A tsizmám követközött vóna, hogy kinek hagyom, ha möghalok, mikor bézörget Fodor Ádány, hogy aszondi nagy lélökzettel itthon van-e kend biró uram?

- Itthon mondok mi köll?

- Aszondi gyüjjék ked üstöllést a zurasághon mer baj van.

- Mitsoda mondok.

- Aszondi valami tolvaj.

- Hát mondok mögfogtátok?

- Aszondi még nem.

- Hát mondok mér nem?

- Azér aszondi mert nem merjük.

- Mér nem meritek mondok?

- Azér aszondi mert pistój van nála.

Kapom az botomat oszt möngyök, hát ott a sok embör a ziróház előtt a sok lámpás, a sok vasvella.

- No mondok hát mi van itten?

Mutati a zispány, hogy mögásta valaki az falat, oszt bébútt.

Mondok hát bé köll mönni.

Aszondi de bent van ám még az lopó, a zimént is még látzott, hogy világosit bent magának.

- Hát hun a kúts?

- Itt van, tessék.

- No mondok hát csak nyissa ki.

Kinyiti a zispány, oszt aszondi tessék.

- Mondok tessék magának, maga itt a gazda.

Aszondi nem a zű dóga.

Mondok hát ki háza e, ha nem a maguké?

Aszondi ű nem tolvajfogó.

Mondok hát hol a kisbiró? Kisbiró előre.

- Mán aszondi mögengeggyek de ű inkább lötöszi az hivatalt.

- Mondok az nem úgy van, ha nem végzöd a hivatalodat, büntetés vár rád.

De a kisbiró erre se mozdult.

- No mondok, hát nints embör az faluba?

Hallgatnak, öszvetekingetnek, hallgatnak.

Aszondi a zispán mán nints más csak hogy kigyelmed mönnyön előre.

Mondok én nem möhetök, mert az biró arra való, hogy parantsojjon, mög hogy itélközzön, nem pedig hogy tolvajt kurkásszon.

Gondótam magamba bizony még belelü az hasamba.

Utóvégre is Börtsök lépött elő hogy aszondi 1-gy litör borér mögtöszi, hogy bemén.

- Mögadom mondok, tsak erigy hát.

Kapi a vasvillát oszt béugrik, szurkál ide oda a sitétbe, be is düti nagy dürrenéssel az fisonyér almárijom ajtaját. De nem jajgat senki.

Bétolakodik akkor a népség is, hát akkor láttyuk a lámpás világnál, hogy föl van törve a zasztal, oszt a mi ott vót 78-tz garajtzár, azt mind elvitte, de hova lött az zsivány?

- Itt van aszondi a zispán az kandalló kürtőbe, mert ihol a lába nyoma is az hamuba möglátszik.

- Gyere le gazembör mondok akárki vagy.

De a nem is felelt.

- Gyere le mondok mer rosszul lyársz.

Arra se szólott.

- No mondok tüzet alá de hamar.

Hát alig lobbantik mög a szalmát, lehuppan ám az tolvaj tsakugy föllegzik az koromtul mint az fekete ördög.

- Ki vagy mondok.

- Jaj tsókulom kezsitlábát. Igy kezdi.

Hát errűl ösmertük mög, hogy a Kátsa tzigány.

- Mit keresöl itt te hóhér tulipántya?

- Aszondi sömmit tsukolom kezsitlábát biró uram, tsak ast nézstem, hogy nem kell-e kájhát tapastani? Mert régen tapastottam.

- Mondok mér nem nézted mög nappal?

- Aszondi nem mertem.

- Mondok hát az asztalt ki törte föl?

- Nem tudom, bizsony isten nem tudom.

- Hát a falat ki ásta ki?

- Hogy tuggyam én ast, nem vagyok én bakter.

- No mondok motozzátok mög.

A Kátsa kézzellábbal hadonászott, hogy nem engedi, mert ű tsiklandós, de azér mögvatatták, oszt 78-tz grajzárt találtak a zsebibe.

- No mondok befelé.

