"Legjobban azonban azokat az órákat szerette, melyeket U May társaságában töltött. A gyerekek félkörben helyezkedtek el az idős szerzetes körül,s Tin Vin mindig az első sorban, alig két méterre ült tőle. az öregember hangja még mindig olyan erővel és varázzsal hatott rá, mint amikor először találkoztak. Ha csendben is volt U Maj, mert azt a fiatalabb szerzetest engedte beszélni, aki a tanításban segített neki, Tin vin akkor is érezte a jelenlétét. Megnyugtatta. A biztonság érzetét nyújtotta, amit eddig nem ismert.. Gyakran ülve maradt, amikor a többi gyerek felállt és elment. Ilyenkor U Maj közelébe húzódott, és kérdésekkel halmozta el..Különösen az érdekelte, hogyan éli meg a vakságot.
- Miért nem látsz?- kérdezte Tin Vin egy napon.
- Ki mondta, hogy nem látok?
- Szu Csi. azt mondta, vak vagy.
- Hogy én vak? Sok évvel ezelőtt valóban elvesztettem a látásomat. De ettől még nem vagyok vak. Csak éppen másképpen látok- Szünetet tartott, majd viszonozta a kérdést. - És te? Te vak vagy?
Tin Vin elgondolkozott.
- Tudom, mikor van világos és mikor sötét, de többet nem látok
- De orrod csak van, amivel szagolni tudsz?.
- Persze
- És füled is van, amivel hallani lehet?
- Természetesen az is van. - Tin Vin habozott, vajon elmesélje-e U Majnak az élményét, amit különös hallásával kapcsoltban észlelt. Igaz, hogy több hét telt el azóta, s már maga sem volt biztos benne, nem képzelgés volt-e az egész csupán. Inkább nem mondott semmit.
- Mi másra van még szükséged?- kérdezte U Maj.- A lényeges dolgok amúgy is láthatatlanok. Arra biztat, hogy maradéktalanul bízzunk benne. Azt gondoljuk, hogy ismerjük a körülöttünk lévő világot, holott csak a felszínt vagyunk képesek észlelni. Meg kell tanulnunk megragadni a lényeget, a dolgok szubsztanciáját, ám ebben a szem inkább hátráltat bennünket. Eltereli a figyelmünket. Hagyjuk elvakítani magunkat, és még élvezzük is. Aki a szemére hagyatkozik, elhanyagolja a többi érzékszervét, és most nem csak a szaglásra és hallásra gondolok. Arra az érzékszervre gondolok, amely bennünk lakik, még ha nincs is neve. Az egyszerűség végett hívjuk csak a szív iránytűjének. "
.
" A problémát nem a szem és nem is a fül jelenti, Tin Vin. A düh vakká és süketté tesz. Ahogy a félelem is vakká és süketté tesz, vagy az irigység és a bizalmatlanság. Ha düh vagy félelem kerít hatalmába, összezsugorodik és eresztékeiben roppan meg a világ. Számunkra pontosan ugyanúgy, mint azok számára, akik szemükkel látnak. Legfeljebb ők nem veszik észre."
/Jan-Philipp Sendker:Hazatérés/
Utolsó kommentek