Minden, ami Amerika!

 " Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik.
Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton
ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet.
Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint
egyszerű szobatársi kapcsolat.
A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi
csak lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst
merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy
levelet, csak hogy biztos legyek benne.
Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és
azt sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te
itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam!
Nem mondom, hogy te lefeküdtél azzal a lánnyal, de azt sem mondom hogy nem.
De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen
megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"

 kaptam, megosztom veletek

Márvány szelet

Hozzávalók: 6 tojás (külön választva)

20dkg kristálycukor

6 kanál hideg víz

1 vaníliás cukor

20 dkg finom liszt

1 sütőpor

Krém:

3,5 dl tejben megfőzünk 1 kakaós pudingot, majd ha hidegre hűlt, adunk hozzá 20 dkg vajat, 2 evőkanál porcukrot, egy evő kanál kakaót

Ezt a hideg piskótára kenjük

Gőzön vert hab:

4 tojás fehérjét 20 dkg kristálycukorral gőz fött habosra, verünk. Majd levéve a gőzről még egy kicsit verjük, ha már langyos, a kakaós krémen elsímítjuk.

Csoki máz:

2 kanál kakaó, 4 kanál cukor, 3 kanál hideg víz, ezt felfőzzük, majd a tojáshabra csurgatjuk.

(kimarad 4 tojás sárgájánk, de ezt lefödve 1-2 napig tárolhatjuk a hűtőben)

*

...egyhete márványtortát sütöttem,nagyon kapós volt,így most hétvégén már nem torta, csupán sütemény formában ugyan azt...

...és kipróbáltam egy új receptet is..."Gombával töltött disznókaraj" -t csináltam, amerikai krumplival és répasalátával...

...a cicák is imádták a jó időt...Vörcsike a szilvafa alatt heverészett, miközben hullott rá a virágszirom...:)

...Kendy úgy kiterült a nagy melegben, hogy még a mérete is megnövekedett...:)...hosszabbra nyúlt az átlagosnál...

...egy picike kertrészlet...

...és akkor már ne maradjon ki Sütike sem...:)

  ...no neeeeeeeee...:)...ez a mai nap meglepetések sorozata nekem...:)

 ...Duzduzkától kaptam, s igaz, ez csak egy álomnak jó, de gyönyörű álom  az biztos...:)

"Mi a bánatos franctól oly fenemód sikeresek a sorozatok? Nos hát, attól oly bokrosan népszerűek, hogy képesek csillapítani a mindannyiunk lelke mélyén lappangó leskelődőt, kukkolót, voyeurt. Csillapítják, de nem elégítik ki. A sorozatok hőseit a családtagjainkká, szomszédainkká közelítik, és mi nyugodtan figyelemmel kísérhetjük kiagyalt mindennapjaikat, hiszen e kukucska közben nem kell attól tartanunk, hogy rajtakapnak és megszégyenülünk."

Vavyan Fable

...hogy még Obama is sorozatfüggő legyen...:o...ezt még álmomban sem gondoltam volna...

 " Gyerekként azt tanultuk, legyünk jók, osszuk meg a játékainkat, együk meg a zöldséget, és ha nem tudunk kedveset mondani, ne szóljunk egy szót se. De ha minduntalan elharapjuk a nyelvünket, egyre kevésbé fogjuk ismerni egymást. És, hogy kíméljük mások érzelmeit, eltitkoljuk a magunkét. És ha eltitkolod az érzelmeidet, előbb-utóbb megbánod. Ha őszinte vagy, nem te leszel a legnépszerűbb az "iskolában", de tisztelet fog övezni."

( A férfi fán terem)

"Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került volna sor, már nem volt semmije, tehát összegyűjtötte a méhraj zümmögését, a galamb turbékolását; a napsugár csendjét, a felhők mélabúját, és a szél kiszámíthatatlanságát, a nyúl félénkségét és a páva hiúságát, a virágok törékenységét és a gyémánt keménységét, a méz édességét és a tigris kegyetlenségét; a tűz forróságát és a hó hidegségét, a szarka fecsegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét. Mindezekből alkotta Brahma az asszonyt és a férfinak adta."

Fritz Kahn

"Látni a szíveddel, a szemeddel lesni,ha becsukod, vágyak, és ha kinyitod, semmi.Majd a hintaszéked elringat, s az álom
nem jön a szemedre, csak ott ül a párkányon."

(30 Y)

"Az intimitás négy szótagú szó. Jelentése: itt a szívem és a lelkem, csinálj belőlük hamburgert, és jó étvágyat!"

 (Grace klinika)

 ...erre már csak egyetlen válaszom lenne...megeszlek, de azonnal...:)

"Egy kertész levelet írt a Földművelési Hivatalba:

Mindennel megpróbálkoztam, amit az Önök könyvecskéje ajánlott arra, hogyan lehet megszabadulni a kertemet csúfító pitypangoktól. Minden tanácsukat megfogadtam és gondosan betartottam. Ennek ellenére a pitypangok tovább nőnek. Mit tegyek?

Postafordultával a kertész kézhez kapta a választ:

Tisztelt Uram! Ha Ön megpróbálkozott mindennel, amit tanácsoltunk Önnek, és még mindig nőnek a pitypangjai, akkor már csak egyetlen dolgot tehet - megtanulja szeretni őket!"

(találtam, megosztom veletek)

Tompa Mihály

A pitypang meséje

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa, irigyelte a viola édes illatát, azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószívű volt, mint az egy tündérhez illik, megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát.
A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani ; a liliom élesebb kardokat kért, az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.
A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe.
Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító pitypangot. Megállt előtte:
- Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, panaszod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
- Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de amikor a tündér továbbment, fölsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
- Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
- Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang. - Messze földről kerültem ide, ebbe az országba, meggyökereztem itt, tudom, hogy soha többé nem láthatom a hazámat. S ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyerekeim elmehetnének! De hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpíti őket hegyen-völgyön át, messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszarepülhet a rég elhagyott hazába is.