Szombat reggeli túros batyu...

...tegnap este elkészítettem , folpackal letakarva a hűtőben pihent egész éjjel...

...reggel csak annyi dolgom volt, hogy berakjam a sütőbe...

...most kellemes vanília illat száll a reggelben, és ébredéskor meleg batyut kaphat mindenki...

"A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései - hogy ne mondjam: boldogsága - fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak öröme, hogy a másik a világon van. A szeretet képessége valahogy jobbá teszi az embert, hétköznapi léte fölé emeli, és kizárja, hogy eldurvuljon, elsárkányosodjon, cinikus vagy gúnyos legyen a partnere gondjaival, félelmeivel, fájdalmaival szemben.

A szeretet szolidaritással jár. A szerető ember nem röhögheti ki a partnerét, kerüljön az bármilyen komikus helyzetbe. A szerető ember nem barátkozhat azokkal, akik a partnerével nem hajlandók barátkozni vagy netán ellenségei. Az egymást szerető embereknek vétójoguk is van: ezt ne csináld, nagyon fáj nekem! S a vétójoggal csak nagyon ritkán, érzelmileg nagyon fontos ügyekben szabad élni, de akkor respektálni kell ezt a vétójogot."

Popper Péter

"Játszani kell magunkkal és a vérségi hozzánk tartozókkal, a barátokkal, a szerelmekkel, a sikerekkel, a csalódásokkal, a pénzzel és a karrierrel, az egészséggel és a betegséggel, végül az élettel és a halállal is.

Amikor huszonhárom éves koromban szembe kellett néznem egy többéves vaksággal egészen a távoli műtét sikeréig, eliszonyodtam betegtársaim lelki deformálódásán, keserűségén, a sors átkozásán, a látók gyűlöletén... És éreztem, hogy csak a játék menthet meg engem. S játszani kezdtem. Azt játszottam, hogy valami ismeretlen hatalom elvisz most engem a sötétség birodalmába. Talán egyszer majd vissza is hoz a fényre. Vagyis Orpheusz vagy Gilgames alvilági útjára készültem, sorscsapás helyett kalandra. Még egy gyenge verset is írtam:

Alkonyba oldódó körvonalak,

Mindenütt gyöngyszínű pára szitál,

Messze mögötte angyalalak,

Amint a homályba lassan leszáll.

Ez az alvilági utazás volt a nagy kaland, amit izgalommal vártam. És fokozatosan megvakultam egészen addig, amíg már csak fénylátásom volt, alaklátásom nem. De az utazás - keservei ellenére- szenzációs volt. Először is híres rendetlen emberből kényszeresen rendet tartóvá nevelt. Ha valamit nem tettem pontosan a helyére, többé nem találtam meg. Új félelmek vicsorogtak rám: az éles, a hegyes, a kiálló, a keresztben fekvő, amiben el lehetett esni... A hallásom fantasztikusan kiélesedett. Egy idő után a hang intonációjából meg tudtam mondani, hogy valaki hazudik-e vagy sem. Nagyon fontos lett számomra a klasszikus zene, sőt még egy szerelemfélét is megéltem, ámbár nem tudtam, hogy néz ki a lány. S a műtétemkor elsírtam magam, mert akkor értettem meg, hogy már három éve nem láttam emberi arcot. És ami a legfontosabbnak bizonyult. Már közel az első műtéthez meglátogatott egy barátom kies albérletemben. Azt mondtam neki:

- Nézd, én megtanultam, hogy vakon is sok örömmel lehet élni. Mégis, ha nem sikerülnének a műtétek, megölném magam. - M iér t? - Mert vakok közé nem megyek élni. Félek a lelki torzulásoktól. Itthon? Van egy-két ember, aki szeret engem annyira, hogy véglegesen megadná azt a kiszolgálást, segítséget, ami nélkül egy vak nem tud élni. De én nem szeretek annyira senkit sem, hogy ezt életfogytiglan el tudnám fogadni tőle. Tehát?

És ez a felismerés volt a legfontosabb. S azóta mosolygok magamban, ha valaki a halállal fenyegetőzik, mert nem szeretik őt eléggé. Én tudom, hogy a saját szeretőképességével van a baj."

Kemény dió ...

Dió eshet Barackra - kókuszdió-mentesítés Obama biztonságáért

Leszedik a kókuszdiókat biztonsági megfontolásból Mumbaiban Mahátma Gandhi múzeumának környékén, nehogy Barack Obama fejére essen egy.

Az Egyesült Államok elnöke indiai látogatásán a tervezett program szerint szombaton ellátogat az indiai függetlenségi mozgalom atyjának, Mahátma Gandhinak a múzeumába is. Obama nagyra becsüli Gandhit, szenátusi szobájában még egy portrét is tartott a legendás "békés harcosról".

A diószüret nem elhamarkodott, már beérett az idei termés, nagyja lehullott, de még maradt pár jókora "szem" a fákon, így fennállt a veszély, hogy dió esik Barackra. (MTI)

forrás: ÚjSzó

"Itt hűvös ősz van. Lehullott már
Az első, hideg őszi dér,
Lemondani tanít a hulló,
Búcsúzó, sárgult falevél...
Az én szívem is rideg, fásult,
Csak néha sóvárg és beteg...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh írja meg! Óh írja meg!..."

Ady Endre

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."

Gondolati háttér: Filozófiai szempontból ismerjük az idő objektivitását. De életünknek van egy szubjektív időrendje is. A pszichológiai idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Milyen hosszú és unalmas lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak. De visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár. Nem történt semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt. De visszapillantva rá végtelen hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. Így vagyunk az életünkkel is. Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid.

