.
Mivel erősen romlik a kamrában az alma, amin nem lehet csodálkozni, hiszen április van, valami olyasmit sütöttem, amibe alma kellett.
Ezt a rácsos almáspitét készítettem már máskor is, /recept az előző sütésnél/ csupán a lekenésénél változtattam. Eddig tojással szoktam lekenni, de az eredeti receptben egy lekváros, cukros , citromleves keverék áll, most ezt készítettem és forrón lekentem vele a már megsült rácsos sütit.
.
" Nem hiszem, hogy Isten állandóan téged néz az égből és mindig megsúgja neked, hogy mit csinálj. De adott neked gondolkodó elmét, amivel fel kell ismerned, mi a teendőd. A pillanat felismerésének fontosságáról írtam, hogy mindenki háza előtt elmegy egyszer a Fehér Ló. A tiéd előtt is. És ha nem találod el, mikor jár ott - nem biztos, hogy visszajön. Észre kell venni. Ez magatartás kérdése. Neked kell döntened: mit teszel, mit bírsz? Szóval a kiút egyfajta magatartás. Ha elengeded magadat és visítasz, semmire se mész. Vízből sem lehet kimenteni azt, aki csak rúgkapál és ordít. Tehát meg kell tanulnod, mi az emberi méltóság és azt is: nem te vagy a teremtett világ középpontja. "
/ Aczél Judit (szerk.): Ne félj!
Beszélgetések Szabó Magdával /
.
ZSOLTÁR
-részlet-
.
Tele van az élet jóval: kenyérrel-tisztával,
sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább
létet.
.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak-hogy
vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden
vétket.
.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél,
Istenország.
Adjál, Uram-enyhet adni: ne kelljen így
megfáradni
.
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány,
vagyok farkas:
Adjál, Uram, menedéket, félelmemül ne rakj
fészket.
.
Fiókád-én elesetten keresgéllek
elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről
gondoskodni:
.
család, béke, galamb, alma, s cifraságom
fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos
cifraságom.
.
Adjál, Uram, nekem békét, add az ember
menedékét,
segíts nekem, Uram, árván: vagyok- félben
-a szivárvány,
.
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső
menedékben.
Nem kell dohány, nem kell talmi, csak én
tudjak irgalmazni;
.
vegyél el a terheimből, adjál többet
terveimből
társat kérek, menedéket, terveimben rakjál
fészket;
.
tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem
elveszni.
Ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem
Irgalmaztam:
.
bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg
a vereséget,
Segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt
Ember lenni.
.
/Nádasdi Éva/
.
Ma végre volt időm is és kedvem is, hogy elkészítsem ezt a finom diós csemegét.
Köszönöm Margit a receptet, nagyon ízlett mindenkinek, úgy hogy meg fogom ismételni hamarosan, mert az egy adag nagyon kevés volt.
.
"Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos „ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen, azt a tudat rögzíti abban a végtelen hálózatú kompjúterben, ami az agyunk."
.
/ Aczél Judit (szerk.): Ne félj!
Beszélgetések Szabó Magdával /
.
Mostanában nem nagyon sütöttem süteményt, valahogy nem ment sem testileg , sem lelkileg.
Tegnap végre rászántam magam és sütöttem egy tepsi pöttyös mézes sütit.
Mára már jól beszívta a krémet a kemény mézes tészta, és szépen lehetett szeletelni, igaz, nem sok maradt belőle.
Elfogy ez akkor is, ha kinyomódik a krém a még kemény lapok közül, nem válogatós senki sem.
.
.
Van úgy hogy csak gyűlik és gyűlik , még megpróbáljuk tömni azt a zsákot, de nem bírja és kihasad...szétgurulnak életünk nehéz percei...
.
Ahogy telnek március utolsó napjai, úgy érzem egyre sötétebb lesz felettem az ég. Van , hogy minden egyszerre jön, s hiába igyekszik az ember, elkerülhetetlenek a borús napok.
A temetés után összeszedtem egy jó kis megfázást, magam sem tudom hogyan, hiszen amúgy is vigyázok minden lépésemre, a reumám miatt, nem akarok még több gondot a szervezetemnek, mégis...jött és itt ragadt. Egy álló hétig alig tudtam levegőt venni a dugult orromtól, tüsszögéstől, köhögéstől. Majd csak túl leszek rajta, gondoltam. De nem. Utána a derekam következett, ami annyira fájt, hogy végül nem tudtam megfordulni az ágyban. Kihúztam egy hétig, fájdalomcsillapítóval, de tegnap már a felkelés is nehezemre esett.
Nincs mese, reggel irány az orvos , valamit csak ad erre az állandóan felerősödő fájdalomra.