Esdeköl oszt az uton, hogy ne tartsam sokáig a tömlötzbe, de mondok más tömlötzbe kerülsz te, az nagy törvény tömlötzibe, mivelhogy falat ástál.

Oszt nagyon mögsajnáltam emmiatt, mert mondok magamba miattam keverődött ez bűnbe, mivelhogy késérni akar Amerikába.

Ess hó, ess!

Ess hó, ess három napig!
Vagy egy hétig egyfolytában!
Öltöztesd szűzi-fehérbe a tájat!
Mint a tiszta gyermeki lélek,
mit nem fertőzött be a földi mocsok,
úgy ragyogjon fehéred, bármerre nézek,
mindenhol!

Ess hó, ess! Ne is egy hétig:
egy hónapig! Térdig szeretnék gázolni benned,
mint a gyermek, ki voltam,
hógolyóztam és szánkóztam!
Feledtesd el, hogy a hó alatt
feketeség van... latyak lesz belőle,
Kiábrándító...

De most... most szeretnék megállni...
csak állni a hóesésben,
megtisztult lélekkel
a hófehér térben...

/forrás:http://lelkemszirmai.lapunk.hu/

Régi magyar áldás...

Mondok oszt másnap hát mit álmodott kend sógor?

- Én aszondi azt álmodtam mintha kenddel a vásáron vótam vóna oszt egy kajlaszarvu tehenet vöttem az vásáron, oszt ahogy hazahajtottam, hát rááll ám a szemétdombra oszt ö. m. a f. tsak főkunkoriti a farkát oszt nagy ordétással kukorékol.

- Kukorékol?

- Az, valóságosan kukorékol mint az kokas.

- No mondok ez különös álom, mögkeresöm a zálmoskönyvbe.

Átalhozatom a zálmoskönyvet, hát van abba tehén is, szemét is, de kokas szóval szóló tehén nintsen benne.

Mondok a sógornak ez mégis lyó álom, mert a tehén is lyó ha nem bökős, mög a szemét is, mivelhogy a szemét kéntsöt lyelönt. A kukorékolásnak pedig nem löhet ögyéb értelme tsak az, hogy nagy hirünk nevünk keletközik ebbül, országra szóló.

- No aszondi nem löhet másképpen. Hát kend mit álmodott?

- Én mondok nem álmottam sömmit se, tsak azon virgóttam mind éjtön éccaka, hogy mondok még ha arany nem is vóna ottan, de ott van a zaranynál is dörágább magyar nép a zulyság is mindig sóhajtozik ezön, hogy aszondi nagy az kivándorlás.

Aszondi a sógor ezt mán magam is hallottam.

- Hát mondok én tudom, hogy mitül van ez, mer én biró vagyok. A nagy adó mián kőtözik az magyar, oszt aszondi a zannyukom mit fészkelődik kend, mondok nem tudok aludni, oszt aszondi mér nem tud kend, azér mondok, mert kevés az magyar. Ha legalább 10-z gyeröke lönne minden magyarnak.

Hát lám még aszondi a zannyuk mönnyön má ne bomojjék, még éjjel is bolondságon lyár a zeszi.

- De mondok nem bolondság ez annyuk, mert isten éngöm ahogy az a hirös Mojzses haza vezette a zü népét, hát én is hazavezetöm az magyart.

- De aszondi a zannyuk mihozzánk ne hozzon kend sönkit, mer én kilököm.

Evvel oszt ugy mögbosszantott hogy még a tsizmámat is hozzá halyitottam, de szöröntsére nem tanáltam el a sitétségbe tsak az tükröt, hogy még most is azt sirati a feleségöm.

Vasárnap osztán összvedoboltattam a falut, oszt mondok tisztőt kösség ráhatároztam magamat, hogy elmöngyök, de legalább 500-áz pöngő köll erre az iszontató nagy útra, mer én úgy el nem indulok, hogy csak épp annyi lögyön nálam, amennyi köll, hanem ami marad, hát visszahozom, visszaosztom, hát nem is sokallották, abba szörzőttünk, hogy ki mennyit ád annak mögfelelő portzilyót kap a zaranybúl amit majd hozok.

