...ma véletlenül a kezembe akadt egy nagyon kedves könyvem...

...az idézet ebből...

...meg kell jegyeznem ezt a könyvet az összes körülöttem élő ember elolvasta, és mindenkinek tetszett...

„Az ember lelke tele van olyan dolgokkal, gondolatokkal, igazságokkal, amelyek - jelképesen - olyanok, mint azok a különleges csillagszórók, amelyek kör, háromszög és rombusz alakúak, és alul kell meggyújtani őket, hogy két irányba, felfelé égjenek. Tehát teli van a lelked ilyen csillagszórókkal.
Ezek állandóan a lelkedben égnek, ha egyetértesz velük. Azok a célok, értékek, gondolatok és igazságok viszont NEM égnek, amelyeket nem szeretsz, vagy elutasítottad őket, vagy egyszerűen számodra ismeretlenek. Mindenkinek ilyen a világa: mindenről van csillagszórónk, ami vagy ég, vagy nem.
Éghet kicsi szikrákkal és éghet nagyon hevesen, szenvedélyesen is. Akkor égnek a leghevesebben, ha két csillagszórót összeillesztünk, és ugyanolyan alakjuk van. Egymásba illenek.

Ha valami nagyon fontos nekünk, akkor nagyobb csillagszórót növesztünk neki, ha kevésbé fontos, akkor kisebbet.
Szóval, ha két ember találkozik és beszélgetni kezdenek, akkor egyre jobban belelátnak egymás lelkébe, és jobb esetben gyönyörködnek egymás csillagszóróiban, egymás lelkének igazságaiban. Ekkor ilyeneket mondanak: „Tényleg? Te is így gondolod? Ugye, hogy ez a legszebb könyv?! Nem hittem volna, hogy Te is olvastad! Jaj, de nagyszerű!" - ha éppen egy könyvről van szó. Ez tényleg nagyszerű élmény. Illesztgetik a csillagszórójukat...

Csakhogy ugyanez a két ember rátalálhat más témára is, azaz más csillagszóró is szóba kerülhet. Ha ez - mondjuk - a politika, a fogyókúra vagy a perzsa macskák szőre, akkor előfordulhat, hogy az egyiküknél kör alakú csillagszóró lesz, amelyik pattogó szikrákkal ég, ugyanakkor a másik ember világában ezen a helyen háromszögű csillagszóró van, amelyet sosem gyújtottak meg, és olyan kicsi, hogy alig látszik. Hirtelen mindenki érezni fogja, hogy „hidegebb" és „sötétebb" lett. Ez már nem lesz a továbbiakban feltétlenül egyszerű helyzet.

A férfiak és a nők világában nagyon gyakran máshol égnek a csillagszórók, és még véletlenül sem hasonló formájúak, nagyságúak. Ez okozza a legtöbb nehézséget. Különösen egymás szeretetében. Hogyan értem ezt?
A következőképpen:

Mielőtt úgy döntesz,
hogy boldoggá akarsz tenni valakit,
értened kell az Ő csillagszóróihoz.

Ez azzal kezdődik,
hogy meg kell figyelned a lelkét.
Meg kell ismerned a csillagszóróit,
hogy hol vannak,
mennyire fontosak a SZÁMÁRA,
és hogyan égnek.

Ha ezt elmulasztod,
és csak próbálkozol Őt jól szeretni,
magadból kiindulva, a magad módján,
akkor csalódni fogsz,
mert NEKI más lesz fontos,
amit TE elfelejtesz megismerni.

A férfiak és a nők egyaránt sokat panaszkodnak arról, hogy mennyi mindent megtesznek a másikért, de a másik nem értékeli kellőképpen a szeretetüket. Hát, íme annak a tünet-együttese, amit csak egy a „Csillagszóró Akadémián" szerzett diploma hozhat helyre.
Ha találtunk a másik lelkében egy olyan kicsi csillagszórót, amely nem ég, de nekünk nagyon fontos, megpróbálhatjuk egy ideig hozzáérinteni a saját lobogásunkhoz, hátha meggyullad. A tűz terjed ugyanis. Ilyen a természete. Igenis képesek vagyunk egymással megszerettetni új dolgokat, felcsigázhatjuk egymás érdeklődését a számunkra kedves dolgok irányában, de TUDNUNK KELL, hogy mikor elég és mikor reménytelen.
Természetesen nagy harmónia csak akkor lesz köztünk, ha a legnagyobb, a legfontosabb csillagszóróink összeillenek, vagy nem zavarják egymást.
Egy pár szeméből, ahogyan egymásra néznek, mindig kiolvasható, éppen mennyi csillagszóró világítja be lelkük közös részét.

Vannak olyan emberek, akiknek a csillagszórói annyira hidegek, hogy a mi ragyogásunkat is képesek lehervasztani. Erre vigyáznunk kellene, mert szükségünk van önmagunkra, hiszen a csillagszóróink hozzánk tartoznak."

(Paeli Suutari: A Suutari-levelek )