"-Yggdraszil az Élet Fája – magyarázta Frederik. – Ágai beborítják a világot, és felnyúlnak egészen az égig. De csak három gyökere van. Az egyik a Tudás Tavának vizébe merül. A másik a tűzbe. Az utolsó gyökeret pedig folyamatosan rágja-nyűvi egy szörnyűséges teremtmény. Amikor két gyökerét elemészti a tűz és a bestia, a fa kidől, és örök sötétség ereszkedik a világra.
– Tehát az Élet Fája elültetésének pillanatától fogva pusztulásra van ítélve.
Frederik rám irányítja tekintetét, és csendesen azt feleli:
– De még nem dőlt ki."
/Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje/
.
Egy nagyon érdekes könyv volt...igaz, előtte a földrajzot és történelmet tanulmányoztam az interneten, hogy igazán képben legyek, mert egy-egy ilyen tájleíró könyvnél jövök csak rá, mennyi mindent nem tudok.
Más népek, más élet, más szokások.Háborúk a gyarmatosítás idején, elszenvedett sérelmek, soha nem múló fájdalom....és mégis, egy kert építése feledtetni tudta némileg a bánatot. Új célja lett az életnek, megnyugvást és biztonságot hozott az elmúlt időszakra.
Olvassátok el, nagyon megrázó történet, mégis van benne valami enyhet adó báj, tea illatú kisugárzás.
"Világít fenn a nap az égen, de néha rá felleg borul..."
Utolsó kommentek