Csinszka, a csucsai várkisasszony
A kék szalon azt a pillanatot őrzi, amikor ők ketten örökre elszakadtak. A Veres Pálné utca 4. szám alatti emeleti lakásban a Boncza-birtokról, Csucsáról hozott óra ma is negyed kilencet mutat. 1919. január 25-én, hétfőn délőtt ekkor halt meg Boncza Berta férje, Ady Endre.
Különös házasság volt az övék. De különös házasság volt az is, amelyből 1894. június 7-én gyermek született: „egy groteszk kislány ... akinek senki sem örült" - írja magáról Életem könyve című visszaemlékezésében Boncza Berta. De mi volt különös abban, hogy 1893. július 4-én törökfalvi Török Berta és désfalvi Boncza Miklós országgyűlési képviselő házastársak lettek? Az, hogy Boncza saját nővérének leányát, azaz édes unokahúgát vezette oltárhoz azon a nyári napon.
A kis Berta rövid pesti kitérővel Csucsáról utazik abba a svájci internátusba, ahol egy barátnőjétől kapott pakkból beköltözik az életébe Ady. „Először egy fényképen láttam meg az arcát és megszerettem. Jellemző akkori önmagamra, hogy a könyvek hetekig fölvágatlanul hevertek az intézeti lányszoba asztalán, de a költő képe keskeny kis aranykeretet kapott" - emlékszik vissza. 1911-ben születik az első Adynak szóló levél, és ezzel veszi kezdetét a közel négy évig tartó papír-tinta kapcsolat, amelyet a tizenéves lány kezdeményez, és évekig bátyám-húgom hangulatban telik. „1912 nyarán hazajöttem Svájczból Csucsára - levelezésünk meleg és tiszta barátsággá fejlődött ... de akkor ott Csucsán éreztem meg először, hogy végzetesen szeretem Adyt, akit soha nem láttam, testi figuráját el sem tudtam képzelni jóformán" - írja Boncza Berta.
A képkeret évek óta őrzi a költő portréját, az 1913-as esztendő nyara azonban mindkettejüket mátkaságban találja. Ady frigye meghiúsul, és egyre több helyen szólja el magát, hogy az ismeretlen csucsai lányt szemelte ki feleségnek. 1914. április 23-án „Ady Endre, váradi lumpolások után, este 9 óra tájban kikötött nálunk" - emlékszik az oly áhított találkozásra Berta. És itt, Csucsán, ahol egykor „Boncza Berta-Bimbi református hajadon"-t megkeresztelték, újabb keresztelő zajlik, a magát tréfából lengyel grófnak kiadó Ady Csacsinszkyvá, Bertuka pedig Csacsinszkává, később Csinszkává lesz a költő által.
„A leánykérés fontosabb mozzanataiból nem emlékszem másra, mint hogy Ady ... azt mondta, hogy legjobban szeretne felpakkolni és elvinni ebből a sok zavarosságból. ... Erre én valami olyasmit feleltem ... engem elvenni lehet és nem elvinni." - emlékszik Csinszka. Végül az atyai beleegyezés hiányában, de árvaszéki engedéllyel 1915. március 27-én keltek egybe.
„Természetesnek tartom vállalt sorsomat. Nem vagyok martyr. Boldog vagyok!" - írja meoárjában, mikor Adyt először látja magánkívül részegnek. És valóban boldog feleségként szerez bútort, padlófilcet, textíliát, hogy megteremtse közös pesti otthonukat a Veres Pálné utcában (ahol ma az Ady Emlékmúzeum működik).
Évekkel később, a Nyugatban Csinszka halálára írt nekrológjában így vall kettejük szerelméről Schöpflin Aladár: „Csinszka jelentette Ady életében a tiszta, lágy szerelmet. ... Csinszka, kis szőke úrilány, vagy húsz évvel fiatalabb nála, kedves, friss, csacsogó, hízelgő és zsörtölődő - a szerelemben való megnyugvást adta neki, az élet utolsó szépségét akkor, amikor már lelkére sötét árnyakat vetett a háború és sürgette a vég felé a betegség. Szebbet nem adhatott nő költőnek".
...
[ELLE 2008/06]
Utolsó kommentek