Hát mindön péz összvegyült az falubul, még Kossuth bankót is hoztak, mert aszondi Gergő sógor hátha odaki Amerikába kelendő. De még avval együtt se fölözte a péz a 300-ázat. Löhet, hogy ez is ölég mondok, de elindulni nem merök vele, mert ki tuggya hány országon hány világon köll körösztül mönnöm? Ennyivel nem indulok el. Hát aztán a többire azt határoztuk, hogy a kösség főgygyire vöszünk föl kőtsönt a városbúl, majd vissza fizettyük mikor Amerikábul visszatérök.

Mikor ez is mög vót, mondok röndbe hagyok mindönt, hát mögirtam az végső röndöletöt, hogy mondok:

1.

Mivelhogy nagy útra indulok oszt a tengörön ugyantsak Isten markába van a zélet, hát legelőször is az kösségöt hagyom röndbe, vagyis hogy sönki addig ne veszeköggyék, ne pörleköggyék ameddig én odalöszök, ha pedig mégis valami pörpatvarkodás történnék az faluba, azt a zesküdtek igazijják el közösen, a nevemet pedig Katufrék sógor irja le amikor kölletik. Továbbá ha 1-gy esztendeig hirömet nem hallanák, ami kis házam fődem szőllőm van, azt a feleségömnek hagyom, hasznájja mig az gyermökök embör sorba nem kerülnek, akkor is a züvé maragygyon az harmada hóttáig, de az halálom napján szent misét mondasson az lölkömér.

2.

A mi kis adósságom van, azt mind az kösségnek hagyom, mert a biróságbul származik, oszt ha szöröntsétlenség ér a zúton, hát azt is az kösségnek köszönhetöm.

3.

A zavétt szüröm a kisbiróé lögyön, a talyték pélpám Túrús Jánosé. Oszt ha möghalok, hát föstesse ki a kösség a zábrázatomat vászonyra, oszt akasszák az kösség házába, hogy hadd lássák az maradékok is, hogy én mijjen embör vótam.

Gárdonyi Géza

...no ez aztán a röndölet...:)..."sönki addig ne veszeköggyék, ne pörleköggyék ameddig én odalöszök"....

Az eddigi gyakorlattal ellentétben nem Disneylandbe, hanem az Egyesült Államok első elnökének, George Washingtonnak az észak-virginiai Mount Vernon uradalmába költöztetik azt a hálaadásnapi pulykát, amelynek a Fehér Ház jelenlegi lakója, Barack Obama a hagyományoknak megfelelően meg fog kegyelmezni - jelentette hétfőn a The USA Today.

Disneyland öt éven át vállalta, hogy az elnöki kegyelemben részesített pulykák menedéke lesz. A szórakoztató parknak mostanra a jelek szerint elege lett a feleslegessé vált szárnyasokból.

"Olyan új dolgokat fogunk csinálni, amelyekkel meglephetjük vendégeinket" - jelentette ki John McClintock, Disneyland szóvivője.

A Fehér Ház asztalára szánt idei "nemzeti pulyka" mostantól a volt Washington-birtokon élheti le életének hátralévő éveit. Emily Coleman Dibella, az uradalom szóvivője emlékeztetett rá, hogy Washington volt az első elnök, aki 1789-ben hálaadásnapi proklamációt bocsátott ki. Az amerikai főváros névadója maga is tenyésztett és fogyasztott pulykát. A birtokon ma is tartanak baromfit.

Az a 21 hetes szerencsés szárnyas, amelyet hozzáértő szemek csütörtökön válogattak ki a kés alá szánt jószágok közül, a Fehér Háztól mindössze egy sarokra lévő W Hotelban várja az elnöki kegyelmet. A Nicholas fajtájú pulyka a borászatáról is híres kaliforniai Sonoma-völgyből származik. Obama a tervek szerint szerdán fog megkegyelmezni a szárnyasnak, a hálaadás napját pedig csütörtökön tartják.

A hálaadás a legnagyobb családi ünnep Észak-Amerikában. Az Újvilágba négy évszázaddal ezelőtt érkezett, súlyos éhezéseket átélt első telepesekre emlékezve, az amerikaiak az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökén, Kanadában pedig, ahol a korai tél miatt már korábban betakarítják a termést, október második hétfőjén ünneplik a hálaadást.

