanderem nyílik...sötét bordó színű, van már sárga, rózsaszín, fehér...ő is régóta megvan, de most kezdett el virágozni

Két hétig olvastam ezt a könyvet. Nem is tudom milyen jelzővel illessem,,,Borzalmas de egyben megható történet. Tele idegen szavakkal és körmondatokkal. Lassan is ment, és ha valamit nem értettem, vissza kellett lapoznom. Kicsit kezdtem meginogni Amerika terén, de azért nem adják nálam ezt olyan könnyen, mert lehet, hogy Amerikában úgy teremnek a gyilkosok, mint eső után a gomba, de azért ez nem olyan magas arány a többi jó emberrel szemben, mert laknak ott bizony okos , ügyes , jó emberek is.

Amilyen sokáig tartott az olvasása, talán olyan sokáig marad velem ez a borzasztó történet is, egyhamar biztos nem fogom elfelejteni.

Ajánlanám mindenkinek, aki már legalább a középkorban van, habár azt hallottam már meg is filmesítették, és azt mindenki nézi, ha a sztori ennyire erőszakos, mint ebben a könyvben.

Ez egy kölcsön könyv volt, amit sajnos egy elég fiatalka lány vásárolt, mert ő is látta már a filmet, és el is akarta olvasni....úgy adta oda, hogy még egyszer el kell olvasnia, mert bizony nagyon nehéz könyv. Nekem a napok során, még olvastam, olyan érzésem volt, mintha egy mázsás zsákot vonszolnék magam után, amit alig bírom el....nehéz könyv, nehéz történet.

Jodi Picoult egy ilyen forma történetet írt meg a "Tizenkilenc perc"-ben, de ő egy egész más stílusú író, könnyedebb hangvétel, érthetőbb szöveg és nem ennyire szörnyűséges vég. Hát tessék csak olvasni, ha jó az idegrendszerünk.

Éljen Amerika ezen a szép napon! Egy amerikai blogból igazán nem maradhatnak ki a nekik szóló jó kívánságok.

Csillagaival és sávjaival éljen továbbra is ez az óriási szövetség, mutassa meg , hogy lehet békében is élni egymás mellett.