Kung-Fu-ce írja:

"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam:

Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.

Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.

Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.

S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,

s a törvényt nem léptem át."

.

Popper Péter

...és P.P. megint hozta a formáját...igen, ez ő ismét...de nem abból a könyvből van...

...erőt adó, sokat mondó...és már nem annyira őszinte, mint előzőleg, inkább olyan mesés...olyan múltat idéző...

...azt a múltat idézzük úgy is, ami kellemes, hiszen mi még ezt is képesek vagyunk átválogatni...

 

 

Popper Péter  (Budapest 1933.november 19.- Budapest, 2010.április 16.)

 

   Mióta olvasom P.P. könyvét, egyre lehangoltabb vagyok...talán nem veszek több P.P. könyvet...talán elég lesz pár idézet is...

   ...tudom, egyszer én is vén öregember leszek, de valahogy ez a kegyetlen őszinteség a részéről  annyira lehangoló tud lenni... 

 

"A vénülő test csendre intése...

 Ám ne legyünk álszentek. Az öregedés nem csak szociális és lelki probléma, hanem elsősorban testi. S e vonatkozásban is alapkérdés, hogy az öregedő ember milyen viszonyban van a saját testével? Szégyelli? Rejteni próbálja sorvadó izomzatát, vékonyodó végtagjait, kidagadó visszereit, lógó mellét, férfiaknál a kebelképződést, a kopaszodást, azt, hogy minden életfunkcióhoz kell valami segítő szerszám: a látáshoz szemüveg, a halláshoz hallókészülék, a járáshoz bot, a szexhez Viagra, az emésztéshez különböző cseppek, a lélegzéshez spray, a rágáshoz műfogsor, a műfogsorhoz ragasztó, az üldögéléshez aranyérkenőcs... Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy amikor az ő papája este lefeküdt, alig maradt belőle valami. Lecsatolta műkezét, műlábát, kivette a fogsorát, a műszemét, letette a parókáját...

Hiszen az öregedés elleni reménytelen és legtöbbször nevetséges küzdelemre orvosi szakok és iparágak épülnek. A legjobb üzletek egyike. Kivéve azokat a kétségbeesett gőgöseket, akik odavetik: Bámuld, ha akarod a nyomorúságomat!

Ha szégyelled öreg testedet, van rá okod - szégyelld. De ne tagadd meg, ne undorodj ön- magadtól! Ne hagyd, hogy öngyűlölet fejlődjön ki benned! Ne utáld a fiatalságot, mert elmúlt, és ne gyűlöld az öregséget, mert eljött! S ha megszólítanak egyszer az angyalok, megkérdezed, hogy kit keresnek, és a te nevedet mondják, feleld nyugodtan Jézus mintájára:

Én vagyok. De vannak más fontos teendőid is. Például nem lehetsz büdös! Vigyázz! Az öregember szaglása néha hamar elromlik. És a hallása is. Te nem érzed meg a büdösséget, de a melletted ülők igen. Egy kollégámnak egyszer hallásideg-sorvadása kezdődött. Azt tanácsoltam neki, hogy gyorsan képezze át magát EEG-szakorvosnak. Ott csak nézni kell a görbéket. Szót fogadott. De szeleit nyugodtan szabadon engedgette, mert nem hallotta a hangot. Ilyenkor elégedettség látszott az arcán: Na, ez jól sikerült.

Gyakran kell mosakodnod; különösen fontos, hogy a testhajlatokat gondozd, és valamilyen könnyű kölnit is használj! És a lehelleted! Fogmosás, öblítés minden étkezés után, szájvíz, a kivehető fogsor külön megtisztítása...

Ne hagyd, hogy gusztustalan szokásaid keletkezzenek, pl. fülpiszkálás, cuppogás, szájban-orrban turkálás, a műfogsor csattogtatása, intim testrészek vakargatása, a lábfej rázogatása stb.!

Ne erőltesd magad vállalhatatlan helyzetekbe! Feküdj le aludni, ha álmos vagy, a társaság irigykedve meg fogja érteni - ha nem, az ő bajuk! Ne vitatkozz mindenáron, életkorodból ne csinálj érvet vélt igazságod mellett!

Érkezéskor, búcsúzásnál gondolj arra is: nem mindenkinek kellemes egy öregember csókja, ölelése! Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni."

Kerítések...

.

Az ösvényre kerítést fontak,

hogy ott legény ne járjon át.

Azt hitték, elriasztják ezzel,

az ostobák.

.

Ma mindenki kerítést épít,

álomból, csókból, hazugságból,

az útra, melyen az Idő

kacagva fut ki a világból.

.

Az útacskákról innen-onnan

sok-sok kis kerítés kinő:

nagyot kacag és átallépi

a betyár Idő.

.

Wass Albert

Félúton...

Valahogy mindig félúton vagyok.

Remélve, nem vagyok útban senkinek.

S míg „valahonnan" „bárhova" jutok,

valami jót mindig magammal viszek.

.

Valahogy mindig félúton vagyok.

Úton a múltból talán a most felé.

S ha elhiszem, szép jelenem élem,

hegyek zúdulnak a két lábam elé.

.

Valahogy mindig félúton vagyok.

S néha félek, elfogy alólam az út.

Olykor elfog az a furcsa érzés,

hiába megyek - minden út körbefut.

.

Valahogy mindig félúton vagyok.

Mondják: az út a fontos, nem a cél.

Vezet hitem eltökélt-magamban,

s hogy minden lépés a csillagokig ér.

.

Valahogy mindig félúton vagyok.

Mint ki örökké utazni kényszerül.

Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.

S próbálok úton maradni - emberül.

.

Sárhelyi Erika