Az ünnep hagyományosan alkalmat ad jótékonykodásra is. Az állami, önkormányzati és emberbaráti szervezetek ilyenkor élelmiszer-adományokat szoktak szétosztani. A Főváros Körzetének Élelmiszerbankja - több mint 700 ügynökség és non-profit szervezet ellátója - idén 30 millió font (13 600 tonna) élelmet fog adományozni a rászorulóknak hálaadás és karácsony alkalmából - jelentette hétfőn a The Washington Post. Többet, mint a bank 30 éves fennállása alatt bármikor.

...ne csak hálát adjunk, de próbáljunk adni is...

Tegnap befejeztem D. Appleeyard könyvét...kiválasztottam egy részletet, ami nekem a legjobban tetszett...

Claire naplószerűen meséli el egy egész év történetét. Teljesen megbízik férjében, s nem érti a változást...a könyv végén véletlenül tudja meg, milyért is volt férje annyira tartózkodó ...

"Amikor megszülettek a gyerekek , nekem kellett megtanítanom, hogyan kell nyiltan kimutatni a szeretetet, állandóan ölelgetni, puszilgatni őket, ismételgeni, hogy mennyire szeretjük őket. Ez olyan jól sikerült, hogy most már minden este hallom, ahogy odasúgja Tomnak és Rebeccának, hogy szereti őket. Nem hiszem, hogy ezt valaha is hallhatta volna a saját szüleitől. Mike számára én voltam az a különleges lény, aki ablakot nyitott neki a szeretet világára. De újabban - talán a stresszes munkája miatt - egyre gyakarabban pillantom meg a visszatérő régi Mike-ot, aki nemtörődöm, aki a kimértségével és a felcsattanásaival dermesztő korlátot von maga köré, és értelmetlenül rosszkedvűen bánik a gyerekekkel. Én (általában) el tudom viselni a civakodásukat, noha egész héten dolgozom - akkor ő miért nem ?"

Diana Appleeyard: Szülés vagy szabadság!

- Hát sógor mondok mit gondol kend a zamerikaji utazásrul?

A sógor kedvetlenül kungorgati az bajuszát, oszt aszondi igaz, hogy a zarany nagyon elkélne nálunk ö. m. a f. mer kúdús a zegész falu.

- Hát mondok mán én tsak akkor vágok neki, ha kend velem tart.

Aszondi a sógor, hát iszen abbul sömmi sints, hogy kenddel ne tartanék, tsak ojan messzi ne vóna.

- Mondok ippeg azért van ott az kénts, mert messzi van.

- Hát a tengör?

- Mondok asztat még ugy se láttuk, se kend se én. Oszt emlékszik-e kend, hogy mindig azt kivántuk látni minekelőtte möghalnánk.

- Igaz aszondi a sógor, de hátha valami baja történik az hajónak, erreped vagy kijukad, oszt lássa kend, én nem tanultam ám úszni.

- Én se mondok.

Oszt, hogy ezön elbúsultunk, hát a sógor bort hozatott föl az pintzéből, oszt aszondi ha borbul vóna az tengör, nem félne úgy az embör.

- Ejnye mondok de nóta formára szólott kend.

Oszt ebbül a szólásbúl kanyarodott belülem e za

TENGÖRI NÓTA.

Ha bor vóna az tengör
Nem röttögne a zembör
Mentül lyobban merülne
Antul lyobban örülne
Igaz-e?

Az a sok viz mire lyó
Tuggya a mindönható
Talán bizony arra lyó
Hogy igyék a viziló
Igaz-e?

Ha viziló nem vóna,
Tán az tengör bor vóna
De ha bor vón az tengör
Mind kiinná a zembör.
Igaz-e?

- Hát mondok az a tengörön való járás néköm is neheziti a zálmomat, de ha mög arra gondolok, hogy hat ökre lösz esztendő mulva mindönkinek a faluba.

