Minden, ami Amerika!

Már nagyon közel a Halloween....ma kifaragtuk végre a töklámpásokat....:)...az egyiket a cicáknak, cica formára...:)

....végre süt a nap.........délután lesz időm és kedvem is dolgozni egy kicsit a kertben....a tegnapi esőzés keresztül húzta a számításaimat, de mintha ma ki akarna engesztelni az "idő".....:)....elfogadom.....:)

....a számítógépet addig átengedem a cicáknak....:)

....ez biztos???...és nem kell már az újságot olvasnom??? :o

...de felváltva ám.......mert nekem is van pár elintézni való ügyem....:)

"Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő."

(Tatiosz)

....és , hogy érdemes várni, mert az idő elhozza a várt gyümölcsöt, itt megnézhetitek

"Biztos lehetsz benne, hogy a megfelelő időben azt kapod, amire szükséged van."

  ....ha felébredtek, ne felejtsétek átállítani az órákat....:)....

  .....ez most egész fura, de jó....hét előtt és már világos van....

.

"Engem nagyobb sírás feszít ma
olyan sírás hogy hol egy csöpp a földre
hull könyeiből, könyek fája nőjön
és könyet záporozzon minden ág"

                   *

"Ady mondta: nem szabad sohse sírni
és mégis mennyit sírt szegény -
Nem őszintébb vagyok-e én?"

 

....ez csupán egy idézet....semmi több...én nem sírok, csak idéztem....... mikor erre ráleltem, az járt a fejemben, meg kell osztanom veletek is....

...könnyek, férfi könnyek....

...Obama azon a napon, mikor megnyerte a választásokat....:)...néhány könnycsepp neki is legördült akkor....

.

Ne sírj a kedvemért
Töröld meg lelked ablakát
Had lássak újra rajta át,
Álmaimnak tiszta kék egét.

Ne sírj a kedvemért, ne sírj...

A világ keménynek nevel
Tanítja minden gyermekét.
A függönyt gyorsan tépjed szét,
Mit könnycsipkéből a bánat rálehelt.

Ne sírj a kedvemért, ne sírj ....

Ne sírj a kedvemért,
Én inkább éneklek neked
És ha több kell könyöröghetek
Vagy sírhatok a Te jó kedvedért.

(Demjén Ferenc : Ne sírj!)

A Mester azt mondja: "Ha sírnod kell, sírj úgy, mint egy gyerek. Te is voltál egyszer gyerek, és a sírás egyike volt azon dolgoknak, melyet megtanultál életedben. Mert életedhez tartozik. Soha ne felejtsd el, hogy szabad vagy, és nem kínos kimutatnod érzelmeidet. Ordíts, zokogj hevesen, légy hangos, ha odáig vagy - mert így sírnak a gyerekek, és ők tudják, hogyan nyugtatják meg gyorsan szívüket. Megfigyelted már valaha, hogyan hagyják abba a gyerekek a sírást? Valami más útra tereli gondolataikat, valami más eltereli figyelmüket egy új kaland felé.
A gyerekek gyorsan abbahagyják a sírást. Nálad is így lesz, de csak akkor, ha úgy sírsz, mint a gyerekek."

(Paolo Coelho: A vándor)

...van még pár csillag a tenyeremben....ha akarod, megosztom veled.......csak nyújtsd ide a kezed....

....egyedül semmi nem jó....és a csillagok is elvesztik varázsukat....

...Skyppynek, hogy tudja, ha nem is vagyok mindig, azért mégis itt vagyok lélekben....

"/.../mindent véghezviszek, amit egyszer elhatározok, ebben nem ingathat meg semmi, ez a nagyszerű, ez az akaraterő, amit nem örököltem senkitől, belőlem nőtt ki, mint a karom vagy az újjam karcsúsága..."

Jókai Anna

Menyország és pokol...

Egy ember mennyről és pokolról beszélgetett az Úrral.
- Jer, lásd a poklot! Mondta az Úr.
Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy pörkölttel telt hatalmas üstöt.
Csonttá-bőrré soványodtak, arcuk beesett. Mindegyik kanalat tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott volna, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt.
Leírhatatlanul szenvedtek.

- Most jer velem a mennyországba - hívta a férfit egy idő múlva az Úr.

Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az első, ugyanaz a húsos üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelű kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jótáplált.
- Nem értem - csodálkozott a férfi - Miért boldogok ezek, és miért nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz.
- Ó, ez igazán egyszerű - mosolyodott el az Úr - Az itteniek megtanulták egymást etetni!

forrás:thesecret...