Hát persze nincs egy fekete ruhakölteményem, még nem volt sem időm sem erőm elmenni vásárolni valami praktikus, meleg göncöket, hogy ne pirosba no meg sárgába járjak...nálam azért van külső gyász is, nem csak belső. Amit találtam, felvettem, de hát így is úgy nézhettem ki, mintha egy seprűnyelet öltöztettek volna fel a kilencvenes évek divatjába, mert volt némi súlycsökkenésem is az elmúlt évben. Sebaj, gondoltam, hiszen U Maj azt mondja a „Hazatérés"-ben, a szem rossz tanácsadó, becsap minket, ha csupán rá hallgatunk, hiszen nem biztos, hogy az van odabent is, ami kívül, / aki ismer, annak mindegy mit veszek fel, de hogy a Hazatérést nem olvasta mindenki, abban biztos vagyok/...Az eső szemerkélt, így még az is gondot okozott. Van a táskámban egy citromsárga ernyő, amolyan vésztartalék, de most ez valahogy nem jön be nekem, elkezdtem keresgélni anyám barna kockás ernyője után, rám jött a bőgés. -Abba hagyni azonnal!... parancsoltam magamra, nagy levegő, benn tartani, ötig számolni, vagy azt szeretnéd, hogy teljesen őrültnek tartsanak, csak nem akarsz napszemüveget tenni a szitáló esőben ?
Abba hagytam, erőt gyűjtöttem . Az orvosnál végül 1 óráig vártam , hogy sorra kerüljek. Már van gyógyszerem, s bízom benne, hogy egyszer majd csak kisüt a nap.
És eszembe jutott Skyppy, még ezt írom, próbálok pozitívumot találni a mai napra, hogy kicsit jobb legyen.
Nem is egyet, sőt hármat is találtam így hirtelenjében.
1. Reggel azért mégis csak ki tudtam mászni az ágyból, ha négykézláb is, de nem maradtam ott.
2, Miután haza értem két óra előtt, farkas éhes voltam, egyszóval még nem tette tönkre a gyomromat a sok fájdalomcsillapító.
3. El tudtam mosogatni, állva, és még nagyjából össze is rámoltam.
Hát kell enné több? Biztos , hogy ez én vagyok? Egész biztosan nem ez volt a legszebb napom márciusban, de sose legyen rosszabb....gondoltam, és még mindig borús odakint, és idebenn is...valahogy nem akar tisztulni...
.
Majd reggel jobb lesz, s talán kiradírozom az egész nyafogást...festek majd színes álmokat, és színes virágokat...képzeletben ...
"Legjobban azonban azokat az órákat szerette, melyeket U May társaságában töltött. A gyerekek félkörben helyezkedtek el az idős szerzetes körül,s Tin Vin mindig az első sorban, alig két méterre ült tőle. az öregember hangja még mindig olyan erővel és varázzsal hatott rá, mint amikor először találkoztak. Ha csendben is volt U Maj, mert azt a fiatalabb szerzetest engedte beszélni, aki a tanításban segített neki, Tin vin akkor is érezte a jelenlétét. Megnyugtatta. A biztonság érzetét nyújtotta, amit eddig nem ismert.. Gyakran ülve maradt, amikor a többi gyerek felállt és elment. Ilyenkor U Maj közelébe húzódott, és kérdésekkel halmozta el..Különösen az érdekelte, hogyan éli meg a vakságot.
- Miért nem látsz?- kérdezte Tin Vin egy napon.
- Ki mondta, hogy nem látok?
- Szu Csi. azt mondta, vak vagy.
- Hogy én vak? Sok évvel ezelőtt valóban elvesztettem a látásomat. De ettől még nem vagyok vak. Csak éppen másképpen látok- Szünetet tartott, majd viszonozta a kérdést. - És te? Te vak vagy?
Tin Vin elgondolkozott.
- Tudom, mikor van világos és mikor sötét, de többet nem látok
- De orrod csak van, amivel szagolni tudsz?.
- Persze
- És füled is van, amivel hallani lehet?
- Természetesen az is van. - Tin Vin habozott, vajon elmesélje-e U Majnak az élményét, amit különös hallásával kapcsoltban észlelt. Igaz, hogy több hét telt el azóta, s már maga sem volt biztos benne, nem képzelgés volt-e az egész csupán. Inkább nem mondott semmit.
- Mi másra van még szükséged?- kérdezte U Maj.- A lényeges dolgok amúgy is láthatatlanok. Arra biztat, hogy maradéktalanul bízzunk benne. Azt gondoljuk, hogy ismerjük a körülöttünk lévő világot, holott csak a felszínt vagyunk képesek észlelni. Meg kell tanulnunk megragadni a lényeget, a dolgok szubsztanciáját, ám ebben a szem inkább hátráltat bennünket. Eltereli a figyelmünket. Hagyjuk elvakítani magunkat, és még élvezzük is. Aki a szemére hagyatkozik, elhanyagolja a többi érzékszervét, és most nem csak a szaglásra és hallásra gondolok. Arra az érzékszervre gondolok, amely bennünk lakik, még ha nincs is neve. Az egyszerűség végett hívjuk csak a szív iránytűjének. "
.
" A problémát nem a szem és nem is a fül jelenti, Tin Vin. A düh vakká és süketté tesz. Ahogy a félelem is vakká és süketté tesz, vagy az irigység és a bizalmatlanság. Ha düh vagy félelem kerít hatalmába, összezsugorodik és eresztékeiben roppan meg a világ. Számunkra pontosan ugyanúgy, mint azok számára, akik szemükkel látnak. Legfeljebb ők nem veszik észre."
/Jan-Philipp Sendker:Hazatérés/
.
"A halál éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a születés. .Senki sem tud elszaladni előle, ezért értelmetlen szembeszegülni vele. Jobb, ha az ember elfogadja a halált az élet természetes részeként, és nem retteg tőle."
.
/Jan-Philipp Sendker:Hazatérés/
Utolsó kommentek