- Hát igaz aszondi a sógor, igaz ö. m. a f. hogy hat ökörre gondolni is öröm, de azt is tuggya kend, hogy én mán ojan nagy utra nem igön möhetök, mert valahányszor foghagymát öszök, mindig döglődök tüle.

- Hát mondok ne ögyék kend.

- De aszondi muszáj.

- Mér vóna muszáj.

- Azér ö. m. a f. mert a zasszony avval főz.

- Hát ne ögye mög kend.

- Ne ögyem mög? Hát hogy ne önném mög ha éhös vagyok.

Akkor kéredzködik be a Kátsa tzigány, hogy aszondi sietős beszéggye vóna velem, hát mondok a zasszonynak eresszétök be mit akarhat, hát bégyün az Kátsa oszt égre fődre könyörög, hogy aszondi vügyük el magunkkal Amerikába, de mondok nem löhet.

- Mér ne löhetne?

- Azér mondok mer nagy ut az, oszt bankóval köll talpallani az tsizmát.

- Hát aszondi mennyivel?

- Mondok oda még 100-áz forint se éri be, annyit pedig én érted nem fizethetök.

A Kátsa fohászkodik, vakaródzik, végre is aszondi:

- No aszondi előteremtöm én még ha az lelköm üdvösségit adom is érte.

Avval mögen elmezitlábol.

- Hát mondok sógor mibe öggyesülünk mög?

- Aszondi a sógor abba, hogy aluszok rá öggyet, ö. m. a f. amit a zálom tanátsol, azt követöm. Mer ijenkor mindig mögálmodom, hogy mit tseleköggyek.

Hát mondok én is.

NOVEMBER 25. KATALIN NAPJA

Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. Ilyenkor is szoktak vízbe tenni gyümölcságat, s ha az karácsonyra kizöldül, a kíváncsiskodó lánynak közeli férjhezmenetelt jósolt . Az ágat ez esetben katalinágnak nevezik.

A jóslások fő ideje a lányok számára: András-nap. A legények azonban ezen a napon tudakozódhattak jövendőbelijük iránt. Például úgy, hogy lopott leányinget tettek a párnájuk alá, abban reménykedve, hogy megálmodják a feleségüket. Sárosfán, Csantavéren a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.

Katalin női dologtiltó nap. A Szerémségben ilyenkor nem sütöttek kenyeret. Nem szabad szántani, kocsiba befogni. Leálltak a malmok is.

A Katalin-napi időjárásjóslás közismert: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont, ha Katalin locsog, akkor a karácsony kopog." Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok, lakodalmak.

forrás :Magyar Néprajz

November 25-e Szent Katalin napja

A kórházak, a betegek és az elesettek védőszentje az ágybavizelőket is oltalmazza.

Az ágybavizelés évezredek óta ismert betegség, melynek kezelésére számtalan megoldást próbáltak ki az emberiség története folyamán. A középkor óta Alexandriai Szent Katalinhoz, a kórházak, a betegek és az elesettek védőszentjéhez fohászkodnak a szülők, hogy gyermekük éjszakái szárazak legyenek. Sokan szégyenérzetük miatt sosem fordulnak orvoshoz, pedig erre a régi betegségre már az 1980-es évektől kezdve modern kezelési mód áll rendelkezésre. Felmérések szerint öt-hat éves korban a gyermekek 15-20%-ánál fordul még elő az alvás közbeni ágybavizelés.

Szent Katalin, az ágybavizelők védőszentje

Az ágybavizelés évezredek óta ismert betegség. Már az egyiptomi Ebers-papíruszokon 3500 évvel ezelőtt az éjszakai ágybavizelés mint kezelést igénylő betegség szerepelt. A számtalan gyógyítást szolgáló megoldás közül a középkorban sok barbár és kegyetlen volt. Még a legenyhébbek közé tartozott, amikor tyúkbegy-főzetet itattak a bevizelővel, vagy vörösborba nyúlherét áztattak és annak levét itatták a beteggel, illetve hogy az ágybapisilő gyermeknek csak háton volt szabad aludnia, hogy ne nyomja a húgyhólyagját. Nem csoda, hogy sokan inkább az ágybavizelők védőszentjéhez, Szent Katalinhoz fohászkodtak, hogy a tüneteknek (vagy a kegyetlen kezeléseknek) vége szakadjon.

