.
Tatiosz:
Ágisz boldogsága
.
Egy napon Ágisz beállított a Mesterhez:
- Nagy a családom, és túl kicsi az
ágyam - mondta zaklatottan.
A Mester szótlanul intett, hogy foly-
tassa a történetét.
- Kis házam parányi szobájában ha-
tan alszunk egy ágyban: a feleségem, két
fiam, apósom, anyósom meg jómagam -
mondta Ágisz szenvedő arccal.
- Mit tehetek érted? - kérdezte a
Mester.
- Kérlek, adj nekem tanácsot, kit űz-
zek el a házamból, hogy nyugalmat és
boldogságot leljek? A feleségem a másik
felem, a gyermekeim meg túl kicsik,
apósorn, anyósom pedig már öregek.
- Értem - válaszolta a Mester. -
Hány állatod van?
- Állatok? - csodálkozott Ágisz, majd
ujjain leszámolta mind a nyolcat. - Két
kutya, egy ló, egy tehén, négy birka.
- Jól van. Akkor fogd meg őket,
vidd be a házadba, és lakjanak veled egy-
szobában. Az ágyadat se tagadd meg
tőlük
Ágisz hazatért, és úgy cselekedett,
ahogy a Mester tanácsolta. Néhány nap
múlva lóhalálában ismét felkereste a
Mestert.
- Végem van! Szenny és bűz, vo-
nyítás, bégetés és nyihogás zavarja a
nyugalmamat. Megőrülök! Mondd meg,
mitévő legyek?
- Menj haza, és tereld be az ál!atokat
az óljukba.
Ágisz ismét úgy tett, miként a Mes-
ter tanácsolta, és már másnap visszatért
hozzá ragyogó arccal.
- Milyen gyönyörű az élet! - kiáltotta
örömében. - Az állatok kint, mi bent. Az
életünk: akár a mennyországban. Rend
van, és csönd honol kis házam parányi
szobájában. Most már tudom, mi a bol-
dogság!
Utolsó kommentek