Május...
Tündéri május, lombot fakasztó,
Könnyű felöltőt szegre akasztó,
Légy üdvözölve:
Szívet fakasztó, emlék-marasztó...
Járok a korzón, szívembe' mámor:
Kacagva libben leányka-tábor.
De szép az élet...
Fél óra múlva - zuhog a zápor...
(Ady Endre)
Álarcosan...
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek.
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndöm mélyén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
Tóth Árpád
" Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fûbe fekve,
S tömött arany díszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívembõl, míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodrú vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. "
(Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz)
...ezek szerint sárga a virágzó rekettye bokor...Tóth Árpád szerint "aranyhajó"...
...a költők , írók előszeretettel használták műveikben, én csupán tőlük ismerem...
Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.
S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.
Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.
S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.
És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből,
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.
Hogy értem haza, nem tudom már.
- A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.
Szabó Lőrinc
Radnóti Miklós: Május...
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
...az én "kincseim"...
...Levél a hitveshez...írta Radnóti Miklós...1944-ben...az ő kézírását látjátok...
Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. - Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője.
ESŐ UTÁN
Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
Máskor poros levelén a fáknak.
Ma mohón és vidáman ölelik
Fölül a fényt és alul az árnyat...
A fű még az esőtől nedves,
S a sétány már szárazon ásít
És méregzölden rángatja az utat
A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...
Rezegtetve szárítja az úton
Összeaszott szárnyát egy lepkepár,
Előbb az eső verte le őket.
Most nyilaz utánuk a napsugár...
Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
Máskor poros levelén a fáknak.
Ma mohón és vidáman ölelik
Fölül a fényt és alul az árnyat...
Nem fogsz megázni
...a múlkor már hoztam nektek egy "kellemes buszmegállót"....ma ismét találtam egyet...:)...csúcs szuper, és véd az esőtől is...:)
...a múlt héten olvastam Szederkénél, hogy volt egy olyan napja, amikor is nem csinált "semmit"...:)
...hát hogy mit is jelent "semmit csinálni", ez nagyon relatív....:)
A rend
A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben,
a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes
zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét.
A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a
kutyának nyoma sincs.
Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár
leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban
a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és
játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a
tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja
szétszórva a földön, egy törött
pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött... Egyből rohan fel a
lépcsőn (átgázolva a további játékokon,ruhadarabokon és egyéb akadályokon)
aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett.
A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a
fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden, a
WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve...
Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra.
És a feleségét ott találja az ágyban...édesen összekucorodva, egy könyvvel a
kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:
- Szia drágám, hogy telt a napod?
A férj dühösen nézi:
- De mi a fene történt ma itt?
A feleség ártatlanul:
- Tudod mindennap, amikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni hogy
mi a f..szt csinálok egész nap?
Férj még dühösebben:
- Persze,... ÉS!
Ekkor a feleség édesen rámosolyog:
- HÁT MA NEM CSINÁLTAM SEMMIT!!!!
...az éjjel ismét esett, de ez már nem olyan fázós, hideg eső ...ez az eső aranyat ér...:)
....a reggeli párában valami különösen finom illatot hozott a szél...
Utolsó kommentek