Alexandriai Szent Katalin ünnepét a keresztény egyház november 25-én, vértanúságának napján tartja. A legenda szerint Kosztus ciprusi királynak leánya volt. Amikor hírét vette, hogy a császár üldözi a keresztényeket, Katalin védelmébe vette az üldözötteket. Vitába szállt a császárral is a keresztény tanítás igazáról. Hite miatt börtönbe került, ahol megkínozták, végül lefejezték. A legenda úgy tartja, hogy testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol tiszteletére kolostor épült. Mivel úgy tartják, hogy utolsó imádságában Katalin a betegekért és haldoklókért is imádkozott, a késő középkorban sok kórház patrónájának tekintette.

Félreértett betegség

A gyermekkori éjszakai ágybavizelés körül még ma is sok tévképzet él az emberekben. Sokan nem tudják, hogy 5-6 éves kor felett a betegséget kezelni kell, nem szabad arra várni, hogy a gyermek "kinője" a tüneteket. A szülők nagy része lelki eredetűnek tekinti a problémát, holott ez az esetek kisebb hányadában igaz. Mintegy 10 évvel ezelőtt fedezték fel, hogy az ágybavizelés bizonyos esetekben öröklődhet.

A New York Times 1995. július 1-én olyannyira fontosnak találta a hírt, hogy címoldalon közölte: a szülőknek nincs több okuk szégyenkezésre, mert a legújabb kutatások szerint a betegség nem lelki eredetű, nem az esetleges családi konfliktusok következménye. A cikk szerint a 13. kromoszóma egyik génjén elváltozást mutattak ki az ágybavizelő gyermekeknél. Ma már tudjuk, hogy ha mindkét szülő ágyba vizelt gyermekkorában, akkor 75%-os valószínűséggel gyermeküknél is megjelenik ez a probléma. Ha csak az egyik szülőt érintette ez, akkor 40% eséllyel találkozunk ágybavizeléssel a gyermekénél is.

Védőszent helyett korszerű terápia

Akár előfordult másnál is a családban, akár a gyermeknél jelentkezett először a probléma, mindenképpen érdemes szakorvosnál kivizsgáltatni a tüneteket. Ebből a szempontból eltérés van még a lányok és a fiúk között is: a "gyengébbik" nem képviselőinél kicsit korábban, már öt éves korban érdemes kivizsgáltatni a betegséget, míg az "erősebbik" nem képviselőinél későbbre (6 éves korig) is tolódhat az éjszakai ágytisztaság.

Miután az ágybavizelés több okra vezethető vissza, ennek megfelelően a kezelési mód is eltérő lehet. A '80-as években a vizelet-kiválasztás zavarát fedezték fel a betegség hátterében, ilyenkor a vizelet mennyiségét szabályozó fehérje a szükségesnél kisebb mennyiségben termelődik éjszaka, vagyis több vizeletet választ ki a szervezet, mint amennyit a hólyag tárolni képes. Az is előfordulhat, hogy veleszületetten, vagy szerzett betegség következtében kicsi a húgyhólyag kapacitása, és ezért a normál mennyiségű vizeletet sem képes tárolni.

forrás:http://www.sulinet.hu

...már csak egy nap, és itt a Hálaadás...

...egy apró meglepetés itt...

"A THANKSGIVING DAY, vagy prózaibban "Pulykanap", meglehetősen újvilági, az USA, s Kanada ünnepe, s így akár azt is mondhatjuk, hogy semmi közünk hozzá, ami félig igaz is. A Hálaadás Napja lényegét tekintve egy évzáró betakarítási ünnep, olyan amelyből akad a világon mindenfelé. 1863 óta az USA-ban ez az ünnep mindig november negyedik csütörtökjére, az idén (2010) november huszonötödikére esik. (Az északabbra fekvő Kanadában már október második hétfőjén megtartják.)"

...igaz, mi itt Európában nem tartjuk a "pulykanapot"...de tiszteletben tarthatjuk más országok ünnepeit, szokásait...